Mikroműanyagok veszélyeztetik az egészségünket? Meglepő eredmények születtek

 
Svéd kutatók kutattak egy keveset, és elszomorító eredményekre jutottak: baj van a halak ízlésvilágával, túlságosan rákaptak mostanság a műanyagra. Amivel több probléma is akad. Elsősorban az, hogy annak a műanyagnak baromira nem kéne ott lennie, ahol a halak úszkálnak. De lássuk a részleteket!

A Science lapban megjelent tanulmány végkövetkeztetése zanzásítva, hogy a fiatal halak éppen úgy rászoknak a tengerekben található műanyagrészecskék fogyasztására, ahogyan a tinédzserek is teszik ezt a gyorséttermi kajákkal. "A polisztirol magas koncentrációja hatására a sügérlárváknak jobban ízlenek a műanyagrészecskék, mint a természetes táplálék. A műanyag miatt azonban a fiatal halak kisebbek, lassabbak és emiatt nagyobb veszélyt jelentenek rájuk a ragadozók" - tudósít a Scince nyomán a BBC News hírének szemlézésével az MTI.

A tanulmánnyal kapcsolatban Erik Van Sebille, az Imperial College London munkatársa megjegyezte, hogy az fontos lépést jelent a műanyag tengeri fajokra gyakorolt hatásának megismerésében. Az eddigi megfigyelések elsősorban a tengerekbe került, és az állatok szervezetében kimutatott műanyag mennyiségére vonatkoztak.

A vizsgálatok célja annak megállapítása volt, hogy milyen hatásai vannak a mikroműanyagoknak a halak korai életszakaszára. Ennek érdekében polisztirol hatásának tettek ki sügérlárvákat: ha a víztartályban nem voltak mikrorészecskék, a lárvák 96 százaléka kikelt, ha azonban növelték a részecskék mennyiségét, máris 81 százalékosra csökkent az eredmény. Azt is megállapították, hogy a magas részecskekoncentrációjú vízben kikelő lárvák kisebbek, lassabbak és sokkal butábbak voltak. A tiszta vízben nevelkedett halak 24 órát is túléltek egy ragadozó mellett, a műanyag részecskék közt élők azonban ennyi idő alatt a csukák táplálékává váltak.

De született egy ennél is súlyosabb megállapítás. A halacskák a műanyag jelenlétében rákapnak a mesterséges részecskék fogyasztására. "Mindegyik hal számára elérhető volt a plankton, mégis inkább a műanyagot választották, ha tehették. Úgy tűnik, a műanyagnak van olyan kémiai vagy fizikai hatása, amely fogyasztási reakciót vált ki a halakból. A műanyag becsapja őket, azt hiszik róla, hogy nagy energiatartalmú táplálék, ezért sokat kell enniük belőle" - magyarázta az eredményeket Oona Lonnstedt, az Uppsalai Egyetem kutatója.

Sebaj, mondhatnánk, de legalább eltakarítják a tengerekben úszó szemetet. Ha a szűklátókörűségen továbblépünk, akkor egyrészről, mint azt említettem, a túlélési arányuk meglehetősen problémás lesz, másrészt a drága csukák egészségére sem feltétlen lesz jó hatással, hogy a műanyagot zabáló halacskákat elkapdossák. És a tápláléklánc végén mi állunk. Hogyan is reagálnánk, ha a pincér a séf ajánlataként egy ínycsiklandó polisztirolos sült csukát próbálna ránk tukmálni? Alighanem a csuka műanyagos hal és cipő verzióját is egyszerre kívánnák megetetni a tisztelt szakács úrral. De persze amit nem látunk, arról nem is tudunk.

Látható, és számszerűsíthető viszont egyes halfajok - köztük a sügérek és csukák - számának csökkenése a Balti-tengerben, melyet az elmúlt két évtizedben figyeltek meg. A sajnálatos jelenség a tanulmány szerint a halak fiatalkori elpusztulásával áll összefüggésben. És ha vetünk egy pillantást az atlaszra, akkor az is hamar tudatosulhat, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. A tengerpartokon elterülő skandináv államok, vagy éppen Németország nem éppen arról híres, hogy felelőtlenül szennyeznék szemetükkel a tengereket, s a mára hírhedté vált szemétszigetek is inkább a Csendes-óceánon úszkálnak. Felfoghatatlan ökológiai bomba lesz akár abból is, ha valaki vízbe hajítja a PET-palackját.

Egy másik, tavalyi tanulmány szerint évente nyolcmillió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba. Ha azt vesszük, hogy évente 300 millió tonna műanyagot állítanak elő, akkor talán nem is olyan nagy ez a szám, de emberek, 8 MILLIÓ TONNA! Brutális. Az áramlatok sodorják őket, szép nagy szigetekké állnak össze, gyakran egyenlítői övezetekben. Az UV-sugárzás, a kémiai kopás, a hullámmozgás hatására apró részecskékre bomlanak. Ezeket az apró, 5 milliméternél is kisebb részecskéket nevezik mikroműanyagoknak.

A vizes palack tehát fogja magát, lebomlik, mikroműanyag lesz belőle. Világos. Van azonban egy ennél is súlyosabb, a természetbe direkt módon mikroműanyagot juttató folyamat, melyről sokaknak fogalmuk sincsen. Gondoltátok volna, hogy ilyen műanyagszemcséket alkalmaznak granulátumként, vagy éppen kötőanyagként fogkrémekben, tusfürdőkben, sminktermékekben is? Nyilván olcsóbb, mint a természetes anyag, te meg szépen beleköpöd a mikroműanyagot a lefolyóba. Vagy épp elfogyasztod a rúzsodról. Környezettudatosan próbálsz élni? És ki tudod silabizálni a fogkrémes tubusról, hogy melyik összetevő a mikroműanyag? Főleg, hogy mikrobetűkkel szerepelnek az összetevők?

A környezetvédelmi szempontokból sokszor ekézett Egyesült Államok már lépett, kozmetikai és higiéniás termékekben már tilos a mikroműanyagok alkalmazása, és Európán is egyre nagyobb a nyomás a szigorítás érdekében. Brit miniszterek mindenesetre kijelentették, ha az EU nem foglal állást, Nagy-Britannia készen áll önállóan előkészíteni a tilalmat. Bár most, a Brexit után lassan az Uniótól függetlenül is megoldhatják a problémát.