Halló, mi itt vagyunk! Van ott valaki? - A Hűha! jel története

A Messier 55 (Forrás: Wikipédia)

1977 augusztus 15.-e. A Nagy Fül (Big Ear) nevű rádióteleszkóp most is az eget fürkészi. A SETI („Földön Kívüli Intelligencia Keresése”) program keretein belül működtetett eszköz olyan rádiójeleket keres, amelyeket csak intelligens élet küldhetett ki. Szokatlanul erős, vagy ismétlődő jeleket. Most is, mint mindig, egész nap nagy a csönd... Egészen este 11 óra 16 percig. Ekkor ugyanis valami adás jön.

Ez a bevezető bármelyik sci-fi könyv első bekezdése is lehetne. Azonban, mint ahogy ezt Sors Anyácska már minduntalan bebizonyította, ő sokkal jobb történetet tud írni, mint a Föld bármely szerzője. Ennek a  bevezetőnek ugyanis minden része igaz: 1977-ben érkezett egy jel, amit nem értünk és ami azóta sem ismétlődött meg.

Az űr megfigyelésére ugyanis nem csak hagyományos teleszkópok állnak rendelkezésünkre. Némely teleszkóp hangkeresésre van programozva. Így tudtuk meg például, hogy az univerzumnak van egy, a Nagy Bumm után hátramaradt természetes háttérzaja, vagy például, hogy a pulzárok bizony léteznek és rádióhullámokat bocsátanak ki.

A SETI egy lépéssel továbbment és ezeket a rádióteleszkópokat arra programozta, hogy ezeknél a természetes jeleknél valami erősebbre figyeljen fel. Valami mesterségesre. Az ilyen kutatások napjainkban is zajlanak és, bár ezeknek elemzését 2016-ban már régóta számítógéppel végzik, 1977-ben azonban még mindez kézzel zajlott.

A "Nagy Fül" madártávlatból (Ohio, USA). Sajnos azóta már leszerelték (Forrás: www.brisbanetimes.com.au)

Az elv roppant egyszerű: legyen a 0-0.9 ig tartó jelerősség az alap, ez a kozmikus háttérsugárzás, amit szinte mindig hallunk. Ezt a papíron szünettel (kihagyott résszel) jelöljük. Ami ennél magasabb (1-9), azt ennek megfelelő 1-9-ig tartó számozással és ami ennél nagyobb azt az ABC betűjével. Szóval A = 10-10,9 B=11-11,9 és így tovább.

Az ifjú Jerry R. Ehman csillagász-önkéntes feladata pedig az volt, hogy elemezze ki ezeket a jeleket. Ha a készülék 5-nél nagyobb értéket fogott, arra már érdemes volt felfigyelni. Ő pedig lelkiismeretesen böngészgette a Nagy Fül teleszkóp által begyűjtött adatokat és egyszer csak elkerekedett a szeme: "6EQUJ5 11 1"

Jerry R. Ehman napjainkban (Forrás: bigear.org)

Ezen számsorok tehát azt jelentik, hogy valami jel érkezett a mélyűrből, aminek legnagyobb jelerőssége elérte az U (30-30.9) tartományt is. Más szavakkal, jött egy jel, melynek adása harmincszor volt erősebb, mint a normál kozmikus háttérsugárzás.

És bár sem a SETI, sem a NASA, de még a Medvetalpblog sem rendelkezik nagy múlttal az idegenektől kapott rádiójelek terén, mai tudásunk alapján, egy idegen világ üzenetének pontosan így kellene kinéznie!

Nem is csoda, hogy Ehman első meglepetésében be is karikázta ezt a sort és mellé széljegyzetként csak egyetlen szót írt oda: „Hűha!” (angolul: Wow!). Ezáltal Ehman, nem csak észrevette, hanem még el is nevezte ezt a jeladást: így lett a neve a Hűha! jel.

A múltkori Fekete Lovagról készült cikkünkben megnéztük, mit válaszolt a tudomány, tegyünk hát így most is! Íme a lehetséges, nem UFO magyarázatok:

Műszaki hiba: Mert Murpheytől tudjuk, hogy ami elromolhat, az bizony el is romlik. Csakhogy, ha műszaki hiba lett volna, akkor valószínűbb, hogy hirtelen fölment volna a jelerősség, majd hirtelen leesett volna, ahogy a gép „csuklik” egyet. Itt viszont azt látjuk, hogy a jel lassan erősödik és lassan gyengül, ahogy a Föld és a Nagy Fül továbbforgott a rádióadás forrásának irányától.

Valami természetes képződmény, mint például a pulzár, ami rádiósugarat is kibocsájt: Ez lehetséges lenne, de ezek a természetes jelenségek nem válogatnak a frekvenciák között. Ők nem egy, hanem sok frekvencián sugároznának. Ezzel ellentétben a Hűha! jelet csak egyetlen frekvencián érzékelte a rádióteleszkóp.

Ember alkotta adást érzékelt a Nagy Fül. Műholdról, űrhajóról, vagy repülőről: Ehmanék ezt a lehetőséget is megvizsgálták. A repülő túl gyorsan haladt volna, hogy a Nagy Fül ilyen mértékű jelfogást rögzítsen, de műhold vagy űrhajó potenciálisan okozhatott ilyen jelerősséget ilyen hosszan, ha épp arra repült egy. Csakhogy nem repült. Valamint megint ott van a frekvencia problémája. Egy frekvencián lehetett csak megfigyelni a Hűha! jelet, ezt pedig akkor is és most is tilos rádiózásra használni.

Igen, ez az a bizonyos papír. Forrás: space.com

Hogy miért? 

Mert ez a frekvencia viszont roppantul különleges: 1420 megahertz.

„ebben a tartományban van a hidrogén (H) és egy ion, a hidroxil-ion (OH-) vonala, azaz ezek az anyagok itt sugároznak. Ha a hidrogént és a hidroxilt képzeletben összeillesztjük, a víz képletét kapjuk (H2O). Ha mi akarnánk jeleket küldeni a zöld embereknek és feltételeznénk, hogy a víz jelenti az élet alapját az idegenek világában is, esetleg jó ötletnek tűnik, hogy akkor ezen a frekvencián sugározzunk, ezzel is utalva a küldő (azaz a magunk) intelligens voltára. Ha ez nekik is eszükbe jutott, akkor világos, hogy nekünk meg ott kell figyelnünk őket!” (SETI Magyarország)

 
Vagyis, ahogy a SETI Magyarország cikkéből kiderül, éppen azért tiltja nemzetközi egyezmény az 1420-as megahertzet rádiózásra használni, mert ezen a legvalószínűbb, hogy bármit fogunk az űrlényektől.

Összefoglalva tehát, fogtunk egy jelet a mélyűrből épp azon a csatornán, amin vártuk, hogy az idegenek kommunikáljanak velünk, és épp úgy ahogyan ezt elvártuk tőlük. Most jön az, hogy mennyire kínos is, ha igazunk van. J

Ez azt jelenti, hogy UFO-k vannak? És már üzenetet is küldtek nekünk? Nos, ahogy a jel felfedezője: Jerry Ehman fogalmazott, jelenlegi ismereteink alapján nem zárhatjuk ki, hogy a Hűha! jelet egy idegen civilizáció küldte. A legjobb és legracionálisabb, amit tehetünk, hogy lesben állunk, hátha jön még egy adás. Csakhogy ez már lassan negyven éve nem jön és ez a szkeptikusok egyetlen, azonban igazán nyomós érve. Ha egy idegen civilizáció üzenni akart volna nekünk azt nem csak egy nap és egy rövid ideig tette volna. Ehman és társai pedig a rá következő napokon folyton az ég azon részét hallgatták. Mindhiába.

Viszont ha tudjuk, hogy a Nagy Fül épp az ég melyik részét figyelte, amikor a Hűha! jelet fogta, akár mi is küldhetnénk valamit arrafelé.

Megtörtént. J

2012 augusztus 17-én, a Hűha! jel 35. évfordulója alkalmából az Arecibo Obszervatórium az emberiség válaszát sugározta a Messier 55 – gömbhalmaz felé, ami a Nyilas csillagképben található. A tudósok szerint ugyanis innen jöhetett az üzenet. A dolog szépséghibája csak az, hogy ez a csillaghalmaz 17-20 ezer fényévnyire van tőlünk, szóval az üzenetünk bár a fény sebességével mozog, akkor is még további 16.996 évet kell utaznia, hogy megérkezzen a „címzettekhez”. Ha tényleg van ott értelmes életforma, és tényleg ők küldték a Hűha! jelet, akkor is, a mi válaszunkra adott válaszuk még 34 ezer évig nem fog megérkezni.

Hiába. Nagy ez az univerzum.

De hé! Ez legalább feledteti az idegenekkel a tényt, hogy 35 évet késtünk a válasszal. :D


András barát


További írásaink csillagászat, asztrofizika témakörben:

• Ahol a legnagyobbak örökre köztünk élnek
• Otthon, édes otthon
• Amikor feltámad a halál
• Gyere, Vénusz! Álljunk össze!
• Üdv, Plútó! Örülök, hogy megismerhetem!
• Ki korán kel... Szuperholdat lel!
• A Fekete Lovag: Egy idegen műhold a fejünk felett
• Maximális célunk a minimum
• Csinos tudósnők és jóképű tudósok - Avagy amikor a tudomány gyönyörű