Nyílt nap a Kelenföldi buszgarázsban

Egy napra a nagyközönség előtt is megnyílt a Kelenföldi buszgarázs, ezt az alkalmat én sem hagyhattam ki, s még különleges helyeken is sikerült körbenézni.

Idén ünnepli századik évfordulóját a budapesti buszközlekedés, s ennek apropóján a BKV igen csak kitesz magáért. Eddig is tartottak rendszeresen nyílt napokat a telephelyeiken, olyanra emlékeim szerint azonban nem nagyon akadt példa, hogy egy éven belül valamennyi olyan létesítményét megnyissa az érdeklődők előtt, ahol buszokat tárolnak. Ráadásul most az egész eseménysorozatot egy buszos felvonulással kezdték, még március elsején.

A telephelyre kiérve nagyjából két csoportot lehetett megfigyelni. Voltak a (nagy)családosok és voltak a fanatikusok. A közös halmazt a járművek jelentették, a csoportok tagjai egyaránt fotózták, tapizták, a kicsik pedig szétcincálták őket. Készségfejlesztő játékok, kreatív műhely, akadálypálya, közlekedésbiztonsági és történeti kvíz várta kicsiket és nagyokat, valamint egy „részeg szemüveg” segítségével azt is ki lehetett próbálni biztonságosan, hogy milyen lehet ittasan közlekedni. Ezek egyikét se próbáltuk ki – főleg a speckó szemüveg tűnt okafogyottnak számomra.

Még zárás előtt is sokan voltak: fotóztak, tapiztak

Ami igazán érdekelt volna, az a szakmai program, melynek keretében szakmai vezetés mellett mutatták be a telephelyet és működését: láttam is a kis rikítósárga mellényes csoportokat a csarnok területén. Sajnos (vagy éppen nem sajnos) olyan sokan jelentkeztek az előregisztrációra, hogy mire észbe kaptam, már egyetlen szabad hely sem maradt a programra, így csak sóvárogva bámulhattam a csarnok mélyén eltűnő csapatok után. Mindegy, maradt egy ok, hogy a legközelebbi itteni nyílt napra ismét eljöjjek.

A csarnok belülről. Balszélen hátul épp egy idegenvezetett csoport látható

Volt lehetőség tesztvezetésre is, s ha az ember elég bátor volt, utasként fel is szállhatott a tesztvezetett buszra. Unokatesómmal voltunk ilyen bátrak, s ennek is köszönhető, hogy a telephely egészét megnézhettük, a dögsorral egyetemben – egy száguldó 415-ös Ikarus ablakából.

Kettő tanulóbusszal szolgálták ki a vezetni vágyókat

Ha pedig az ajtókat kézzel nyitogató-csukogató gyereksereget kicseleztük, felszállhattunk a kiállított járművekre is. Kelenföld kipakolt mindent, amire büszke lehet. Jelen volt a korábban mozgássérült-szállítóként funkcionált alacsonypadlós midibusz, melyet 2014-ben reaktiváltak a közforgalom számára. Az évek óta húzódó, és meg nem valósuló midi-csere helyett lett egy darab saját tulajdonú alacsonypadlós. A semminél végül is több.

Alacsonypadlós midibusz. Már készül a második példány is

Miután Dél-Budáról elkerültek a 200-as sorozat példányai, csak a 400-as Ikarusok képviselték a magaspadlós múltat a kifutón. Ami azt illeti, szépen fel lettek újítva, bár nyomokban az igénytelenség itt is előtört. Természetesen megtekinthető volt a helyben végszerelt „PKD” Ikarus is, ami talán a jövőt is jelentheti. Mit ne mondjak, pofás az eleje, a hátulja is, a többi része nem éppen a jelenlegi nyugati buszgyártás élmezőnye, de ha 10-15 évig nem esik, és nem rohad szét, akkor Budapestre tökéletes lesz. És ugye magyar. (Ellenben a Rábának hazudott Volvókkal.)

Generációk találkozása

A BKV részéről amúgy éppen fut egy újabb PKD-s tender, ahol ez a típus is indult, de már nem a korábbi gyártó cég szállítaná a vázakat. Kicsiny hazánkban félévente alakulnak újabb és újabb buszgyárak, vagy épp olvadnak össze, vagy közösködnek éppen új felállásban. A háttér lassan követhetetlen, csak buszt alig tudnak eladni. Zárójel bezárva.

A háttérben egy szebb napokat is megélt selejt

A betonon tanyázott még egy frissen felújított csuklós Volvo is, egy sokadik kivitelezési verzióban. A legszembetűnőbb a festés és az ablakok. Mintha gyári új lenne, bent új monitoros kijelzők, új ablakok – az a típus, amit elsőként a VT-s Mercedeseknél figyeltem meg. Remélhetőleg a kamerát sem felejtették ki belőle…

Faltól falig felújított Volvo. Remélhetőleg sokáig ép marad

A rendezvény legnagyobb durranását a végére hagytam: most nézhette meg először a nagyközönség is a frissen felújított Mávag Tr5-ös autóbuszt, amelyről olyan sok képet készítettem, hogy egy későbbi posztban visszatérek rá. Legyen elég most annyi, hogy a típust 1948-ban gyártották, s ezt a példányt valahol vidéken, félig romosan lelték meg.

A show sztárja: MÁVAG Tr5

A nosztalgiaflotta működő tagjai aktívan kivették részüket a programból, a 180-as és a ráncajtós 260-as Ikarus hozta-vitte a látogatókat a Móricz, illetve az Etele térről, így ezúttal őket nem lehetett tüzetesebben megnézni. Volt amúgy prospektus, meg könyvjelző is, szóval tényleg jó úton halad a BKV ezekkel a programokkal. A rendezvénysorozat május 31-én, Óbudán folytatódik, ahová eredetileg nem terveztem elmenni, de ki tudja, lesz-e még hosszútávon BKV garázs ott, annyi mindent pletykálnak, szóval oda is ki kéne nézni.

Megpihen a nosztalgiaflotta. A 180-as (a csuklós) fékje iszonyatosan csikorgott

A Kelenföldi buszgarázst 1949. január elsején adták át, s építésekor (1938 és 1941 között) a világ legnagyobb feszített héjszerkezetű csarnoka volt. Az építészeti terveket Padányi Gulyás Jenő, a statikai terveket Dr. Menyhárd István készítette. 1997-ben ipari műemlékké nyilvánították. A jelenleg is üzemelő telephelyek közül ez a legidősebb.

 

Kelenföldi csarnok: ipari műemlék