Kevés olyan undorító dologra bukkantam eddigi geoládázásaim során, mint amivel a Városliget ma bemutatandó ládája megörvendeztetett. Szavakat alig találni rá, nem is igazán bánom, hogy megszűnt.
Folytatjuk a Petőfi Csarnok történetét, ott, ahol a legutóbb abbahagytuk, a bontás előtti végletekig lepukkant állapotában. Nem mintha ez az épület valaha is száz százalékig topon lett volna, a világháború utáni újjáépítéseket követően például deciméteres pontatlanságok jellemezték a szerkezetet. Az eredeti épületet lebontották, egyes falmaradványokat viszont felhasználtak, s eléggé rohammunkában dolgoztak, jelentős anyaghiány mellett.
A környék persze egykor egész takarosan nézhetett ki, ott, ahol a Napozórét és a Szabadtéri színpad állt a PeCsa idejében, egykoron egy gyönyörű díszkert állt, meg egy korzó, a kertben pedig a Sió tündér regéje nevű szökőkút, melynek még díszkivilágítása is volt. A háború után frissen újjászületett épület a BNV-nek adott otthont, majd miután az elköltözött, ismét a lassú amortizáció időszaka következett; elsősorban bútorraktárnak használták.
Majd miután a Budai Ifjúsági Park bezárásra került, a Párt itt képzelte el az új ifjúsági központot. Gyors felújítás következett, s 1985 április 27-én nyílt meg a Karthago együttes koncertjével. Persze a teljes körű felújításokra ezúttal sem volt elegendő pénz, s összebútorozhattak a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállításával. Az épületben fűtés amúgy nem volt, szóval ez kimondottan jót tett az emeleten kiállított repülőgépeknek.
A 2016-os lepukkantságot hűen tükrözte a láda is, melyet ezúttal a Repüléstörténeti Kiállításhoz címeztek, a Múzeumok Budapesten sorozat 3. számú tagjaként. Hogy mire leltem, azt inkább nem árulom el, nagy levegő, és nézzétek meg a videóból!
(Nyitóképen a PeCsa épülete látható, forrás a Fortepan)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése