Acélváros, acélszobrok, és kísértetiesen elhagyott, vagy csak elhagyottnak tűnő területek - ez is Dunaújváros egyik arca, bár összességében ma már közel sem ezzel lehetne legjobban jellemezni a megyei jogú várost.
Meggyőződésem, hogy Dunaújvárosról az emberekben egy sokkal negatívabb kép él, bár az is lehet, hogy a saját sztereotípiáimat vetítem ki, úgyhogy gyorsan szögezzük le még az elején, hogy Dunaújváros egy nagyon klassz kis város, sok zölddel. És annak köszönhetően, hogy a tervgazdálkodás szülte, egy olyan városszerkezetet sikerült kialakítani, ahol minden mindenhez közel van, a belvárosban a szocialista realizmus művészeti irányzatába tartozó lakóépületek, közösségi terek állnak, s az összképet még a később épült panelmonstrumok sem tudják annyira átbillenteni.
Az utóbbi években a Dunán innen - Dunán túl, valamint a Mezőföldi Mikulás teljesítménytúrák apropóján tűntem fel Dunaújvárosban, s lépésről lépésre kezdem jobban megismerni a környéket. Ennek az ismerkedésnek egy stációját láthatjátok ebben a filmben, a végcél majd a Pentele híd lesz, a várostól délre, de addig el is kell jutni. Induljunk hát a Magasparttól!
Ez a rész egy igazán különleges szabadtéri tárlat helyszíne, van itt egy tök jó multi geoláda is, s ha végigjárjuk az állomásait, egészen jó kis képet kaphatunk az elsősorban acélból készült alkotásokról. A Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep működésének köszönhetjük ezt a sok műalkotást, a szobrok itteni elhelyezését meg bizonyos értelemben a löszfalnak. Ami hajlamos olykor megindulni a Duna irányába, így, mikor a várost építették, egy hatalmas védművel erősítették meg a partszakaszt. Ez az úgynevezett Magaspart, jó sok zöldfelülettel, és adta magát, hogy az elkészült alkotásokat is itt helyezzék el.
Az acélszobrokon túl egyéb kortárs alkotásokra is bukkanni, ha jó helyen jár a túrázó, s már-már poszt-apokaliptikus helyszínekbe ütközhetünk, ha még jobb helyen járunk. A várost déli irányba elhagyva, a Duna mentén számos ilyesmire lelhetünk; szivattyútelepek, meg vízelvezetők képében, melyek vagy az acélgyárat, vagy a papírgyárat táplálják.
A lemenő nap elhaló fényeiben tényleg egészen sajátos atmoszférát áraszt ez a vidék, és persze mindezt megláthatjátok, ha megnézitek az írás mellé illusztráció gyanánt beillesztett filmecskét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése