Rengeteg szempontot hozhatnánk a címben szereplő állítás igazolására, és minden bizonnyal rengeteg hasonló lista is született már. Mi viszont most egy egészen rendhagyó ötös listával szeretnénk felcsigázni az érdeklődést.
Kezdjük ott, hogy András barátomnak az utóbbi években szokásává vált, hogy képeslapokat küldözget olyan helyekről, ahová utazásai során eljut. Legutóbb Angliában járt, némi londoni kiruccanás kíséretében elsősorban Brighton volt utazásának célja. Innen küldte a nyitóképen is látható képeslapot, rajta a Royal Pavilonnal.
Elismerem, kicsit rápihentem erre a bejegyzésre, le kellett csillapodnia pár dolognak, de akkor jöjjön néhány összegző gondolat az április 22-én megrendezett első teljesítménytúránkat követően.
András barátommal nagy fába vágtuk a fejszénket, de hat év teljesítménytúrázgatás után már tényleg úgy voltunk vele, hogy egyszer hozzunk már össze mi is valamit. A Wekerlére már akkor is gondoltunk, mikor először felmerült az ötlet, mert hangulatos, közel van a lakhelyünkhöz, és nem utolsó sorban még nem rendeztek ott túrát. De aztán ezeket a gondolatokat mindig kicsit elcsomagoltuk, egészen tavaly év őszéig.
Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk a MedvetalpBlog életében. Eddig ugyanis csapatunk résztvevőként, vagy esetleg lelkes kívülállóként cikkezett a teljesítménytúrákról, mondta el véleményét a szervezők munkájáról, a táj szépségéről. Idén április 22-én viszont a MedvetalpBlog is megrendezi első teljesítménytúráját, a helyszín pedig, mi is lehetne más, mint a lélegzetelállítóan szép Wekerletelep.
A Mátra bércei és várai, valamint geoládái után ezúttal a fővároshoz közelebb kezdünk ládát keresgélni: a Pilis-nyeregből indulva teszünk egy kellemesen fárasztó körtúrát.
Hosszú idő után az elmúlt hét végén ismét föllátogattam az MTI-re, hogy az olimpiai aranyérmes korcsolyacsapatunkról keressek egy posztolható képet, akkor találtam rá mai posztunk témáját adó bakonyos, mozdonyos fotókra.
Leszögezem még az elején, eléggé zakkant vagyok, ha tömegközlekedési járművekről, főleg mozdonyokról van szó, de szerintem ezt már említettem. Ennél fogva titkon mindig remélem, hogy ha éppen a távirati iroda rendszerében szörfölök, hogy Máthé Zoltán nevű fotósukra is valamikor akkortájt tört rá ismét ez az őrület, és elment valami szép helyre mozdonyt fotózni.
Egy héttel korábban ott hagytuk abba a mátrai ládakeresős videónkat, hogy idő hiányában egy ládikóról lemondtunk, s elindultunk azért, ami valójában idecsalt minket. (Oké, valójában a várak csaltak ide minket, de ezt most inkább hagyjuk.)
Egy kellemes kis őszi kirándulás képei: 2017 novemberében András barátommal elindultunk a Mátrába várakat keresni. És ha már várat keresünk, természetesen a geoládák sem maradhattak ki.
Kiindulópontunk Mátrafüred volt, de még mielőtt, egy picit Gyöngyösön is megálltunk. András barátom kajálni akart, én meg újbort kerestem. Ha tippet szeretnétek, hogy hol kaphattok finom mátrai bort, akkor Gyöngyös központjában - a buszpályaudvar mellett egy nagy zöld épület - a Dubicz pincét ajánlanám. Egy biztos, az Irsai Olivérük és a Pinot Noir-Kékfrankos rozéjuk is kiváló.
