Újratöltött kupizmus

 

Új év, új tervek, új bejegyzés...

Kupista. Ezt a kifejezést pár évvel ezelőtt, egy Ösvénytaposó túra egyik kedves önkéntesétől hallottam először. Találó és aranyos kifejezés. Olyan embert - teljesítménytúrázót - takar, aki több kupasorozatba is benevez, hogy az adott túraévet minél több kupával zárja. Bár végülis kupistának nevezhetünk minden olyan túrázót, aki elsősorban a kupa, vagy a bármilyen díjazás megszerzéséért, és nem kimondottan a túrázásért önmagáért járja a teljesítménytúrákat.

 

Bevallom, kupista vagyok. Kupistává lettem. Lassan jött, egy-két év kellett hozzá, hogy elhatalmasodjon rajtam, volt, mikor kicsit extrémen elszálltam, de talán sikerült normalizálnom a helyzetet. Kezdődött 2012-vel, és a Budapest Kupával. 10 túra, kicsi kupa. Aztán felvetettem András barátomnak, hogy mi lenne, ha emelnénk a téten: legyen 25 túra, és mindezért egy nagyobb kupa? Meglett, úgyhogy 2014-ben, a hagyományos, 10-es kiskupás Budapest Kupa mellett ezúttal az Észak-Dunántúli Kupával (ÉDK) bővítettük a portfóliónkat.

Talán 2016-ban volt, mikor a legmesszebbre mentem: Budapest Kupa, ÉDK, Cartographia Kupa, Stabil Kupa, meg még egy Ösvénytaposó aranyérmet is összegyalogoltam. Mondjuk szabad hétvégém jóval kevesebb volt, és talán ez volt az a pont, ami elgondolkodásra késztetett, hogy jó, jó ez, de jobb lenne egy picit kötetlenebbnek lenni, kicsit lehetőséget adni a spontaneitásnak a hétvégékben.

A 2020-as Cartographia Kupa egységes díjazása

A covid meg egészen átalakított mindent. A 2020 még elindult, aztán csökkentett üzemmódban zárult, hogy aztán a '21 azzal folytatódjon, hogy rendszeresen rákeressek a Cartographia oldalán, hogy most akkor mi is van/lesz a kupával. (Utólag már okos az ember, elmaradt, de mondjuk erről semmilyen tájékoztatást nem adtak.) Budapest nem érdekelt, az ÉDK-tól egy kis időre besokalltam, a Cartographia nem indult el. Egészen máshova terelődtek a hangsúlyok, szerintem nem csak nekem, sokan az insta-túrák világában kötöttek ki, én meg a hagyományos jelvényszerző mozgalmakból kezdtem el többet is, vagy épp csak geoládázni indultam, a korábbiakkal ellentétben elsődleges céllal. Meg persze végre maradt több időm is a különféle közlekedési témájú eseményekre is - retróhétvégék a Balatonnál, az Alföldön, nyílt napok, ilyesmik.

 

És jó volt így. Valahogy meg kéne találni az összhangot: kevesebb kupa, kevesebb teljesítménytúra, több privát kezdeményezés. Nem mondom, hogy újévi fogadalom, mert akkor már januárban megszegném. Picit meg is szegtem már. Belekezdve 2022-be, úgy tűnik, talán normalizálódik már a helyzet. Újra van Cartographia Kupa, s ezzel együtt megjött a januárban rajtam elhatalmasodó őrület.

Úton - A Kincsesbánya20 teljesítménytúrán

 

A kupizmus nálam legalábbis úgy jelentkezik, hogy nyolc cartographiás túra benne van a '22-es ÉDK túrák listájában is, és ilyenkor megszólal a kisördög, és döfköd a vasvillájával. Hogy akkor amellé a 8 mellé már csak négy kéne még pluszban, és 12 túrából meg is lenne a két kupa. Hozzáteszem, miután négyszer elhódítottam a kupáját, az észak-dunántúli régiót egy jó időre el akartam kerülni, aztán most mégis úgy néz ki, idén meglesz az ötödik ÉDK kupa is. A füzeteket Kincsesbányán megvettem, szóval nincs más hátra. Nagyobb is, extrább is lesz az ötödik, szóval győzött a kupizmus, és jobbára idén is Veszprém-Fejér-Komárom-Győr-Sopron megyékben fogok feltűnni.

 

Egy valamit viszont már itt és most megfogadok. Nem 2023-ban fog jönni a hatodik ÉDK kupám. Inkább már tényleg a Bükkbe, vagy a Mátrába megyek kupistáskodni. Évek óta dédelgetett vágyam ez...