Gercse 35 - 1. rész

Igen, Gercse, nem, még mindig nem Gerecse, és igen, írtam már erről a túráról, csak akkor a 15 kilométeres távja volt kipécézve. Mivel szombaton ismét Gercse-nap lesz, itt az ideje, hogy bemutassam az eddig elhallgatott 20 kilométert is.

Kezdjük azzal, hogy aki úgy érzi, hogy érdekli ez a túra, csak eddig valamiért kihagyta, az lehetőleg most menjen el. Ki tudja, meddig teheti még meg. Talán épp ez az utolsó alkalom? Ki tudja... A madarak mindig csiripelnek mindenfélét.


Szóval a Gercse 35!

Érkezik a büfé a Virágos-nyeregbe

A túra útvonala lényegében megegyezik a 15-ös távval, azzal a lényeges különbséggel, hogy egy jóval - 20 kilométerrel 😄 - nagyobb kört ír le a gercsei teknő körül, s még Nagykovácsiig is majdnem kiér.

Az útvonal első szakaszával most nem foglalkoznék, a Pasarét - Apáthy-szikla - Árpád-kilátó - Fenyőgyöngye - Virágos-nyereg útvonal leírását részletesen elolvashatjátok korábbi cikkemben itt. Vagy ha vizualitásra vágytok, a Geoléptek 3x1 részben erről a szakaszról szól.

A Virágos nyereg turistacsomópontjában válik el a két szakasz, a rövidebb a kék + jelzésen lefelé indul a teknőbe, a gercsei templomhoz, nekünk viszont még van egy kis tennivalónk, hogy eljussunk oda. Elsőként például a nyeregben kell rátérni a sárga jelzésre. Az irány marad, a szintemelkedés marad - tehát továbbra sem emelkedünk, se nem ereszkedünk 😄. Egy dologra kell figyelni, hogy kiérve a nyeregbe, a földútból jobbra ágazik ki egy erdei utacska, azon kell továbbhaladni. De nem nagyon lehet eltéveszteni, az OKT-nak van itt egy ismertetőtáblája, s pecsételő helye, a tábla mögött lehet áttérni a másik útra.

Kis ösvény a hegyoldalban: a puha avarpaplanban szinte az utat sem látni

Ami egy darabig párhuzamos azzal az utcával, amiről letértünk, de míg az azon haladó zöld jelzés a gercsei teknő felől kerüli meg a Csúcs-hegyet, addig a kék és a sárga a pesti oldal irányából. A kék és a sárga jelzés is hamar kettéválik, az elágazás egy katonasírnál van. Rossz hír, hogy a kényelmesen járható úton a kék megy tovább, mi pedig egy ösvényre térünk át, mely akkor, ha a természet épp burjánzik, alig vehető észre.

A Kötők padjánál elég szűk az út keresztmetszete

Az ösvény lényegében egy taposásnyom a Csúcs-hegy oldalában, mely aztán még kilométereken át hasonló felfogásban lett kialakítva a többi hegy oldalában is. Nem sokkal később szinte merőlegesen keresztezzük a kék és zöld jelzéseket, előbbi a Rozália téglagyáron át Pilisborosjenő, s a Dobogókő irányába tart, s nem is találkozunk már vele, utóbbi pedig Solymáron át megy Nagykovácsiba, ahol a két jelzés ismét találkozik majd, csak mi már előtte elhagyjuk a sárgát.

A kilátás viszont varázslatos: bámulatos az őszi erdő színpompája

Még akár unalmasnak is mondhatnánk az addig vezető 6-8 kilométeres szakaszt, de egyáltalán nem az. A hegyoldalban vezetett kis ösvény pont az év ezen időszakában a legszebb, gyönyörű, ahogy a falevelek a sárga különböző árnyalataiban pompáznak, s nem egyszer már a bordóba is áthajlanak. Tényleg pompázatos látvány, s ha valamiért, hát már önmagában ezért szeretem ezt a 35-ös távot.

Az Alsó-Jegenye-völgy tisztása majáliskor megtelik élettel

Aztán ott van még a Kötők-padja, a maga kiváló panorámájával, s az örök dilemmával részemről, hogy itt soha senki nem zúgott le még a mélybe? Nedves időben elég csúszós tud lenni a szikla, éjszaka sem leányálom, s ha a kettőt kombináljuk, akkor megkapjuk a Kitörés túrát. 😄

Oldalról elhagyva a Kálvária-hegyet, a korábbi ösvényünk kiszélesedik, s egy, lentről érkező szekérútra térünk rá. S ezen haladunk úgy száz métert, s jobbra, majd balra fordulva ereszkedni kezdünk. Ebből az irányból ez a jobbos-balos elágazós szakasz teljesen egyértelmű, ellenkező irányban azonban, még a kezdet kezdetén, mikor elkezdtünk teljesítménytúrázni, hát szóval, András barátommal benéztük egyszer-kétszer...

A Rózsika-forráshoz kis híd vezet, a vize viszont nem iható

Lefelé ereszkedünk, az Alsó-Jegenye-völgybe, s csakhamar kiérünk egy szép pofás kis tisztásra. Itt válik ki a zöld + jel, mi viszont nem arra megyünk, hanem a sárgát követjük tovább a völgyben. Ha utáljuk a tömeget, s egyben kiváló kirándulóidős napot fogtunk ki, akkor bizony rossz hírem van, ez a rét elég népszerű, szóval ilyenkor sokan mászkálnak a völgyben is. Sebaj, a látvány azért kárpótolhatja még a legembergyűlölőbb magányos farkas túrázót is.

Az út másik oldalán változatos sziklaalakzatok láthatóak

A völgyben amúgy ellenőrzőpontot, Rózsika-forrást, meg egy vízesést is találunk. A forrás egészen közel van a sárga jelzéshez, a vízesés mellett ellenben baromi könnyű elmenni, ha nem tudjuk, hogy éppen hol kell keresni. Persze ne ilyen Niagara méretűre számítsatok, nekünk csak ilyen picik jutnak, de a vízesés az akkor is vízesés. Meg érdemes még szót említeni az érdekes sziklaképződményekről, melyeket épp az ellentétes oldalon láthatunk.

És még vízesés is van. Kicsi, sárga, de a mienk

Elérve a Hidegkúti utat, egy zebrás átkelés vár ránk, ha segítőkész autósra akadunk, akkor egész hamar átjuthatunk, de ismerve a magyar valóságot, sokszor az az érzése az embernek, hogy a túlpartra csak születni lehet. Aztán ha mégis sikerül átkecmeregnünk, akkor rövid, út menti séta után ismét bevethetjük magunkat a rengetegbe, a Középső-Jegenye-völgy irányában folytatva utunkat. Elhagyjuk az utolsó házakat, s a sárga jelzésen jobbra fordulva hosszan tartó, lankásan emelkedő erdei úton kell fölfele caplatnunk. A másik irányból jobban szeretem ezt a szakaszt, de minden túra során akad olyan útvonal, melyet a másik irányból jobban kedvelek.

Az utolsó ház: Itt kezdődik a Középső-Jegenye-völgy

Őszinte leszek, azon túl, hogy itt szép az erdő, olyan szinten nincs semmi sem, hogy ezen valahogy mindig csak átsiklok, és hopp, már ott is vagyok a Kerek-hegynél, ahol a kék jelzés Nagykovácsin át Piliscsabára tartó útvonala becsatlakozik. Ellenőrzőpont, frissítőpont, öröm, bódottá, ennél a pontnál már nem megyünk messzebbre, áttérünk a kékre, s a Remete-szurdokon át haladunk vissza Budapest irányába. Mellesleg ez a szakasz sem valami különös, egy hegyháton haladunk, ami csak a Remete-szurdok közelében kezd lejteni, először csak szép finoman, majd mikor megérkezünk a Remete-hegy és a szurdok találkozásához, akkor már brutálisan.

A következő részben innen folytatjuk, lesz ám még látnivaló bőven, hiszen áthaladunk a Remete-szurdokon, elmegyünk a máriaremetei kegytemplomhoz, hogy végül a gercsei templomnál kössünk ki.

Útelágazódás

Folytatás: https://medvetalpblog.blogspot.hu/2017/11/gercse-35-2-resz.html