Wekerle után - Túl a tűzkeresztségen

Elismerem, kicsit rápihentem erre a bejegyzésre, le kellett csillapodnia pár dolognak, de akkor jöjjön néhány összegző gondolat az április 22-én megrendezett első teljesítménytúránkat követően.

András barátommal nagy fába vágtuk a fejszénket, de hat év teljesítménytúrázgatás után már tényleg úgy voltunk vele, hogy egyszer hozzunk már össze mi is valamit. A Wekerlére már akkor is gondoltunk, mikor először felmerült az ötlet, mert hangulatos, közel van a lakhelyünkhöz, és nem utolsó sorban még nem rendeztek ott túrát. De aztán ezeket a gondolatokat mindig kicsit elcsomagoltuk, egészen tavaly év őszéig.

Akkor formálódni kezdett egy koncepció, úgyhogy András barátom ötletirányára rábólintva kezdődhetett az előkészítés. Elsőként a hoppá, hogy a Sarokkő Egyesület 2017-ben már csinált egy wekerlés túrát, csak az nem volt Budapest Kupás, így föl se tűnt nekem. Az eredeti koncepciónk nekünk is az lett volna, hogy a Wekerlét és a Határ úti kiserdőt felhasználva alakítunk ki egy útvonalat. Két tök ugyanolyan túrának nem láttuk értelmét, pláne, hogy nem mi voltunk az elsők, szóval koncepciót váltva a telepre koncentrálva túránknak adtunk egy kis városismereti séta jelleget.

A túraszervezőket mindig is tiszteltem, hiszen az azért elég nyilvánvaló lehet mindenkinek - gondolom én -, hogy elég nagy meló összehozni egy ilyen eseményt. Átsandítva a szervezői oldalra elmondhatom, hogy tényleg az, ráadásul bizonyos körök esetünkben egyszerűbben is működtek. Város túraként elég volt például csak az önkormányzattal felvenni a kapcsolatot a közterület-használat kapcsán. Ha valamely hegységünkben szervezkednénk, ott mindenféle erdészetek, nemzeti parkok, meg Natura 2000-es területek, ilyen-olyan határozatok, kérések, létszámkorlátok, esetleg tiltások nehezítik az ügyet. Idáig mi még nem vetemedtünk, de maradt feladat így is bőven: kitalálni, bejárni az útvonalat, oklevelet, kitűzőt tervezni, megcsináltatni, itinert szerkeszteni, rohangálni. Beszerezni, túltervezni, s a végén számolgatni, hogy hány forintunk van még a kitűzőkbe befektetve.

Izgi dolog volt, leszűrtünk egy csomó tapasztalatot, családjaink, barátaink meg biztattak, hogy elsőre tök jó, hogy annyian eljöttek, ahányan. Túrázóinknak ezúton is köszönjük a részvételt, hogy bele mertek vágni az ismeretlenbe. Külön öröm volt, hogy a célban a résztvevők gyors szondáztatása során úgy tűnt, mindenkinek tetszett a túra, volt, aki szerint kész labirintus, volt, aki nem is gondolta volna, és volt család, aki az útvonal utolsó szakaszán megbújó fagyizónak is kimondottan örült. (Jé, volt fagyizó is az útvonalon? 😀)

Örülünk a pozitív visszajelzéseknek - ha valakinek gondja, baja volt, tényleg írja meg, nem harapunk, ellenkezőleg viszont nem tudjuk a hibát javítani -, s azt biztosan most is állíthatjuk, hogy 2019-ben újra megrendezzük a Wekerlei túrát - Barátok között.

S hogy addig mi lesz? Na arra is van már egy-két izgi tervünk...