Reguly Antal emléktúra: Megmutatjuk, hol van a fiatalság forrása

Tíz és több kilométeres teljesítménytúrák tavaszra, nyárra

Leporoljuk ősszel elkezdett túraajánló sorozatunkat, ezúttal tavaszra és nyárra koncentrálva. Kicsit változott a koncepció, eredetileg tíz darab túrát szerettünk volna bemutatni, de kitavaszodott, és nem jutottunk a feléig sem. Úgyhogy most nem mondjuk meg, hány ajánlóval készülünk, lesz amennyi lesz. Továbbá a 10 kilométeres hosszúságot 20 kilométerig bővítjük.

Erre azért volt szükség, mert több olyan túra is van, ami ugyan nem megerőltető, de mondjuk 16 kilométeres távval rendelkezik. Azt már nehéz a tízes keretbe beletuszakolni. És továbbra is maradnánk annál az elvünknél, hogy csak olyan túráról írunk ajánlót, melyen már mi is voltunk.

Látogassunk el most a Bakony szívébe, Zircre; március első hétvégéinek valamelyikén hagyományosan innen startol a Reguly Antal emléktúra, az Ösvénytaposó Baráti Társaság szervezésében. Reguly Antal 1819-ben született a városban, néprajzkutató és utazó volt, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője. Az oroszországi finnugor népek körében végzett kutatómunkát. Munkásságának emlékét ma egy múzeum is őrzi Zircen.

A várost elhagyva egy rétről visszanézve ez a látvány tárul a szemünk elé

Az idei évben ez az intézmény jelenti egyben a rajtját is a túrának, két évvel ezelőtt még a helyi iskola volt a bázis. Az új helyszín azért is jó, mert így a túrán résztvevők egy füst alatt kedvezményesen megnézhetik a kiállítást is.

Második alkalommal rendezik meg a 35 kilométeres távot, de ezzel most nem foglalkozunk. András barátommal mi a 22 kilométeres etapot jártuk végig, a legrövidebb, hetes táv értelmetlenül picinek tűnt, azok után, hogy vagy két órát buszoztunk. A rajtból a piros jelzést követve hagyjuk el a települést, egy réten vágunk át, az utolsó, városszéli utcán battyogva az erdő felé. Itt ugyanis még egy nagy rét van, visszapillantva megcsodálhatjuk a zirci apátság tornyait.

De izgalmasabbá is tehetjük az utunkat, ehhez csupán annyi kell, hogy már az elején rossz irányba induljunk el. Nem tudom miért gondoltam úgy, hogy a vasút felé kell keresni a piros sávot, de már a városszéli Tesconál jártunk, mikor gyanús lett, hogy sehol egy jel. Aztán a távolban feltűnt a menetelők csoportja. A lényeg, hogy északi irányba kellett haladni, úgyhogy maradtunk azon az ösvényen, vagy éppen a magunk taposta ösvényeken - ha már az Ösvénytaposó Társaság túráján vagyunk - amit találtunk, a Cuha mentén. A térképet böngészve egyértelműnek tűnt, hogy úgyis össze fogunk találkozni.

A patak és a vasút között, fiatal erdőben vezet a Közép-Dunántúli Piros útvonala

Két év távlatából is vicces visszaemlékezni András barátom bakkecskével párosított halálugrására, mellyel a patakon átkelt. Kalandos volt, de sikerrel visszaevickéltünk mindketten a helyes útra. A földút itt már egy erdő szélén halad, s hamarosan már szemmel is kivehetővé vált az első ellenőrzőpont helye, a Kardosrét szélén. A 7 és a 22 kilométeres táv itt szétválik, a rövid szakasz balra kanyarodva szalagozott úton halad a kék jelzés irányába. Oda, ahova mi csak egy nagy kört megtéve fogunk visszajutni.

A 22 kilométeres táv innen hosszan halad a Bakony talán legszebb része felé, a Cuha-völgybe, egyre közelebb érve a vasúti sínekhez. A patak így tavasztájt nincs híján vízzel, nagyokat kell ugrálni, vagy éppen a kavicsokon egyensúlyozni, ha száraz lábbal akarunk átkelni egy-egy olyan ponton, ahol a patak keresztezi az utat.

Akkor itt most mindenki döntse el, merre megy a turistaút...

Aztán persze eljön az a pont is, ahol a Cuha már kimondottan sajátosan értelmezi az ő medrének kereteit, és igazság szerint csörgedezik mindenhol, leginkább azon a földúton, amin elméletileg a turistaút vezetne. Ez volt az a pont, ahol András barátommal úgy döntöttünk, hogy inkább a síneken folytatjuk utunkat.

Ehhez persze nem árt ismerni a menetrendet, de mivel Győr irányába nem sokkal ezelőtt haladt el a kis Bz, így ha jött is volna vonat, az csak szemből érkezhetett volna. A Bz nem gyorsvonat, zajjal is jár, a környék meg csak madárcsicsergéstől volt hangos, szóval még időben feltűnt volna, ha jön. De nem jött.

Porva - Csesznek. Balra turistaház, jobbra állomásépület

Így érkeztünk meg Porva-Csesznekre, egy bájos, erdő közepén álló vasúti megállóhelyre. Egyben a második ellenőrző pont is itt volt, ha jól rémlik nem pecsételős volt, hanem csak valami kérdésre kellett megfelelni, vagy valami kihelyezett kódjelet feljegyezni. Egy gyors ebéd, s közben megérkezett a vonat is, Győr felől.

A túra útvonala az állomástól nyugatnak fordul, a zöld jelzésen, egy gyönyörű erdőn át, majd egy szántót megkerülve érünk be Porvára, ott is a helyi kocsmába. Ezek a legjobb pecsételőhelyek. Főleg úgy, hogy még egy bónt is kaptunk, ami a kocsmában volt lefogyasztható. Ittunk hát a medve bőrére, majd továbbindultunk. Itt már túl voltunk a féltávon, 13,5 kilométer után már igazán lehetett inni...

Porva felett az erdő

Kicsit ritkásabb és kevésbé látványos úton át vezetett az út Borzavárra, ahol először ereszkedni kezdtünk egy völgybe, hogy utána a települést és a műutat elhagyva ismét egy meredek caplatós hegyoldal állja utunkat. A gerincen átbukva, a szomszédos völgy mélyén várt ránk a Fiatalító-forrás, utolsó ellenőrzőpontunk. Nem mellesleg, még a pont előtt csatlakozik hozzánk a rövid táv, úgyhogy a forrást már ők is láthatják.

Padok és egy pihenőhely várja a fiatalodni vágyókat

S hogy fiatalít-e? Hát, csak ránk kell nézni! András barátom kopaszodik, én őszülök, ezek után mindenki vonja le a tanulságot. Két kilométerre vagyunk a céltól, már csak egy emelkedőt kell megmászni, s onnan ereszkedve előbb csak a tornyok, majd a város többi épülete is felsejlik már előttünk.

Cél, emléklap, kitűző, zsíros kenyér. Köszönjük a részvételt.

A völgy mélyén a forrás

Szeretem az Ösvényta-
posók túráit, jó társaság, kedves emberek, kiváló kiszolgálás, szóval minden szép, minden jó. Ha nem is idén, aki kedvet kap, egyszer próbálja ki. Vagy csak úgy, nézzen körül a Cuha-völgyben, mert tényleg megéri!

Reguly Antal emléktúra 7/22/35

Szervező: Ösvénytaposó Baráti Társaság
Rajt/Cél: Zirc, Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház (Rákóczi tér 10.)
Időpont: 2016. 03. 12., 7:30 - 12:00/10:30/9:00
Ár: 1000/1400/1600 HUF
Hossz, szint, szintidő: 7,6 km, 85 m, 3 óra / 22 km, 360 m, 6 óra / 34,9 km, 735 m, 9 óra