Régen írtam már teljesítménytúrákról, s hogy ez ne legyen így a továbbiakban, a következő hetekben ismét előszedek néhány emlékezetes kalandot, a 2016-os évből. Őrült, extrém, izgalmas, érdekes, vagy csak egyszerűen teljesíthető, tényleg lesz itt minden. Elsőként jöjjön az a túra, amit eddig évről évre tudatosan kihagytam a túranaptáramból. Hogy jól tettem-e, arra próbálok most választ találni.
Október 8-án került megrendezésre a Cartographia Budai Kilátók, illetve a Budai Kilátók Extra elnevezésű kis túra, melynek már a nevében is ott a lényeg: a Budai-hegység szinte összes kilátóját, valamint számos kilátópontját útba ejti az útvonal. A hegycsúcsokkal ápolt viszonyom, mint ismert, elég ambivalens, s mikor 2012-ben belevágtunk a teljesítménytúrázásba, már akkor leszögeztem András barátomnak, hogy ezt a túrát azonnal felejtsük el.
Titeket nem dühít, ha néztek egy amúgy jó filmet, de egyszerűen kidob az élvezetéből a botrányos magyar változat?
A világegyetem c. dokumentumfilm-sorozat, szívemhez nagyon közel áll. Nem csak azért mert Dr. Amy Mainzer gyakran visszatérő vendég benne (bár azért is ☺), hanem mert tényleg igényesen van megcsinálva.
Így január közepén úgy érzem, talán ideje elkezdeni az évet. A döcögős kezdésre magyarázat lehetne, hogy a medvék téli álmot alszanak, talpacskáikat pedig az ágyikóban melengetik. Nos, ez több szempontból sincs így.
Egyrészt, Mac bácsi például az idei, rekordokat döntögető hidegben, január 7-éről 8-ára virradó éjszaka nemhogy a talpacskáit nem melengette, de még ágyikóban sem volt. Ehelyett Michelin-babaként a Budai-hegységet járta. Elég perverz ötlet, de nem is lehetett izgalmasabban belekanyarodni 2017-be. Hogy minek apropóján sikerült kint éjszakáznom, azt remélhetőleg hamarosan ti is megtudhatjátok.
