Miután mindjárt lezárjuk a 2017-es évet, épp itt az ideje lezárni egy kicsit indokolatlanul elhúzódott sorozatunkat, a legszebb helyekről, ahol még... 2016-ban jártunk. Mára már csak az öt legszebbnek ítélt helyszín, emlék maradt. Ahhoz képest, hogy így visszagondolva, eléggé költséghatékony túraévet zártam, még így is sikerült egészen sok hely eljutni.
A sorozat első részét itt találjátok.
A második részt pedig ide kattintva olvashatjátok el, ha esetleg lemaradtatok volna.
5. Nagy-Szénás alatti őszi erdők, Budai-hegység
Ez a helyszín, és ez a kép most elsősorban megint csak nem a különlegessége miatt került ide, hanem csak azért, mert jókor volt jó helyen. Hasonlóan megkapó a Remete-szurdok is, vagy éppen a sárga turistajelzés a Virágos-nyereg és a Jegenye-völgy között, ahol csak egy kitaposott nyomon haladhat az ember a hegyoldalban, az erdő közepén. Azt a kis extra momentumot, a pici fűszert a természet adja hozzá, mikor az erdő a zöldtől a sárgán át a bordó és a barna ezernyi árnyalatában pompázik.
Idén ebben az időszakban a Kakukkhegyi K.O. túrán jártam, Nagykovácsi és a Nagyszénás között leírva egy nagyjából 10 kilométeres kört. Szokás szerint, saját idő terhére, a mezőny után startolva. De így legalább nyugiban élvezhettem ezt a színfestést, egy igazán enyhe őszi napon. Kár lett volna kihagyni. Biztos vagyok benne, ha lesz 2017-es lista, az őszi erdő kategória abban is szerepelni fog. Aztán, hogy hol, melyik erdőben ér az ősz, az majd kiderül.
4. Hármashatár-hegy, Budai-hegység
Egy újabb olyan kép és helyszín, ahol valójában a pillanatot értékeltem. És az egészben az a legviccesebb, hogy mikor elindultam a hegynek, esély sem volt rá, hogy a tetőn ilyen csodás élményben lehet részem. A Kőtaréj nevű sziklaképződményen keresztül az új kilátót akartam megnézni, tíz, tizenkilométeres túrát kanyarítva délutánra, de mikor megláttam, hogy a délután folyamán egyre jobban felhősödik, már bántam, hogy elindultam.
És láss csodát, mire a kilátóhoz értem, fél hét magasságában egyszerre csak kisütött a nap, a felhők eltűntek, s olyan szép naplementét láthattam a csúcson, amire alig másfél órával korábban gondolni sem mertem volna, mikor még teljesen felhős volt az égbolt.
Előbb-utóbb a kilátóról is meg fogok emlékezni, egyelőre legyen elég annyi, hogy nekem nagyon bejön. Mindössze két szintes, de olyan finoman simul bele a tájba, hogy szinte észre sem veszi. Semmit nem vesz el a hegycsúcs megszokott képéből, és a magassága éppen elég ahhoz, hogy a fák lombkoronája fölé emelkedve ezt a csodálatos képet örökíthessük meg Budapest panorámájáról.
3. Vízfő-forrás, Orfű, Mecsek
Hát, az év talán legszenzációsabb helyszíne volt, az orfűi Malommúzeum közelében, ahová - milyen meglepő - szintén egy multi geoláda második eleme miatt rohantam át, mint később kiderült, megváratva egy busznyi gyereksereget. Milyen jó ilyenkor, ha én vagyok az egyik szervező, így a leb*szás sem olyan kemény. Pedig ha tudtuk volna, mi van itt, hát egy kis kirándulás a gyerkőcöknek is belefért volna.
Ismét a nyári hőség, hűvös forrás páros, kiegészülve egy csodásan tiszta, szinte mesésen kék vízfelülettel. Ez az, amit a fotó már megint nem képes átadni sajnos. És ezek azok a helyszínek és szituációk, ami miatt egyre jobban szeretek egymagam mászkálni a természetben, mikor senkihez sem kell igazodni, s annyit fotózok, filmezek, amennyit csak akarok, nem kell az órát nézni, s nem kell telefonálgatni, hogy már elindultunk visszafelé, mikor még dehogy indultunk el visszafelé.
Orfűnél a Malommúzeum is megér egy misét, 2016-ban az ország kenyeréhez itt őrölték a lisztet, és amúgy is egy nagyon kis pofás műemlék vízimalom és szárazmalom titkait ismerhetik meg az érdeklődők egy tárlatvezetés során. Emberi léptékű, s lelkes csapat próbálja feléleszteni, lehetőleg egy molnár leszerződtetésével.
2. Borjú-fő, Visegrádi-hegység
Miután jó egyéves szünet után András barátommal végre ismét az Országos Kéktúra kilométereinek fogyasztására vetemedtünk, a toplistába is bekerült egy kék-tophelyszín. Visegrád fölött járunk, tökéletes rálátással a Duna kanyarulatára, s a kanyart közvetlenül övező hegyekre. S mindehhez csupán alig 50 métert kell letérnünk a kékről a kék háromszög jelzésre.
Innen nézve térkép e táj, s ha nem is tudjuk, hol lakott Vörösmarty Mihály, az tökéletesen kivehető, hogy a Duna innenső oldalán található hegyvonulatok között hol húzódik meg a Malomkerti-völgy, valamint az Apát-kúti-völgy, s van egy ismeretlen kis tisztás is, mely ezen a fotón ugyan nem látszik olyan jól, de tényleg ott van.
A Duna túlsó oldalán pedig Nagymaros házai kúsznak fel a Hegyes-tető oldalába, s a dél-börzsönyi magaslatok zárják a panorámát. Ha azt mondom, hogy egy órát eltöltöttünk itt, akkor biztos nem tévedek. Szolid kis ebéd, geoládakeresés, gyönyörködés, minden megvolt. Apropó, geoláda. Az nem tetszett. Mármint nem az, hogy ide van elrejtve, hanem az, hogy gyakorlatilag a szikla alatt, eléggé veszélyesen, a természetes erózióra erőteljesen rásegítve lehet csak megközelíteni, s közel van egy meredély pereméhez. Semmit nem tesz hozzá a hely élvezetéhez, hogy ott van, ahol, ellenben kellően életveszélyessé teszi a keresést. Ez tipikusan az "egyedül NE keresd" kategória, szerintem. Mindegy, meglett, pipa, de ez nagyon nincs ott jó helyen.
1. Kis-Kevély, Pilis
És akkor zárjuk is egy kilátós képpel a sorozatot. Mindig mondom, hogy utálok hegyekre mászni, egyetlen egy dolog van, ami miatt érdemes lehet, az éppen ez a fenséges látvány. Ráadásul a Kis-Kevély turistamentes övezet, a turistautak ugyanis jobbról-balról kikerülik, míg a Kevély-nyereg turistaút-csomópont, addig a Kis-Kevélyre csak egy kis ösvény vezet. Mondjuk futókkal találkoztam, a helyszín tehát nem csak azok előtt ismert, akik geoládát keresnek.
Az év legötletesebb ládarejtésére is itt bukkantam. A legötletesebb, s a természetbe a legjobban belesimuló. Én pedig csak kiültem a sziklákra, élveztem a napsütést, s az alattam elterülő medence látványát. A Hosszú-hegy innen csak egy buckának látszik, hiszen éppen a rövidebb oldalát mutatja, míg mögötte a Pilis csúcsa magasodik a távolban. A kép közepén, a vízjel alatti nagy zöld mező a Csobánkai-nyereg, míg baloldalt, a medence másik végében, a távolban már a Nagy-Szénás is felfedezhető.
A cikkindító képen meg a másik irány látható, a Nagy-Kevély zöldellő oldala, Pilisborosjenő és Üröm a völgyben, míg a távolban, már Budapest területén a Csúcs-hegy magasodik, még távolabb pedig a Budai-hegység főbb vonulatait lehet megfigyelni. Még jó, hogy reggel lekéstem a Kinizsi rajtját, szerintem sokkal többet nyertem ezen a napon, mintha újra behúzom a 25 kilométeres távot, kapok egy pecsétet, meg kitűzőt.
Ez volt Mac bácsi szubjektív 2016-os élménylistája, ha kellően erélyes és meggyőző leszek, talán jövőre András barátomból is ki tudok csikarni egy rövidke listát. Az első lépéseket már megtettem, meglátjuk, hajlik-e rá. 😉
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése