Ilyen most Budapest szégyenfoltja: Édy-Méry még mindig kitart

Minap a Határ út buszvégállomásánál jártam, és ha már, akkor jól körbe is fotóztam, hogy éppen hogy áll a felújítás.

A Határ úton található közlekedési csomópont nagyjából olyasmi a dél-pesti embereknek, mint a Moszkva (bocs, Széll) a budaiaknak: lepusztultság, lelakottság mindenhol, az utóbbi években megspékelve egy kis balkáni hangulattal. Ráadásul az alapprobléma is hasonló: a budai térhez azért volt nehéz hozzányúlni, mert az első, a második és a tizenkettedik kerület határán állt és valahogy sehogyan sem sikerült az érdekeket összehangolni. Így aztán nem is lett semmi, csak a tervek. Egészen ugye a közelmúltig.

És hasonló a sorsa a Határ útnak is, csak egy kicsit kisebben. Itt jut közös nevezőre Ferencváros, Kispest és Kőbánya, most már a szó szoros értelmében is. Talán egy buszvégállomáson sem vártam annyit jármű érkezésére, s indulására, mint itt, úgyhogy a hasonló létesítmények közül ez áll a legközelebb a szívemhez, ennélfogva a sorsa is egy kicsit jobban érdekel.

Az egykori kocsma, s a játékterem helyén jelenleg építési törmelék hegyek állnak

Az első hírek a tér rendbetételének elindulásáról még 2013 nyaráról származtak, "hamarosan megkezdődhet a Határ úti végállomás környezetének rendezése" - lehetett olvasni akkoriban. Meg azt is, hogy a pavilonok bérlői az év végéig használhatják a bódékat, aztán le is út, fel is út, lejár a szerződésük. Nagy változások aztán persze nem történtek.

A buszforduló közepén álló kis parkban is megkezdődött a munka

2014 tavaszán bukkant fel ismét a csomópont a hírekben, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) ekkor szellőztette meg először a látványterveket. Aztán a nagy rössel belengetett felújítás valahol megdöccent, s már-már úgy tűnt számomra, hogy a Moszkva nekifeszülése mellett szép csendben el is sikkad. Változás ugyanis továbbra sem történt, a boltok üzemeltek rendületlenül, kivéve talán a 66-os végállomása melletti, ázsiai eladók pavilonját, ahol a melltartótól a Milka csokiig mindent megvehettél, csak feltehetően számlát nem adtak, mert az utóbbi időben rendszeres volt a NAV által kikényszerített zárva tartás.

A metrókijárattal szemben sátorváros épült, a jelek szerint a végsőkig kitartanak

Aztán lassan, hangsúlyozom, nagyon lassan, a pavilonok elkezdtek fogyni. 2014 ősze táján már bontogatni kezdtek, de ez szintén olyan igazán magyaros módon történt, a romok között szemétkupacok és hajléktalanok jelentek meg. 2015 februárjára már a Balkán táblát is kitehették volna, szerintem bármely délről érkező menekült ha meglátta volna az itteni állapotokat, sírva elmetrózik a KöKi-ig, s ott felül az első Szegedre tartó vonatra, s meg sem áll Belgrádig.

Balkáni idill. Balra munkaterület, középen a körbebontott zöldséges, jobbra a Határ úti Központi Tartalék (a busz)

A környéken geoládát keresve körbe is fotóztam az akkori állapotokat, igazi kultur- és várostörténeti dokumentum lesz néhány év múlva. S aztán láss csodát: áprilisban beindultak a gépek, s ma már kerítések, földhegyek állnak mindenfelé. Azaz, hogy majdnem minden felé. A másfél-két héttel ezelőtti fotók tanúsága szerint metrókijárattal szembeni bodega például még megvan, sőt, úgy tűnik, mintha közeledne is a metróhoz. Némi sátorkiegészítéssel szemre vagy öt-tíz méterrel került közelebb az aluljáróhoz, szinte bele lehet botlani a termékekbe.

És tényleg non-stop, még a bontás sem zavarja meg

Üzemel az éjjel-nappali zöldséges, melynek majdani megszűnéséért tényleg fáj a szívem. Azon túl, hogy szép áruja és olykor kecsegtető akciói voltak, ez az egyetlen hely Budapesten, melyről tudom, hogy árulnak Jó Palóc sört.

Elméletileg ez lesz a végeredmény. Egyszer majd

És egyelőre Édy-Méry is változatlanul kitart. "Non-stop delcatesse" - hirdeti a táblája, s valóban, odabenn egy pillanatra sem áll meg az élet. Ha netán atomvillanást látnánk, biztosak lehetünk benne, hogy Édy-Mérynél még vehetünk egy utolsó, csavaros kifli "gyümölcs ízű szeszesitalt", hogy aztán a műpálinkát fogyasztva olvadjunk össze az épület műanyagával.