2016. február 21., vasárnap
Geoléptek 6.: Állati hősök - Mackó bácsi
Miért jók az állatos köztéri szobrok? Elsődlegesen talán azért, mert minden politikától semlegesek. Egy kutyát, egy kakast ábrázoló szobrot például elég nehéz lenne lekommunistázni. Másrészt meg kimondottan aranyosak tudnak lenni. Szinte bájosak.
Legutóbbi epizódunkban egy matuzsálem masinát mutattunk be, a láda maga amúgy vegyes érzelmeket okozott. Bízunk benne, hogy lesz még izgalmasabb találatunk is a sorozatban, most mégis témát váltunk.
2016. február 19., péntek
Újra feltámadt a Pannon-tenger? Mutatunk néhány érdekes képet
Ezen a héten a távirati iroda hírei között böngészve találtam rá néhány bámulatos képre. Az igazat megvallva, ennél persze sűrűbben szoktam bámulatos képekre találni ott, csak ha mindig ezeket osztanám meg, egy MTI tovaközlő oldallá válna a blog.
A Pannon-beltengerről ugyebár mindenki hallott már. Ha máshonnan nem, akkor geoládakereső videósorozatunk biatorbágyi epizódjából ismerősnek kéne lennie. Ha innen sem, az eléggé elszomorítana minket, ezek szerint kihagytátok ezt a részt.
2016. február 16., kedd
Évfordulóhoz értünk: Nekünk ezért különleges a mai nap
Február 16. Jeles dátum ez, a Medvetalp Blog történetében, egy évvel ezelőtt, ezen a napon jelent meg az első tényleges poszt az oldalon. András barátom noszogatott ma egy kicsit, hogy nem tervezek-e írni egy évfordulós emlékezős valamit. Tervezni épp nem terveztem, de ha már, na jó, akkor emlékezzünk, összegezzünk: mi történt az elmúlt egy évben?
Elolvasva a beköszönő posztot, arra jutottam, hogy egy éve mintha humorosabban írtam volna. Bocs, az azóta szerzett humortalan percekért, azért remélem, nem volt haszontalan olvasmány, amit ezen az oldalon találtatok.
2016. február 13., szombat
Vigyázat! Így válhat belőled neonáci - A Kitörés túra
Így válhat belőled neonáci. Vagy mégsem. Minden csak viszonyítás kérdése, ugyebár. Szombat éjjel rendezik a Kitörés túrát, mely egyesek szerint üldözendő, pusztítandó dolog, résztvevői pedig minimum neonácik. 2013-ban mi is végigjártuk az útvonalat.
Ez a túra az örök politikai viták tárgya. 2014-ben egyenesen odáig fajult a történet, hogy a fővárosi önkormányzat pénzzel támogatta/támogatja a rendezvényt, amely szélsőjobbos eszméket hangoztat - valami ilyesmivel sokkolták az embereket baloldali politikusok. Ja, hát igen, 2014 választási év volt.
2016. február 3., szerda
Megmutatjuk, amit a medvejóslásról megtudtunk
Ugyan kicsit csúszásban vagyunk a témával, de tegnap úgyis minden a macikról, s az ő jóslatukról szólt, úgyhogy kihasználva a fokozott érdeklődést, mi Balázs napján vesszük elő a medvéket. És egyben üdvözöljük a Balázsokat is!
Február másodika gyertyaszentelő Boldogasszony napja, ekkor katolikus falvakban szokás volt gyertyát szenteltetni. És szokás ilyenkor a medve tevékenykedéséből megállapítani, hogy milyen idő várható az elkövetkező időszakban. A maci, meg az árnyéka: ha meglátja, akkor visszamegy aludni még 40 napig, mert vissza fog térni még a hideg. Ha nincs nap, nincs árnyék és hideg van, akkor már hamarosan érkezik a tavasz.
2016. január 31., vasárnap
Halló, mi itt vagyunk! Van ott valaki? - A Hűha! jel története
![]() |
| A Messier 55 (Forrás: Wikipédia) |
1977 augusztus 15.-e. A Nagy Fül (Big Ear) nevű rádióteleszkóp most is az eget fürkészi. A SETI („Földön Kívüli Intelligencia Keresése”) program keretein belül működtetett eszköz olyan rádiójeleket keres, amelyeket csak intelligens élet küldhetett ki. Szokatlanul erős, vagy ismétlődő jeleket. Most is, mint mindig, egész nap nagy a csönd... Egészen este 11 óra 16 percig. Ekkor ugyanis valami adás jön.
Ez a bevezető bármelyik
sci-fi könyv első bekezdése is lehetne. Azonban, mint ahogy ezt Sors Anyácska
már minduntalan bebizonyította, ő sokkal jobb történetet tud írni, mint a Föld
bármely szerzője. Ennek a bevezetőnek
ugyanis minden része igaz: 1977-ben érkezett egy jel, amit nem értünk és ami
azóta sem ismétlődött meg.
2016. január 25., hétfő
Valami szépséges dologra bukkantunk a Zemplénben
Szép csendben egy igazi sasfészek nőtt ki a romok közül. Még jó, hogy van a Facebook, ahol ilyen gyöngyszemekre is rá lehet bukkanni.
Lassan húsz éve, hogy a szívem csücske lett a Zemplén, 1997-ben jártam először Pusztafalun, ez Füzér közelében egy kis falu, a szlovák határ közvetlen közelében. A háborítatlan erdők, vadregényes tájak, a belső, teknő szerű medence, melyet északról, dél-nyugatról hegyek öveznek, a közbülső dombocskákról pedig páratlan panoráma nyílik bármerre, mindig visszacsábítanak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




