Vigyázat! Így válhat belőled neonáci - A Kitörés túra

Így válhat belőled neonáci. Vagy mégsem. Minden csak viszonyítás kérdése, ugyebár. Szombat éjjel rendezik a Kitörés túrát, mely egyesek szerint üldözendő, pusztítandó dolog, résztvevői pedig minimum neonácik. 2013-ban mi is végigjártuk az útvonalat.

Ez a túra az örök politikai viták tárgya. 2014-ben egyenesen odáig fajult a történet, hogy a fővárosi önkormányzat pénzzel támogatta/támogatja a rendezvényt, amely szélsőjobbos eszméket hangoztat - valami ilyesmivel sokkolták az embereket baloldali politikusok. Ja, hát igen, 2014 választási év volt.

 A főváros egyébként a Teljesítménytúrázó Társaságát, és az általa kiírt Budapest Kupa sorozatot támogatta, egyrészt a "Budapest" névhasználat, meg a Budapest logó használat jogával, illetve 300 ezer forinttal. Ennek következtében a kupa füzete például csak ötszáz forintba került. A Kitörés pedig részben a Budai-hegységben, Budapest területén zajlik, tehát ennek megfelelően semmi nem tiltja, hogy a rendezvény bekerüljön a Budapest Kupa sorozatba. A propaganda mindenesetre megtette a hatását, hiszen 2015-ben már lényegesen kevesebb összeget utalt csak át az önkormányzat, így a füzet is drágult. Köszönjük, Emese!

A pontőrök minden állomáson korhű, katonai, vagy orvosi öltözetben várják az érkezőket
(A nyitóképpel egyetemben a fotó forrása: Börzsöny Akciócsoport Facebook oldala)

Ungváry Krisztiánnak van egy nagyon jó kis cikke a kitörésről az Indexen, melyben van egy kis említése a Kitörés túrának is. Ungváry írását idézve, a Kitörést szervező társaság honlapján "felteszi a túrákat teljesítő személyek teljes névsorát, ami folyamatosan növekvő tendenciát mutat: 2015-ben már majdnem két és fél ezer fő teljesítette a három távval rendelkező teljesítménytúrát" - olvasható a cikkben.

Ennek a mondatnak a cikk egészét tekintve egyébként olyan kihallása van, hogy egyre többen... hogy is fogalmazzam... dicsőítik? emlékeznek? a kitörés eseményére, hiszen azt, hogy ma már nem csak neonáci szervezetek véleménye az, hogy hősi helytállás volt kitörni a várból,  kitűnően példázza, hogy egyre többen indulnak el évről évre a Kitörésen.

Katonasír a Csacsi-rét - jó, mondjuk inkább azt, hogy a Normafa - közelében

Nem zárom ki az ilyen indíttatás lehetőségét sem, mindenesetre a tényekhez ragaszkodva azért azt is szögezzük le, hogy a Budapest Kupában résztvevők, egyáltalán a Budapest térségében teljesítménytúrázók száma is évről évre emelkedik. Ha már történészi pontossággal szeretnénk egy ilyen kényes témához közeledni, akkor nem árt ezt a kis tényt is figyelembe venni.

És egy másik katonasír, a túra idején (Fotó: Börzsöny Akciócsoport Facebook oldala)

Ungváry cikke ezt leszámítva hasznos és érdekes, van egyébként a Rubicon történelmi magazinnak is egy kitöréssel foglalkozó száma, melyet mindig be akarok szerezni, s azzal a lendülettel mindig el is felejtem ezt megcselekedni. Legalább ennyire érdekes, hogy mennyire ellentétes érveléseket, történeteket lehet megtudni a hivatalos történészek írásaiból, s a kitörés-hívők tollából. Utóbbiakat természetesen a hivatalos történészek elnyomják, akik amúgy is mind kommunisták, így az igazság nem juthat el a széles közönséghez, egyedül ők azok, akik fényes lámpásukat pallosként magasba emelve hirdethetnek igazságot - egyelőre még csak szűk körben, de az igazság ugye előbb utóbb diadalmaskodni fog...

Üdvözlünk mindenkit a párhuzamos Magyarországok világában, ahol mindenre találni azonnal pro és kontra érveket és hívőket. A társadalmi kibeszéletlenségek, a problémák elnapolása, 20-50-100 évre titkosításának világában, minek következtében sosem fogunk egyről a kettőre lépni, s ami miatt 50 évesen is azt fogom hallgatni, hogy az egyik kommunistázik, a másik meg zsidózik.

Muflon Itató a Zsíros-hegyen. Nem teljesen egyértelmű, hogy mikor üzemel. Akkor megmentő volt ez az állomás,
s azon a május elsejei napon is, mikor ez a kép készült

De messzire szaladtunk magától a túrától. Próbáljunk sportszemmel tekinteni rá, mert egy éjszakán át - este hétig lehet indulni és 17 óra áll rendelkezésre a 60 kilométer megtételére - gyalogolni, esetleg hófúvásban, fagyban, vagy épp bokáig érő dagonyában számomra leginkább sportteljesítménynek tekinthető. Mi is a kihívás miatt vágtunk bele, András barátommal. Addig csak 50 kilométert gyalogoltunk, éjjel sem sokat túráztunk még, szóval a későbbi terveinkhez felkészülésnek kiválónak tűnt.

Egyébként nem mondom azt sem, hogy mindenki sportcélzattal vág neki a távnak. És igen, láttunk ilyen-olyan, gárdaszerű ruhában masírozó emberkéket is. Szerű - értsd este, sötétben a nyavalya se tudja, pontosan miben voltak, meg gárdaruhák frontján sem vagyok éppen mindentudó. Mókás volt az amúgy már a pohár fenekét korábban megvizsgáló homálygárdisták látványa, akik Széchenyi-hegyre felérve egyből beugrottak az ottani vendéglátóipari egységbe, folytatni a hangolódást.

A Nyakas tetején, 2015-ben, február vége felé

Előtte persze felőlünk is érdeklődtek, hogy honnan-merről érkeztünk. András barátom bemondott nekik valamit, ők meg a homálygárdájukról sztoriztak egy keveset. Meg hogy kirendelték ide őket. Szóval látni és hallani is lehet itt érdekes dolgokat. De nem kell velük egyetérteni, meg igazából beszélgetni sem muszáj, ha úgy vesszük, magunkban még egy jót röhöghetünk is. Nekem egy célom volt, végigmenni a 60 kilométeren. Hogy rajtam kívül ki és milyen indíttatásból teszi még ezt, az teljesen hidegen hagyott.

A 60 kilométer amúgy a Kapisztrán térről indul, a Bécsi kapun keresztül hagyjuk el a várat, le a Széll/Moszkvára, aztán nagyjából a fogaskerekű nyomvonala mentén érünk fel a Széchenyi-hegyre. Majd Normafa - Csacsi-rét - János-hegy - Hűvösvölgy - Újlaki-hegy útvonalon lehet elérni a Virágos-nyeregbe, ahol a legrövidebb, 25 kilométeres szakasz végződik. Utunk során több katonasírt is érintünk, ezeket ilyenkor mécsesekkel rakják körbe, emlékezve az elhunytakra.

Az utolsó nehézséget jelentő Kakukk-hegy látható a szépen zöldellő mezőn túl

Innentől a sárga ösvényen botorkálhatnak tovább a résztvevők, a Jegenye-völgyeken keresztül a Zsíros-hegyre, a Muflon Itató nevű... mondjuk büféig. 2013-ban itt meleg levest kaptunk, hajnali 4-5 körül, a szállingózó hóban életmentő volt. Azóta ha arra járok, nem mindig találom nyitva, jelenleg lehet, hogy amúgy nem is üzemel. Az Országos Kékre áttérve másztunk fel a Nagy-Szénásra, hogy ránk virradva a kék pluszon ereszkedjünk le a Fehér út névre hallgató sárga jelzésre, mely Nagykovácsiból indulva halad át a Zsámbéki-medencébe, érintve a Budai-hegység turisták által kevéssé járt részeit. Nincs is arra nagyon más turistaút.

A hegyeket elhagyva Perbálig, s utána is szántókon keresztül baktatunk, nem mondható túl izgalmasnak az út, majd a Nyakas-hegy következik, hogy a másik oldalán leereszkedve Anyácsapusztán át érjünk el az utolsó magaslatig, a Kakukk-hegyig. Innen már csak egy csusszanás volt Szomor, szó szerint a hátsónkon ereszkedtünk le a havas-jeges hegyoldalon.

Ellenőrzőpont a Nagy-Szénás után, a sárga jelzés környékén. Ide már mi is világosban érkeztünk
(Fotó: A Börzsöny Akciócsoport Facebook oldala)

Az ellenőrzőpontokon hol német, hol szovjet katonai ruhába öltözött fegyveresekbe, vagy épp fegyvertelenekbe lehet botlani, tőlük kapunk meglehetősen változatos pecséteket. Emléktúrán vagyunk, ne feledjük.

Összegezve, van ezen a túrán minden, mi szem szájnak ingere, megspékelve némi radikalizmussal és való igaz, nyomokban szélsőségeket is tartalmaz. De azért zsigerből ne nácizzuk már le az összes indulót! Köszi!