Szent Margit nyomában

Tíz tuti tíz kilométeres teljesítménytúra-tipp őszre - télre

Téli túrákkal folytatjuk sorozatunkat, ezúttal a Duna közepéről, a Margit-szigetről. Csak egyszer lenne már végre napsütés, és nem ez a ködös, esős, szutykos valami… Talán most, 2016-ban.

Túra Budapesten, hegyek nélkül? Komolyan? És még a Budapest Kupába is beszámít? És hogy megyünk-e? Hát hogy a francba ne mennénk, hiszen mi mást tudnék csinálni vasárnap délelőtt? Ja, igen, mondjuk olvasni az ágyban. Na mindegy. Keressük meg Szent Margitot, hátha idén meglesz.

Először 2014-ben került megrendezésre, s ahogy megláttam a kupafüzetben, tudtam, hogy nekem ez kell. Akkorra már meglehetősen megromlott a kapcsolatom a Budai-hegységgel. Azt nem mondanám, hogy kiszerettem belőle, mert igazán soha nem is volt a kedvencem, csak hát közel van, és különösebb logisztika nélkül belátható időn belül megközelíthető.

A 2013-as év Budapest Kupa szempontból egy kiemelt díjazással és nagyobb kupával zárult, de ehhez 25 – plusz egy, vagy kettő – túrán kellett elindulni. Szóval karácsonyra nem maradt olyan zegzuga a turistautaknak, amit ne ismertem volna már. Még azt is tudtam, hogy melyik útról hol lehet könnyen eltévedni, és eltévedve melyik útra lyukadok ki, s onnan hogy lehet visszatalálni. Szóval a 2014-es évre az ég küldte ezt a rendezvényt – meg még néhány pestit. Lényegében a 2014-es kupánk úgy lett meg, hogy a tíz túra felén Pesten voltunk.

Igazi téli panoráma. A háttérben magasodó hegyeknek a puszta látványa is elég volt ezen a napon

A Szent Margit tehát egy jó dolog. Kiknek? Például olyanoknak, akik unják Budát, vagy nem szeretnek hegyet mászni. Szpojlerveszély: még egy kisebb buckát sem érint az útvonal. De családoknak, eltévedt zarándokoknak, vagy a romoknál tartott misére idő előtt érkezőknek is kiváló lehet. Mindenkinek, aki csak szeretne egyet sétálni, hiszen egy „hat kilométeres, könnyű túra” vár ránk, mely az 1242-ben született Szent Margitnak állít emléket. 

„Életét a Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) lévő zárdában töltötte, a keresztények az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképének tekintik. 1270. január 18-án halt meg, a Margit-szigeti kolostorban” – olvasható a leírásban. Nem véletlen hát a januári időpont.

A média is úton van

Az útvonal egyszerű, lényegében egy szigetkört kell tennünk, közben borzolva a futók idegeit, hiszen az általánosan elfogadott futóiránnyal ellentétesen kell ballagunk. Lehet, hogy ezen tanácsos lenne változtatni, akár csak azért is, hogy ne legyen unalmas, hogy minden évben azonos az útvonal. Rajt a Palatinus strand előtti buszmegállónál, s ide is kell visszaérkezni.

A szervező, Hit Pajzsa Nemzeti Egylet állítólag arról nevezetes, hogy a teljesítménytúrázás kezdeti hagyományaihoz visszanyúlva szolgáltatást nem adnak. Oklevél, kitűző és túraélmény van, más nincs. Egy rövid útvonalon ezzel az elvvel semmi probléma nincs, ráadásul a költségvetésre is kedvezően hat, hiszen egy ilyen túra lényegesen olcsóbb.

A ferencesek XIII. században épült kolostorának romjai. Az emléktábla megérne egy komolyabb takarítást

A buszmegállóban tehát felszerelkezünk az itinerrel, és nekiindulunk ennek a kemény távnak. Elsőként a ferencesek kolostoránál állunk meg. Érdekes módon sosem gondoltam volna, hogy ennyi kolostor és rendház van a szigeten. Az épületből mára már nem sok maradt meg, emlékét egy tábla is őrzi. Állapota már megérne egy misét, egy éve is összefirkált volt, s ezt azóta sem sikerült eltávolítani.

A szigeti behajtó utáni körforgalomnál térünk le a vízpart mellé, a futókörre, s innentől küldenének minket melegebb égtájakra. A sziget déli csücske előtt, egy fára kihelyezve található a második ellenőrzőpont kódja, rögzítjük. Közben feltűnt, hogy milyen szépen megcsinálták itt a futópályát. De csak ezen az oldalon, nyugtat meg unokatesóm, aki rendszeresen fut itt, és valóban, a budai részre érve már minden ismerős egy évvel korábbról.

Nyomon vagyunk. Ez már a második ellenőrzőpont

Itt, a híd alatt valahogy mindig elkap a fotózhatnék, s lényegében évente elkészítem ugyanazt a képet. Hiába, gyönyörű lett a felújítása után ez a híd, s van valami megragadó abban, ahogy a Duna közepéről nézi az ember a budapesti panorámát, melyet keretbe foglal a hídszerkezet. Csak egyszer lenne már végre napsütés, és nem ez a ködös, esős, szutykos valami…

Visszafordulva észak felé gyakorlatilag hosszasan nincs semmi említésre méltó. Balkéz felé a budai panorámát élvezhetjük, míg jobbkézre a különféle sportlétesítmények hátsó kerítését csodálhatjuk meg. Elsőként a Magyar Atlétikai Centrum, majd a Hajós Alfréd uszoda mellett haladunk el, ezt követi a Palatinus strand, s a szebb napokat is látott teniszstadion. Már majdnem az Árpád-hídnál járunk, mikor ismét átkelünk a pesti oldalra, s délnek fordulunk.

Hajós Alfréd uszoda a part felől. A futókör itt még nem újult meg

A szállodák után feltűnik egy kisebb, román stílusúra hajazó templomocska. a Szent Mihály kápolna, mely a premontreiek kolostora volt. A román stílusra hajazó valóban megfelelő jellemzés, a jelenlegi épületet ugyanis a XX. század 30-as éveiben emelték, a meglévő romokra. A kápolna egyben pont is, válaszolunk a kérdésre, s indulunk is tovább.

Egészen pontosan a szomszédba, hiszen itt, a domonkos kolostor romjai között nyugszik Szent Margit. Sírhelye egy újabb pont, egy újabb kérdésre válasz. Ez csak annyiban kellemetlen, hogy a zarándokokon, híveken, Mária rádión és tévéstábokon keresztül már mindenki a helyszínen van, mikor mi még mindig a sírkőről próbáljuk leolvasni a kérdéses választ. Két dologban vagyunk biztosak: egyfelől van itt elrejtve egy geoláda, másfelől ezt biztosan nem most fogjuk megkeresni.

Szent Mihály kápolna

A misére évek óta több százan zarándokolnak el, mindkét alkalommal, mikor arra jártunk, hosszú sorokban érkeztek gyalog a hídon át a szigetre, néha komolyan hátráltatva a mi haladásunkat is. 1979. január 21-én mutatta be az első szentmisét Lékai László bíboros, s a több, mint 35 év során hagyománnyá vált, hogy a magyar prímás a Margit halálának napjához legközelebb eső vasárnapján szentmisét mutat be a romoknál.

Még véletlenül sem szeretnénk megakasztani az előkészületeket, meg már az időnk is fogytán: 11-re vissza kell érni a célba. Egy geoládát azért még muszáj volt útba ejteni, ha már ott vagyunk… Geoládás leírásokban sűrűn látom az olyan utasításokat, mint például „kerüld a muglikat”, ne a helyszínen logolj, stb. Hát, a szigeten alaphelyzetben sem egyszerű elkerülni az embereket, főleg úgy, hogy csatlakoztak még hozzánk ládászok. Kicsit lehet, hogy el voltak szontyolodva, hogy pont előttük leltük meg a „kincset”.

Meglett az egyik láda is. Jövünk, és levadásszuk a többit is. Egyszer. Majd

Cél, pecsét, pár jó szó, s gyalog vissza a körútra. Egy kívánságom azért továbbra is megmaradt. Egyszer, tényleg csak egyszer sütne már a nap ezen a napon. Kezdenek fájdalmasan depressziósak lenni ezek a ködös, felhős szigeti fotók.

  Szent Margit nyomában - Adatok

Rendező: Hit Pajzsa Nemzeti Egylet és Területi Honvédelmi Klub
Időpont: 2016. 01. 17.
Rajt: 7-9:00, Margitsziget, Palatinus előtti buszmegálló
Ár: 500 HUF
Táv: 6 km
Szintemelkedés: 25 m
Szintidő: 2 óra