Annak, hogy nincsenek normális telek, rengeteg negatív következménye akad, például elszaporodnak a kártevő rovarok, hiszen minden gond nélkül túlélik a hideg(nek mondott) évszakot. Készüljetek a rossz hírre: támadnak a kullancsok! (Nyitóképünk forrása: Wikipédia) Pedig januárban minden olyan szépnek tűnt, mikor néhány napig, talán egy hétig farkasordító hidegek voltak az országban. A tévében boldog boldogtalan arról nyilatkozott, hogy végre itt a hideg, hiszen ez a normális; végre itt a hideg, elpusztulnak a kártevők, élősködők; s én is azt mondtam, hogy végre itt a hideg, s lefőztem a szezon első, és - mint azóta kiderült - utolsó kocsonyáját.
Amikor először eljutottak hozzánk a gravitációs hullámok észleléséről
szóló híradások, azonnal billentyűzetet szerettünk volna ragadni, hogy mi is
beszámoljunk erről a hihetetlen volumenű felfedezésről. Aztán vettünk egy mély
levegőt...
Ez a felület nem hírportál, nem a legfrissebb híreket osztjuk meg
veletek. (Habár néha azok apropóján születnek a blogbejegyzéseink.) Ez a
Medvetalpblog, ahol a hétköznapi csodákra szeretnénk ráirányítani a
figyelmeteket. Ezért tárgyaljuk most ki a gravitációs hullámokat, a fekete
lyukakat a lelassuló időt, vagyis mindent egyszerre, amúgy Medvetalpas kérdezz-felelek formában.
Nincs is jobb annál, mint mikor reggel - jó, módosítok, délelőtt - 10-kor felébredve rájössz, hogy 11 óra van. Igen, már megint itt van a féléves cécó, az óraátállítás. Jó ez? Nem jó? Utánanéztünk. "A nyári időszámítás (angol rövidítése: DST) széles körben elfogadott rendszer, melyben a helyi időt 1 órával előre állítják az adott időzónához képest" - olvasható a nyári időszámításról szóló Wikipédia-szócikk első mondatában. Elfogadott, de nem kedvelt, már ha csak azt nézzük, hogy mennyi vita övezi az egész rendszert, miközben az is kérdéses, van-e egyáltalán haszna. Hihető érveket pedig mindkét oldal tud mondani, így aztán nehéz eldönteni, hol az igazság.
Március 19-én ismét megtartották világszerte a Föld Órája akciót. Az eredetileg Ausztráliából indult kezdeményezés ma már világszerte hódít, s minden évben az utolsó márciusi szombaton tartják.
Budapestet elhagyva ezúttal Gödöllőre utazunk, hogy a Grassalkovich-kastély parkjában megbújó geoládát megkeressük.
És ha az ember már elmegy Gödöllőre a láda miatt, akkor érdemes kicsit a kastélyban is körülnézni. Mi is így tettünk, s ládászsorozatunk hetedik epizódjában megpróbáljuk kicsit lerántani a leplet a Mária Terézia korabeli kastélyról, s a kor egyik legbefolyásosabb emberéről, Grassalkovich Antalról. Sóval felszórt úton szánkózás, szökőkútból folyó bor, fényűzés, felemelkedés és bukás: egy főúri családtörténet a XVIII-XIX. századból.
És még egy praktikus észrevétel: a kastély épületében nem lehet se fotózni, se videózni, erre mindenki készüljön föl lelkileg. (Mac)
Tíz és több kilométeres teljesítménytúrák tavaszra, nyárra
Leporoljuk ősszel elkezdett túraajánló sorozatunkat, ezúttal tavaszra és nyárra koncentrálva. Kicsit változott a koncepció, eredetileg tíz darab túrát szerettünk volna bemutatni, de kitavaszodott, és nem jutottunk a feléig sem. Úgyhogy most nem mondjuk meg, hány ajánlóval készülünk, lesz amennyi lesz. Továbbá a 10 kilométeres hosszúságot 20 kilométerig bővítjük.
Erre azért volt szükség, mert több olyan túra is van, ami ugyan nem megerőltető, de mondjuk 16 kilométeres távval rendelkezik. Azt már nehéz a tízes keretbe beletuszakolni. És továbbra is maradnánk annál az elvünknél, hogy csak olyan túráról írunk ajánlót, melyen már mi is voltunk.
Budai Trapp: ez egy 30 kilométeres túra, Piliscsabáról Óbudára, február közepén. Teljesítettem már havas esőben és szikrázó napsütésben is. Most a szakadó esős verzió jött volna. Azonban...
Tavaly óta valami átok üldöz engem, mióta a Téli Mátra túráról menet közben kiszálltam, sok esetben egyszerűen nem klappol valami. 10 perccel a cél zárása után már senki nincs a célban, meg ilyen apróságok. Február 13-án megtörtént, hogy már a rajtban sem találtam senkit.
Egy héttel ezelőtt azzal zártuk aznapi, hétvégi programajánlós bejegyzésünket, hogy aki ennél is extrémebb dologra vágyik, annak is mutatunk hamarosan valamit. És hogy mi lenne ez a valami? Hát békamentés, az ország különböző pontjain!
A békáknak ugyanis van egy ilyen fura szokása, hogy amint elmúlnak a téli fagyok, és éppen az idő is kicsit csapadékosabb, akkor megindulnak a legközelebbi természetes vízhez, peterakás végett. Ilyentájt ugyanis kimondottan vízhez kötött az életmódjuk. És ezen szokásukban az sem zavarja meg őket, ha az amúgy megszokott élőhelyük és a szaporodásra kiválasztott vízfelület között épp egy forgalmas közút húzódik.
Többször is említettük már, hogy blogunkon szeretünk pozitív híreket megosztani, vagy ha ez épp nem sikerül, akkor a negatívumokban megtalálni azt a pici jót, ami talán mégis örömtelivé tesz minket. Jó, néha ez sem sikerül.
Mára ennek szellemében készültünk két csodálatos fotóval. Nem, sajnos nem saját, de ha sikerül hasonlót produkálnunk, azt is azonnal közzé fogjuk tenni.
