2015. november 29., vasárnap

Maximális célunk a minimum


Képzeld el, hogy az egész ismert világegyetem a tiéd, csakis a tiéd! Ismered minden zegét-zugát úgy, mint a saját tenyeredet. Valaki meg egyszer csak felteszi a kérdést: hol van a birodalmad leghidegebb pontja? Merre böksz? Az űr legsötétebb mélységeiben vagy esetleg valamelyik ismert befagyott jégbolygón van a leghidegebb?

Hogy tudjuk, merre van a leghidegebb, először azt kellene megtárgyalnunk, mit értünk „hideg” alatt. Kedves olasz ismerősöm ugyanis, 7 C fokban már közli, hogy Budapest egy jéghideg város és, ha tehetné, telente hazaköltözne.  :)

Természetesen a fizikában a hideg ennél jóval alacsonyabb. Az atomok folyton ide-oda mozognak, és ahogy mozognak, hőt termelnek. Kezdjünk el hűteni akármit pusztán azzal, hogy kiszívjuk belőle ezt a hőenergiát! Azt fogjuk látni, hogy – 273,15 C-nál nem tudunk több hőenergiát kinyerni semmiből, ekkor ugyanis az atomok mozgása teljesen megáll. Ezt hívja a fizika abszolút nulla foknak és épp ennek a tudományos hőmértékegysége a 0 Kelvin. (Vagyis 0 K = – 273,15 C)
 
Forrás: wikipedia.org

Ez mind szép és jó, csakhogy a termodinamika olyan, mint egy szigorú jegyellenőr a metró kijáratánál: nem tudjuk megkerülni. A termodinamika harmadik főtétele értelmében ugyanis, abszolút nulla fok elérhetetlen. Ha el akarnánk érni, az anyagból végtelen mennyiségű hőt kellene kivonnunk, ami pedig lehetetlen.

Szóval tehát, amikor az elején megkérdeztük, hol van birodalmad leghidegebb pontja, akkor voltaképpen azt kérdeztük, hol van az a pont az ismert világegyetemben, ahol a hőmérséklet a legközelebb van a 0 Kelvinhez. Ha erre megnyugtató módon szeretnél válaszolni, csak felmutatsz bárhova az égre, ugyanis az űr átlagosan 2-3 Kelvin hideg, szóval elég közel járunk a nulla Kelvin fokhoz.

Forrás: art-spire.com

Ha még egy kicsit pontosabb szeretnél lenni, akkor kinyújtott ujjaddal a Kentaur csillagépre mutatsz, az itt található Bumeráng-csillagködben ugyanis a tudósok -272 Celsiust, vagyis 1 Kelvint mértek. Tehát, ha megkérdezik, hol van a világmindenség általunk ismert leghidegebb pontja és te azt feleled, a Bumeráng-ködben, az mindenképpen egy stílusos válasz.


Csakhogy, nem igaz.  :)

A helyes válaszhoz ugyanis nem felfelé, az ég felé, hanem épp lefelé, a talpunk alá kellene mutatnod. A leges-leges leghidegebbet ugyanis, 1999-ben mérték laboratóriumi körülmények között, amikor is 100 pikokelvint mértek egy kísérlet közben. Hogy mennyi egy pikokelvin? Ez egy olyan szám ahol az egyest tizenkét (!!!) darab nulla előzi meg, jelenleg pedig ennél százszor több, vagyis 100 pK a rekord.

Ezt a rekordot készül a NASA megdönteni. Ugyanis, amikor ennyire hideg van, a gravitáció egyre inkább az ellenségünkké válik. A lefelé ható tömegvonzás valamennyire hőt képez, emellett még tönkre is vágja a kísérleteinket, mert mi azt akarjuk megfigyelni, milyen, amikor az atomok NEM vagy csak ALIG mozognak, erre meg az a nyavalyás gravitáció húzza őket lefelé!

Az űrben azonban ezek a problémák nem lépnek fel. A Cold Atom Laboratory (Hideg Atom Labor), amelyet a Nemzetközi Űrállomáshoz terveznek hozzácsatolni 2016 áprilisával, a feltételezések szerint képes lesz elérni az 1 pikokelvin hőmérsékletet is (mégegyszer: 100 pK a rekord), nem is beszélve arról, hogy a tudósoknak az űrben 20 másodpercük is lehet az anyag viselkedését tanulmányozni az abszolút nulla fok közelében. (Ugyanez a szám itt a Földön, 25 mikromásodperc, aztán a gravitáció hatására az anyag állapota megváltozik és már nem annyira érdekes.)

Forrás: nasa.gov

Tegyük fel, hogy mindez mind sikerül és jövőre már a Medvetalp arról számolhat be, hogy megdöntöttük a leghidegebb hőmérsékleti rekordot. Miért jó ez? Valami verseny volna a tudósok között? Jövőre talán a NASA Facebook oldalán az lenne olvasható, hogy „Mi már jártunk az abszolúlt nulla fok közelében…mindenki más hülye”.


Bár ezt valóban érdekes lenne megnézni, a kísérleteknek nagyon jó oka van. Ilyen hidegben ugyanis az anyag tulajdonsága megváltozik, és teljesen máshogy kezd el viselkedni. Szuperfolyékonnyá vagy szupravezetővé alakulhat, amit ha tartósan elő bírnánk állítani itt a Földön (esetleg szobahőmérsékleten) az robbanásszerű változásokat eredményezne.

Vegyük csak például a szupravezetőket! Jelenleg tök mindegy milyen anyagot használsz az áram vezetésére A pontból B pontba, valami ellenállás mindig van. Tehát, ha te Olkiluotoból (Finnország) ahol atomerőmű van, akarsz épp annyi áramot elküldeni Juan bácsinak Spanyolországba, hogy működjön a porszívója (most, miért? simán elképzelhető! :) ), akkor is egy kicsivel több áramot kell generálnod, mert a nagy távolság és a vezetők ellenállása miatt egy csomó áram veszendőbe megy.

Mi lenne, ha olyan szupravezetőkkel rendelkeznénk, amiket jelenleg eddig csak abszolút nulla fok közelében tudtunk rövid időre előállítani? Nos, ha lenne egy ilyen technológiánk, elképzelhetetlenül sok pénzt lehetne vele megspórolni és az áramot mindenhová el lehetne juttatni szerte a világon szinte fillérekért.

Tekercsekbe tudnánk vezetni és mágneses taszítóerőt tudnánk generálni vele bármelyik utcában! A kocsik alvázába pedig egy hasonló mágnest építve az autók a levegőben lebegve tudnának közlekedni.

Forrás: chemistryexplained.com
Forrás: wikipedia.org
Azt mondjátok, őrült fantazmagória?

Én azt mondom, tudományos tény! Látogassatok el Japánba és nézzétek csak meg, hogyan megy ott a vonat 500 kilométer/órával! Nem azért, mert kerekeken gurul, ahol a súrlódási erő iszonyúan lassíthatja, hanem mert a sín fölött lebeg!

Ehhez a képhez kerülünk majd egy kicsivel közelebb jövőre, amikor is a világ leghidegebb pontja már tényleg az űrben lesz. Mindössze néhány ezer kilométerre a fejünk felett. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése