Fekete-hegyek 25: Túra a Budai-hegység eldugottabb részein

Tíz és több kilométeres teljesítménytúrák tavaszra, nyárra 

Folytatjuk túraajánló sorozatunkat, ezúttal ismét a Budai-hegységbe invitálva mindenkit. Bevallom, először a Zugliget 10-es túráról akartam írni, mivel a tíz kilométer nem egy megerőltető valami, meg egy nagyon jó kis másnapos történet is kapcsolódik hozzá, aztán mégis másként döntöttem.

Az Ösvénytaposó Baráti Társaságról már említést tettem, lehet nem is egyszer, ők jegyzik a Reguly Antal túrát is. Másik rendezvényük a Fekete-hegyek 40, 25, illetve a Zugliget 25, 10. Ez egy túra, csak van olyan résztávja, mely nem igen mozdul ki a Zugligetből, a Fekete-hegyeket meg még annyira sem érinti, szóval ezért a két név.

A rajt helyszíne, a kocsma. Célnak talán jobb lenne,
de csak mert kocsma

S bár a Zugliget 10 is vezet olyan helyeken, mely kevésbé népszerű, a Fekete-hegyek mégis csak az egyik kedvenc területem. Gyönyörű vidék, alig van ember, de szervezett túra is csak ritkán, akkor is többnyire csak egy hosszabb táv vége érkezik ide, Nagykovácsin túlra.

Biatorbágyról startolunk, majd hosszasan haladhatunk a zöld háromszög jelzésen Páty irányába. Bővebb leírást két okból sem tudok adni. Életemben összesen egyszer jártam arra, akkor is szemetelő esőben, másrészt az is már két éve volt. Legyen elég annyi, hogy lankás dombok oldalában, olykor gerincén, gyakran szalagozás segítette útvonalon haladunk első pontunkig, a Fő-kút-forráshoz.

Íme az útvonal

Legelésző nyáj a szomszéd dombon

A dimbek-dombok oldalából pazar kilátás nyílik a közeli, s távoli környékre, alattunk nyájat terelnek a szomszéd dombon, a távolban a hegyek pedig felhőkarimát kaptak a tavaszi eső után. Szép na, lőttem is egy sor képet, ennél többet csak a különféle kilátási pontokon, úgyhogy ezekből az élményekből lesz még a későbbiekben egy-két poszt.

A pont után egy jó kilométerre érünk ki a Pátyra tartó műútra. A településnek csak a tanyás szélét érintjük, nem is emlékszem arra, hogy bármiféle házat láttunk volna itt. A továbbiakban egy három kilométeres etap vár ránk a következő, Telkibe tartó műútig. Turizmus által gyakorlatilag érintetlen részen haladunk keresztül: Kis-Kopasz, Hosszú-hajtás-hegy, Hideg-völgy: ilyen neveket találni a térképen, de csak ez az egyetlen zöld háromszög jelzés keresztezi ezt a részt. Az itiner szerint ez egy vadvédelmi terület, a Meteor túrának van még egy kijelölt, de csak az adott túra napján használható útvonala.

Néhol szalagozás is segíti az utazót

A második műút keresztezése után kezd komoly emelkedésbe az út, nem is csoda, hiszen a hegység legmagasabb pontjára kell valahogyan fölmásznunk. A Nagy-Kopaszra feljutás előtt azonban álljunk meg egy kicsit a Tarnai pihenőnél! Előbb teljesen felesleges, mert itt úgyis mindenki meg fog állni.

Szóval ha valaki megkérdezne, hogy ugyan mondjam már meg, hova érdemes a Budai-hegységben elmenni, hogy gyönyörű kilátás táruljon a szemünk elé, én ezt a pontot mondanám. A János-hegytől kezdve egészen a Budaörs fölött húzódó Csíki-hegyekig láthatunk, s a lábunk alatt meg hatalmas zöld tenger húzódik. Extra élmény, hogy az eső utáni párás légtömegek éppen szállnak fel a völgyekből. Nem is tudom, olyan volt a látvány, mintha valahol az amazonasi őserdőben lennénk.

Hát nem olyan, mintha valahol az Amazonas mentén járnánk?

De még nem vagyunk a hegytetőn, extra motivációt jelenthet, hogy a Nagy-Kopasz tetején álló Csergezán-kilátóból nem csak délkeleti irányba szemlélődhetünk. Teljes a körpanoráma, a Pilis, a Vértes vonulatai is látszanak. Ja, és itt a második ellenőrzőpont. Meg akkor már meg is ebédelhetünk a hegység tetején.

A Csergezán-kilátó a Nagy-Kopasz tetején

Ellenőrzőpont a hegy tetején

A híres Vörös-pocsolya

Etető-itató és ellenőrzőpont, a Nagy-rét közelében

Kis-Hárs-hegy tetején

A következő ellenőrzőpontig tíz kilométert kell gyalogolni, ennek
java része jó tempójú lejtő, talán
ezért is imádom ezt a Vörös-po-
csolya felé tartó szakaszt. Jelzé-
sünket piros háromszögre cserél-
jük, ezen ereszkedünk le a piros
útra. A Vörös-pocsolya egy ked-
velt vaddisznó hátvakaró hely-
szín, de mivel közvetlen mellette
halad el a jelzett turistaút, a ma-
lacok minden valószínűség sze-
rint éjszaka szoktak erre dago-
nyázni.

Adyliget után a Fe-
kete-fej megmászá-
sa jön, ez már na-
gyon ismert terep,
bár egy csavar itt is
van a történetben:
a hűvösvölgyi
Nagy-rét felé kell
kanyarodni. Pont,
frissítés, pecsét. A
hátralévő öt kilo-
métert a sárga körtúra útvonalán túl a Mária út önálló szakasza színesíti: legalább egy kicsit más úton érünk fel a Kis-Hárs-hegyre. Pecsét, kilátó, panoráma, aztán hogy még izgibb legyen, egy szalagozott ösvényen kell lecaplatnunk a zöld jelzéshez.

Az utolsó látványosság a libegő, mely alatt áthaladva már nem kell sok a célig. Ja, közben megint ránk szakadt az ég, így sikerült bőrig ázva a Zugligeti Általános Iskolában található célba beérni. Pecsét, emléklap, kitűző, zsíros kenyér. Továbbra is egyik kedvenc szervezőm az Ösvénytaposó Baráti Társaság, még akkor is, ha az utóbbi másfél évben kicsit hanyagoltam a túráikat. Talán 2017-ben ismét elindulok az Ösvénytaposók Nyomában éremért, addig meg csak csemegézek a túráikból.

Érkezés a célba

Ja, és végezetül még egy észrevétel. Az utóbbi években mintha a szervezők rotálnák két budapesti túrájukat, a Fekete-hegyeket, meg a Tündért. Tavaly csak utóbbi volt, idén meg csak a Fekete-hegyek/Zugliget kerül megrendezésre. Ha marad a tendencia, legközelebb csak 2018-ban lesz lehetőség a teljesítésére.

Fekete-hegyek 40, 25, Zugliget 25, 10

Szervező: Ösvénytaposó Baráti Társaság
Rajt: Biatorbágy Dózsa Söröző, a vasútállomástól a zöld háromszög jelzésen 150 m-re
Cél: Zugligeti Általános Iskola, (1121 Budapest, Zugligeti út 113.)
Időpont: 2016. 04. 30., 7:00 - 9:00/10:00, 7:30 - 10:30/12:30
Ár: 1800/1500/1500/1200 HUF
Hossz, szint, szintidő: 39,4 km; 1510 m; 10 óra / 25,7 km; 895 m; 8 óra / 24 km; 1045 m; 8 óra / 10,2 km; 430 m; 5 óra