De ki az a Peti? - A nap kérdésének próbálunk utánajárni

Időről időre születik egy-két rendhagyó posztunk, ez a mai sem lesz ez alól kivétel. Igazából semmi köze a blog fő csapásirányához, egyszerűen arról szól, amiről az elmúlt két hetem szabadideje: a kertimunkáról, meg egy kis nyelvi érdekességről. Remélem azért maradt még valaki, aki továbbolvas.

Szóval elsőként elnézést kell kérjek minden hűséges olvasónktól, akik tűkön ülve várják a friss posztokat (remélem azért ez egy létező kategória lesz), szóval az elmúlt két hétben még arra sem volt energiám, hogy a konzervanyagokat feltúrjam, és kiposztoljam. Igen, most belegondolva lett is volna mit, de sebaj, majd a következő leállásnál.

Billentyűzet helyett tehát kisásót ragadtam magamhoz, hogy a kővé szikkadt talajt kiszabadíthassam a gaztengerből, és lassan valami rendezett kinézetet kapjon az a néhány négyzetméternyi földterület. Amúgy ez ilyen veteményes típusú kert, zöldségekkel, gyümölcsfákkal, meg az utóbbi években egyre több mezei poloskával.

Nekiálltam hát borsót ültetni, arról azt kell tudni, hogy már a fagyok elmúltával ki lehet szórni, talajtípusokra nézve nem túl igényes, szóval hacsak nem öreg a mag, nagy valószínűséggel elő fog bújni, s ha már előbújt, akkor még nagyobb valószínűséggel termést is fog hozni.

A borsók fajtáiban mindig elvesztettem a fonalat, idén is utána kellett néznem, hogy miért is van kifejtő és velőborsó? Hiszen minden borsót kifejtünk, nem?

Igazából nem, mert van még a cukorborsó is, amit ugyan ki is fejthetünk, de azt fogyaszthatjuk szőröstül-bőröstül, hüvelyestül is, hiszen itt a terméshüvely belső, rostos része hiányzik. Az előbbi két típusról meg megtudtam, és most már próbálom memorizálni a különbséget: a kifejtő borsóban a cukor hamarabb alakul át keményítővé, konyhanyelven - hiszen végül úgyis csak ott köt ki - hamarabb veszíti el zsengeségét. A velőborsó ellenben lassabban alakítja át a cukortartalmát.

Kifejtőborsóból lesz amúgy a sárgaborsó - mármint üzemszerűen, hiszen ha elszárad, minden borsó sárgás lesz. Csak a kifejtőnél a mag héja könnyen elválik a magtól, és máris a hántolt feles sárgaborsó cikkszámú terméknél járunk.

És mielőtt végképp Bálint Gazdává válnék, térjünk rá, ki is az a Peti? Soha nem hallottam, egészen tavalyig, mikor először nézegettem utána a borsó mikéntjének és hogyanjának. Gyerekkorom óta hallottam és ismertem viszont a rajnai törpe fogalmát. Ő egy korai borsófajta, a kifejtő típusba tartozik, mint azóta megtudtam. Eredeti nevén Petit Provencal. A "pöti"-ből pedig egyhamar "peti" lett, s megszületett a "petiborsó" elnevezés. Olyan ez, mint a May Károly, Hugó Viktor, vagy épp a Kappanhágó. Számomra kissé érthetetlen magyarkodás, de ez már csak zárójelben. Mindenesetre a rajnai törpe állítólag ismertebb neve a petiborsó.

A borsó a peti-problematikámtól függetlenül is szépen csendben cseperedik, egy héttel az elvetés után elő is bújt. Szóval bódottá van, nem hiába gazoltam egy délutánon keresztül azt az ágyást.

Szépen virágoztak a tulipánok is, tették ezt mindentől függetlenül. Van egy ilyen jó szokásuk, hogy igazából mindennemű ráhatás nélkül március-április fordulóján virágba borulnak. Hozzájuk se kell nyúlni. Ideális növények. És még szépek is.

Kertészeti különkiadásunkat olvashattátok. Nem ígérem, hogy ez volt az utolsó, mindenesetre köszönjük a türelmet.