Téli Margita: Tekergés Gödöllő határában

Az őszből térjünk vissza kicsit a télbe, s utazzunk el Gödöllőre! Azért pont most, és azért pont ide, mert 2017-ben is február közepén - február 11-én - rendezik meg a Téli Margita túrát, szóval ha most még valaki kedvet kap, akár el is indulhat.

A Margita a Gödöllői-dombság legmagasabb pontja, s bár a Téli Margita túrán már jártam, magán a Margitán még nem. Amúgy nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy indulni kéne ezen a teljesítménytúrán, s hogy mikor és hol láttam meg - nyilván a TTT honlapján -, a lényeg, hogy unokatesómmal elindultam rajta, s én biztos nem bántam meg. Ami előzetesen mellette szólt, hogy nem Budai-hegység, "vidék", de nem megy rá a gatyám az útiköltségre, s ekkor már nagyon mehetnékem volt valahova. A Gödöllői-dombság pedig jobbára még ma is ismeretlen terület előttem.

Gödöllő egyébként azért is jó hely, mert Budapestről HÉV-vel, elővárosi busszal és vonattal is megközelíthető, ráadásul belátható időn belül ki lehet érni. Ez fontos, ha egy túrának szinte minden távja 9-kor indul el. És itt aztán van minden táv, az abszolut családi 6 kilométeres kis köröcskétől kezdve a 12, 20, 30 kilométeren át egészen a 40 kilométeresig. Sőt, az esemény egyben terepfutó rendezvény is, maraton és félmaraton között lehet választani.

Ez a látvány fogadja az érkezőt a máriabesnyői kegyhelynél.

Nyitóképünkön a kegyhely hátsó megközelítésénél található kereszt látható.

Mi csak egy laza 20 kilométeres gyaloglós verziót vállaltunk be, az útvonal így is ígért nem kevés látnivalót, s geoládát. Mondjuk ahhoz, hogy ténylegesen el is tudjunk indulni, az is kellett, hogy elég hosszú időt - egy 15-20 perc biztos volt - várakoztunk a kígyózó sorban, míg nevezni tudtunk. Hát, evvan, ha amúgy az embernek néhány nappal az esemény előtt jut eszébe, hogy ő most nagyon el akarna indulni.

A hat kilométeres táv lényegében az Erzsébet parkban tekereg, a 12 kilométeres pedig egy körtúra, Gödöllőtől az M3-as autópálya közeléig, majd onnan vissza. A hosszabb távok az M3-as alatt áthaladva lényegében egy nyolcast írnak le, minél hosszabb a táv, annál nagyobb a kunkor, leghamarabb például mi, a kis 20-as távunkkal kanyarodtunk le.

A domb oldalában álló templom. Uralja a környéket, pedig nem is nagy...
Alsó képeinken a dombtető, az ott kialakított kis pihenő látható. Mivel a hazai Mária-kultusz egy kiemelkedő jelentőségű
pontján vagyunk, a viola út mellett a kék és a piros Mária-út is összefut itt, ahogy az az útjelző táblán,
s a fára felfestve is jól látható.

Az első kilométereket a város belterületén, járdán tesszük meg, Máriabesnyő lesz az első pont, ahol érdemes megállni, kicsit körbenézni. Maga a búcsújáróhely is érdekes, de geoláda is van a közelben, ami sajnos idő hiányában nekünk most nem fért bele, volt ugyanis egy sokkal izgalmasabbnak ígérkező másik egy picit távolabb. Erőnket és időnket tehát inkább annak a felkutatására fordítottuk.

Máriabesnyő török időkben pusztasággá vált területét is Grassalkovich Antal szerezte meg, s nagy építkező kedvében a lorettói Boldogságos Szűz tiszteletére egy kápolnát kívánt emelni. Helyszínül ezt a területet szemelte ki, ahol a dombocskán egy középkori templom romjait rejtették a fák. A romok bontása közben került elő egy kis Szűz Mária szobor, melyet égi jelnek tekintettek. A kápolna 1761-re készült el, aztán alsó és felső templommal is kiegészítették, a zarándokok nagy száma ugyanis igényelte a folyamatos bővítést.

A Grassalkovichokat is ide, az altemplomba temették el, az épületegyüttesben ma Mária Múzeumot is találhatunk. Szóval ha van egy kis időtök, feltétlen nézzetek szét. Mi azonban egy sorompón átkelve a piros jelzésen tapicskolunk tovább. Igen, túl vagyunk a városi szakaszon, kiértünk a természetbe, s a természet februárban nemritkán saras, latyakos szokott lenni. Kivált akkor, ha néhány száz ember már áthaladt előttünk. Ez a tapicskolós helyzet egyébként nagyjából a végéig megmaradt.

Piros úton piros sorompó... Innentől elhagyjuk az épített környezetet,
s a természetben folytatjuk utunkat.
Az alsó képeken a Gudra-hegy vonulata látható, s a túlsó felén húzódó
kellemes völgy látható. 

De az első komolyabb meglepetés is itt ért minket, egy igencsak meredek kaptató képében. Hé, dombságban vagyunk, vagy nem? Akkor mi ez a meredély, de mégis? Nos, nincs papír alapú térképem a régióról, a netes meg olyan, amilyen, de ha minden igaz, akkor ez a Gudra-hegy. Teljesen megértem a névadót, amikor hegynek vélte ezt az, amúgy földrajzi szempontból nézve "dombocskát". Az emelkedő tetején található egy elágazás, egyenesen tovább a zöld kör folytatódik, ide fogunk mi is visszatérni, amint tettünk egy kunkort az autópálya túlsó oldalán.

Egyébiránt a Gudra-hegy túlsó oldalán levezető szakasz, egy talán még nagyobb mértékben lejtő/emelkedő domboldal talán a legszebb szakasza volt a túrának. Komolyan mondom, hogy ezt a szakaszt még egynémely nagyobb hegység is megirigyelhetné. Lábánál szépen helyreállított pihenő, s forrás áll. Ez a Pap Miska-kút. Pap Miskáról most csak annyit, hogy a környék legismertebb betyárja volt, a gazdagokat kifosztós, szegényeket segítős fajtából, szóval nem volt éppen népszerűtlen. Mára kútja és geoládája van, a ládát és a környéket hamarosan egy filmecskében láthatjátok.

A kút után érünk ki egy aszfaltútra, melyet áthidal az autópálya, itt kelünk át az M3-as túlsó oldalára. A Babat-völgyben folytatjuk utunkat, domborzatilag annyira nem izgalmas, de látványban mégis érdekes területen. Megbújik erre néhány érdekesség, épített és természeti szépség, olyan is, amit láttunk, s olyan is, melyre nem sikerült rábukkannunk.

Ilyen volt például a babati templomrom, amit a térkép ugyan jelöl, nekünk viszont nagyon nem sikerült meglelnünk. Ahogyan az egyébként ide állomásított pontőrt sem. Jó, elismerjük, minimum 45 perces csúszásban voltunk a pont zárásához képest, nem emlékszem pontosan, de az sem kizárt, hogy egy órával is túlcsúsztuk.

Hát igen. Későn indultunk, nem hajtottuk a dolgot olyan keményen, mint amennyire lehetett volna, ráadásul a geoládával is elszöszöltünk, hát, talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy vagy fél órát. A helyszínről gyors fotókészítés - hátha kell majd, igazolni, hogy mégis jártunk arra, és indulás tovább.

Ez volt az a pont, ahol a 20 kilométeres táv letért, mi a piros pluszon folytatjuk, mindenki más - akik már persze réges-régen elhaladtak itt - a piroson mentek tovább a Margita irányába. 4-5 kilométerre van a következő ellenőrző pont, a terep nem nehéz, szóval itt visszakerültünk a versenybe, eredményesen becsekkoltunk, kaptunk Balaton szeletet meg pecsétet, úgyhogy öröm vót, meg bódottá!

A Babat-völgy mélye egy templomromot rejt elvileg, de nekünk nem sikerült megtalálni.

Ahogy az ellenőrzőpontnak is csak a hűlt helyét találtuk. A körpanoráma azért megért egy képet.

Fent a Pap Miska-kút, s az autópálya felüljárója alatt átvezető út látható.

A pontot elhagyva azonban ismét dombot kellett mászni, végtére is vissza kellett jutni valahogy a Babat-völgybe. Autópálya alatt át, jöhetett a már megismert emelkedő, a délelőtt megismert tapicskolós Gudra-hegy, hogy aztán a már említett zöld kör, zöld sáv útvonalon térjünk vissza Gödöllőre. Ezen a szakaszon nem volt már különösebb látnivaló, a Gudra dombhátán vezet az út, majd kényelmes ereszkedésbe kezdve érkezik be a városba.

Egy újabb dombot kell megmászni a piros plusz jelzésen...

Mondjuk a legvégébe sikerült egy kis izgalmat belecsempészni, mert Gödöllő páremeletes, panelos részén azért csak sikerült magunkat lenavigálni a zöld jelzésről, s onnan már csak az érzékeim alapján mentem elöl, s loholt mögöttem unokatesóm, aki eközben tabletjén, vagy telefonján próbálta bepozícionálni a helyzetünket.

Végül azért csak sikerült minden, ha nem is a hivatalos útvonalon, de beértünk, még ha nem is pontosan, de egy pici késéssel. Se ezzel, sem a hiányzó pecséttel nem volt gond, jött az oklevél, a kitűző, meg a zsíros kenyér lila hagymával.

...hogy aztán a túlsó felén kényelmesen leereszkedjünk.

Zárásként pedig jöhetett a hazaút a HÉV-vel, melynél sosem fogom megszokni, hogy ez az a vonal Magyarországon, ahol valami ok folytán nem álltak át a jobbos közlekedésre, s ezért angolosan járnak a szerelvények. Át kell állítani az agyadat, hogy ha át akarsz haladni a síneken, akkor először jobbra, s csak azt követően nézel balra.

Összegezve, jó kis kaland ez a Téli Margita, van benne kultúra, gyaloglás sík terepen, minimális hegymászás, rengeteg választható táv, kedves emberek, jó ellátás, és a Babat-völgy környékének látnivalóit még nem is említettem. Húha, tényleg nem említettem. De ha nem is egy hét múlva, de valamelyik későbbi szerdai teljesítménytúrázós posztban megmutatom, milyen érdekességeket hallgattam most el!

Téli Margita

2017. 02. 11.

Végül kicsit kóvályogva, de sikerrel visszaértünk Gödöllő központjába.

Gödöllő, Erkel Ferenc Általános Iskola (Szabadság tér 18.)
Ár: egységesen 1000 forint, a 6 kilométeres kör 500, a terepfutóknak 3000, illetve 3500 a fél, illetve a teljes maratoni táv.
A szintidők mindenhol bőségesen elegendőek, a 20-as távon 6,5 óra, amibe egy nagyon szöszmötölős geoládakeresés is belefért, de a 12 kilométeren 4 órát biztosítanak, ami kimondottan családbarát, ahogyan a 6 kilométer esetében a 3 óra is, ez talán még kicsi gyerekkel is gond nélkül megoldható.
Részleteket ezen az oldalon találni.