Egy sajátos orvosi gyógymód egy mára pusztuló kastélyban, egy templomrom, amit nem találtunk meg, lovak és kegytemplom, Mária-kultusszal - dióhéjban ez a mai filmünk. Ha összefoglaló gyanánt ennyi elég is volt belőle, akkor is nézd meg!
Legutóbb ott tettük le történetünk fonalát, hogy a láda lakhelyétől folytatjuk utunkat a Babat-völgy érdekességeit bemutatva. Ha szeretsz horgászni, akkor jó hírünk van, az itt található tórendszer például azon túl, hogy egyes elemei természetes környezetet biztosítanak az élővilágnak, halastavat is rejt, számtalan halfajtával.
Egy igazi nagy túlélő, a BKV nosztalgiaflottájának jeles darabja, a budapesti csuklós buszok doajenje, az Ikarus 180-as.
Van egy forrás Gödöllő, illetve a településhez tartozó Máriabesnyő közelében, a Pap Miska-kút, melyet az elmúlt években újítottak fel. Ha kicsit körbenézünk a múltban, egy igazi magyaros Robin Hood történetre bukkanunk, egy, a Kassa felé tartó országút forgalmát dézsmáló betyárral.
Legutóbbi gödöllői látogatásunk alkalmával a város talán legismertebb látványosságát, a Grassalkovich-kastélyt és az ott elhelyezett geoládát néztük meg, viszont emlékeim szerint már akkor említettem, hogy a környék tele van rejtésekkel, úgyhogy minden bizonnyal vissza is fogunk térni ide. És valóban, ebben az évadban elsősorban a főváros agglomerációját körbelőve - Börzsöny, Pilis, Csepel-sziget - ezúttal keleti irányba továbbhaladva Gödöllőn kötöttünk ki. Most azonban elhagytuk a várost, hogy a Máriabesnyő határában található Pap Miska-kúthoz kalandozzunk.
Az előrejelzések szerint a megmaradó novemberi hétvégéken már nem sok jóra lehetett számítani, nekem meg még pont egy pecsét hiányzott a tízhez a Budapest Kupa füzetében, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, és november 17-én elindultam a Hegedűs Róbert túrán.
Nagy visszatérés volt ez részemről, hiszen a kezdetekkor, 2012-2013 táján végigjártam a Magyar Vándorok (MVTE) majd összes teljesítménytúráját. Kivéve azt, amit a Mecsekben rendeznek - Éger-völgy - illetve akkor a Pilis-Vörös-Vár talán még csak futós esemény volt. A Hegedűs viszont éppen hat éve kipipálásra került. Azóta persze sok víz lefolyt már a Dunán.
Pedig csak arra gondoltam, ha már ilyen tiszta az idő, vetek egy pillantást a kilátóból Budapestre...
Elmúlt szombaton ismét a Budai-hegységben jártam, az idei utolsó budapesti teljesítménytúrámat teljesítve, az utolsó ellenőrzőpont pedig az Árpád-kilátóban volt. Semmi extra, pecsét, néhány jó szó, markoltam egy kis mogyit, aztán indulás a célba. De mivel aznap annyira tiszta volt a levegő, gondoltam kinézek a városra is, bőven belefér még pár fotó.
Egy kilátó a Kárpátok peremén, egy geoláda az Alföld szélén. Mindkét elnevezés igaz - bár tény, hogy van benne némi barokkos túlzás -, és talán ha száz méterre vannak egymástól. De mégis hogyan lehetséges ez? A geológia mindenre választ ad.
Monorra indultunk geoládát keresni, de a legutóbbi részben csak a monori pincefalu bejáratáig jutottunk, ahol a Szent Orbán teret elhagyva köszöntünk el. Célunk az a kilátó, amely tényleg az Alföld peremén áll, a Strázsa-hegyen, ami viszont tényleg nem hegy; jó esetben csak egy domb, de igazából még az sem.
11 kilométer Újbudán - azaz a XI. kerületben, természetesen november - akarom mondani XI. (11.) - 11-én. Igen, négy éve ez az én névnapi őrületem: teljesítménytúrázás a budai éjszakában.
