Júliusban még szavazhatunk: Itt a három jelölt

(Rajz: Kókay Szabolcs, forrás: mme.hu)

A fürj, a haris és az ugartyúk száll versenybe a 2016-os év madara címért.

"A 2016 év madara lakossági szavazásra ajánlott három madárfajjal hazánk legértékesebb nyílt, elsősorban síkvidéki élőhelyei védelmének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet" - olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján. Az egyesület 1979-ben indította el az "Év madara" programot, hogy olyan fajokat, vagy madárcsoportokat mutasson be a nagyközönségnek, "melyek védelmében a lakosság egészének, vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van."


Az idén szavazásra ajánlott három madárfajjal Magyarország legértékesebb nyílt, elsősorban síkvidéki élőhelyei védelmének fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Mindhárom madár a természetkímélő agrárgazdálkodás "nagykövet" fajának tekinthető. Színezetét és viselkedését tekintve a fürj, a haris és az ugartyúk is hasonló, tyúkszerű megjelenésű. Földszínekből álló, álcázó mintás tollazatot viselnek, talajlakó, rejtőzködő életmódúak - olvasható az MTI írásában. Ennek ellenére nem közeli rokonai egymásnak, egyedül a fürj tartozik a tyúkalakúak közé, a haris darualakú, az ugartyúk pedig lilealakú - ezért aztán az idei versenyzőket a "láthatatlan tyúkok" kategórianéven indítják.

Nézzük most a versenyzőket, melyekre július 27-éig lehet az MME honlapján a szavazatokat elküldeni!

1. Fürj

(Fotó: Wikipédia)

Egy alig ökölnyi tyúkalakú, s ezen belül a fácánfélék közé tartozó védett madárról beszélünk. Áprilisban érkeznek vissza Afrikából, állománya az 1980-as években erősen lecsökkent, de azóta lassanként ismét emelkedésnek indult. Igaz, ezt országosan nem kiegyenlítetten teszik. Bujkálási célból a szárazabb talajú, magasabb füvű réteket és a haszonnövény-kultúrákat kedveli, de jellegzetes pitypalaty-pitypalaty hangja könnyen lebuktatja jelenlétét.

Afrikába utazva rosszul viseli az időjárás szélsőségeit, például a Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezet táplálékhiányos éveinek gyakoribbá válását, vagy éppen a földközi-tengeri térségekben dívó madárbefogást, illetve lelövést.

2. Haris

(Fotó: Wikipédia)

Előfordulási helyei a síkvidéki, valamint ezen kívül a dombvidéki és előhegységi üde, magas füvű rétjei. Egyik nagy ellensége a gépi kaszálás, mely egész fészekaljakat képes elpusztítani. De a mediterrán régió madárvadászai sem válnak a harisok előnyére, az MME írása szerint csak Egyiptomban évi 9-14 ezer harist lőnek le és ejtenek hálóval csapdába.

Jellegzetes recsegő hanggal rendelkezik, elsősorban szürkületkor és éjszaka kap dalra, mikor hangja a hidegebb, sűrűbb levegőben messzebb terjed.

3. Ugartyúk

(Fotó: Wikipédia)

Hogy tévesszük meg a földi halandókat? Nevezzünk tyúknak egy, a lilékkel közelebbi rokonságba tartozó madarat. Ami elsősorban a Duna-Tisza közének, s a Tiszántúl gyepeinek, szikpadkás pusztáinak madara. A mozgás nem az erőssége, "álcázó mintás tollazatában bízva többnyire takarás nélkül álldogál, vagy üldögél a nyílt területeken".

Igazi party-madár is lehetne, hiszen elsősorban az esti és hajnali szürkületben, illetve teliholdas éjszakákon aktív. "Sötétben is jól lát bagolyszerűen hatalmas, sárga szemei segítik rovarokból, bogarakból, apró gerincesekből álló táplálékának megkeresésében, melyekért a rögöket is felforgatja." A telente ez a madár is lecseréli hazánkat az észak- és közép-afrikai félsivatagos, illetve szavannás területekre.