Túrák és temetők: 3+1 nem mindennapi helyszín

Mindenszentek és halottak napja kapcsán egy picit bizarr túraélményeket fogunk bemutatni: például mikor egy túraútvonal konkrétan áthalad egy temetőn. Vagy mikor egyszerűen csak egy temetőbe botlunk az erdő közepén. Mert ilyenre is akad példa.

És rövid szerkesztői üzenetként azt is meg kell említenem, hogy jelen poszt alapját, magját, jó 60-70 százalékát az az írás képezi, ami a blog történetének első, soha, sehol meg nem jelent próbaposztja volt. Mikor még csak tervezgettem, hogy kéne valami ilyesmi blogot csinálni, s mikor még csak word-dokumentumban született meg egy-két írás, hogy aztán átküldjem András barátomnak, véleményezésre. Mintha ma lett volna, pedig 2014 őszét írtuk akkor.

De vissza a témához. Az ilyentájt megszokott családi temetőlátogatásokban mindig azt szerettem, mikor már beesteledett, s bármerre nézett is az ember, mindenhol pislákoló mécsesek özönét láthatta. Mivel az év többi részében a temetők sötétedéskor zárnak, és amúgy sincsenek a sírok gyertyákkal, mécsesekkel elhalmozva, ez a látvány tényleg időszakos és csak erre a pár napra szól. Az év többi napja kevéssé látványos, bááár....

Mutatunk most 3+1 olyan túraútvonalat, melynek valamilyen köze van valamely temetőhöz. Mivel zarándokútvonalról beszélünk, mely elsősorban szakrális helyszíneket érint, javarészt a Mária út mentén találkozhatunk érdekességekkel ilyen szempontból.

1. Székesfehérvár

Az egykori koronázóvárosban példának okáért a temető mellett halad el az útvonal, 2014 tavaszán jártunk arra, mikor a sárpentelei erdő felé igyekeztünk. Egy igazán különleges kis építményre lettem figyelmes, mely már messziről is jól látszott. Mint egy mini kastélyocska, úgy állt ott, ránézésre még a Bory vár valami kis oldalhajtása, leemelt, és áthelyezett bástyája is lehetne, ha nem egy temető közepén állna. Két év elteltével most erőt vett rajtam a kíváncsiság, hogy utánajárjak, pontosan mégis mi lehet ez az érdekes épület. Az mégis elég cinkes lenne hogy itt van ez, egy temetőben áll Fehérváron, aki tudja mi ez, szóljon nekem is.

Szóval a Sóstói (Római katolikus) Szent Kereszt temető temetőkápolnáját tisztelhetjük ebben a kis palotácskában. Pauler János püspök építtette 1887-'88-ban, id. Havranek Antal és Havranek Ferenc tervei alapján. A neogótikus stílusú épület költségeit is a püspök fedezte, s a kápolna hátsó részében lelt végső nyughelyre. Ha rosszmájúak akarunk lenni, még éppen időben készült el, az 1814-ben született idős főpap 1889-ben hunyt el. "Az épület rendkívül tetszetős, arányos, és mivel magaslaton helyezkedik el, messziről is látható kis tornyával együtt" - olvasható róla a kozterkep.hu oldalon.

Szó mi szó, ha nem egy temető közepén állna, én még esküvői helyszínként is el tudnám képzelni.

2. Kerepes

Temető mellett elhaladni persze egyáltalán nem különleges, annál meglepőbb, mikor azt látod, hogy bizony a turistaút - illetve zarándokút - a temető kapujára ráfordulva áthalad a sírok között. Így járhat az, aki Kerepes belterületén a lila - pardon, viola - Mária úton halad. András barátommal 2014 augusztusában jártunk így, mikor éppen Pest irányába haladtunk az azonos nevű teljesítménytúrán, Gödöllőről a Városligetbe.

A Mária utak kialakításakor elsősorban már meglévő turistautakat használtak fel, vannak azonban teljesen önálló szakaszai is. Ilyen például ez a kerepesi etap is, ahol az utca végén befordulsz jobbra, majd balra, s szembe találod magad a temető kapujával. És valóban, mint ahogyan a fotó is bizonyítja, a fára festett Mária-jel biztosít minket arról, hogy a zarándokút áthalad a temető "főutcáján". Így aztán a térköves-díszburkolatos úton néhány száz métert nyílegyenesen megtéve juthatunk el a másik bejáratig, letudva ezzel a temetői kalandot.

Természetesen ez csak a nappali órákban kivitelezhető, hiszen a kerepesi temetőnek is van nyitvatartási ideje. Zárt kapuk esetén marad a kerülés, meg GPS hiányában a bizakodás, hogy a sötétben a túlparton is megtaláljuk a jeleket. De ez azért talán nem olyan nagy feladat. A zarándokút temetőn átvezetése mindenesetre egészen érdekes megoldás. Azt nem mondom, hogy hozzátett az út élvezeti értékéhez, de mindenképpen sajátos volt. Azóta sem találkoztam hasonlóval.

3. Körtvélyesi erdei temető

Szintén még a 2014-es év során botlottunk bele András barátommal ebbe a különleges temetkezési helybe. Terveztem akkoriban még egy "Az év top 10-es pillanata" listát is, na abban előkelő helyre jósoltam volna. Ha Tatabányától délre vetjük bele magunkat a Vértes rengetegébe, akkor botolhatunk bele, ha az Országos Kéktúra útvonalán csatangolunk.

Az erdő közepén egyszer csak ott lesz. Kereszt, kerítés, mögötte sírok, faragott kopjafák, sírkövek. Megkapó látványt nyújt. A temetőről a XIX. század eleje óta léteznek feljegyzések, s "a síremlékek évtizedek óta az enyészet örök fogságában várják elmúlásukat" - olvasható a kihelyezett információs táblán. Nem tudom, milyen lehet ilyenkor, mécseseket sem hiszem, hogy az erdő közepén nagyon praktikus lenne gyújtani, de egyszer talán érdemes lenne megnézni október-november fordulóján, a szürkületben.

S mivel a Vértes is kipipálandó szakaszt jelent még kéktúrás vándorlásunkban, az is biztos, hogy vissza fogunk még térni ide, s megnézzük, hogy az elmúlás, vagy az örökkévalóság győz-e az elhagyott erdei temető fölött.

Addig is ajánlom figyelmetekbe blogunk első geoládakereső videóját is, ahol 2:40-től láthatjátok magát a temetőt. És ha tetszett a videó, esetleg nézzétek meg a többi hasonlót is. Nagy szeretettel készítettük őket András barátommal, van is készülőben egy rakat, csak mikor egy Bukás feliratozásra százezer fölötti néző jön be, ezekre még száz sem... nos, akkor kicsit elgondolkodik az alkotó, hogy van-e értelme így ennek?

+1. Nagykovácsi

Hogy ne csak temetőkről legyen szó ma, zárásként a nagykovácsi kálváriát mutatnám meg, naplementével. Egészen friss élmény, most jártam ott, október 31-én. Elméletileg van ott is egy geoláda, a gyakorlatban azonban egy családnyi futó - három személy - pihent éppen a keresztnél. Mivel már mindent körbefotóztam, s ők még mindig nem óhajtottak továbbindulni, maradt a tájban gyönyörködés.

Korábban az egyik kereszt megsérült és eltűnt, de ma már minden a helyén áll. Állítólag - ezt a láda leírásában olvastam - a környék az utóbbi időben szépen kicsinosodott. Hát, azért szerintem még lenne mit csinosítani, de a naplemente kétség kívül szép volt onnan nézve.

Ha pedig a következő egy évben a túráim során összefutok hasonló, temetői érdekességekkel, vagy csak eszembe jutnak olyanok, amiket most kifelejtettem, akkor a jövő évi mindenszentek/halottak napjára időzítve jöhet majd a folytatás, egy újabb lista képében.