Mai posztunk bevallottan a Budai Kilátók teljesítménytúráról írt posztjaim (első rész itt; második rész pedig itt) "hulladékanyagából" készült. Ez nem azt jelenti, hogy kuka az egész, vagy hogy megtekintésre sem érdemes, csak véges számú az a képmennyiség, amit szerintem egy poszt mellé érdemes betenni.
Így viszont marad egy rakás, történet nélküli fotó is, amelyet azért szívesen megmutatnék. Lehetnek szépek, próbálhatnak átadni egy hangulatot, de igazából nem nagyon tudnék mit írni egy csipkebokorról készült fotóról.
Szerintem szép, és nyilván akkor és ott annak is találtam, hiszen megörökítettem, de azt sem lehet folyamatosan leírni, hogy szép, mert végül unalmassá válik. És a szinonimák is végesek. Szóval, kedves olvasó, ma csak ennyi, egy csokor kép a Budai-hegységből.
Egészen pontosan a Fekete-fej oldalából, tetejéről, és Adyliget felé eső aljából. Október 8-án készültek, még 2016-ban, egy derűs, enyhe, csodálatos őszi napon, amikor igazi kirándulóidő várta mindazokat, akik úgy döntöttek, hogy a szabadban töltik a napjukat.
A 386 méteres csúcs a Nagy-Hárs-hegy és Adyliget között emelkedik ki, a piros turistajelzés halad át rajta. A Hárs-hegy felől érkezve szélesebb, lankásabb úton küzdhetjük fel magunkat a csúcsra, ahogyan azt az első képeken is láthatjuk.
Tetejét fák borítják, ennek ellenére van egy pont, ahonnan nagyszerű rálátásunk lehet a Csúcs-hegyre, vagy éppen a Vihar-hegy - Hármashatár-hegy vonulatra.
Van még egy csúcszászló, egy pihenőhely gyanánt használható padocska, egy csúcskő és egy geoláda, amit András barátommal a hírhedt Simicska-féle "gecinap" másnapján találtunk meg. A találat időpontja már csak a logbookba történt bejegyzésünk miatt is megmaradt az emlékezetünkben. De nektek egyelőre nem lőjük le a poént, egyszer talán lesz belőle videó is, elég lesz majd akkor.
Most nézegessetek csak békés képeket! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése