Részemről mondjunk mancsot...

„Nem valami mackókultusz fórumot indítok most útjára. Honnan hát a Medvetalp név? Nos, nem a Micimackóból.”

„Íme Medveczky Medve úr, amint bukdácsol lefelé a lépcsőn, kopogtatva a feje búbjával, kipp-kopp, minden lépcsőfokon egy koppanás.” Ezzel a mondattal kezdődik minden idők talán egyik legkiválóbb meséje, amely – ahogy telik az idő, s öregszik az ember egyre inkább ráébred – több is egy egyszerű mesénél, sokkal magvasabb gondolatok fogalmazódnak meg benne az életről, s legfőképp a barátságról.

Micimackót szeretem, mindig is szerettem, s ha már Medvetalp a blog neve, úgy éreztem, ezt a most induló szövegáradatot is ildomos lenne ezzel az idézettel kezdeni. Persze gyorsan le is zárom a mackós párhuzamot, nem valami mackókultusz fórumot indítok útjára. Honnan hát a Medvetalp név? Nos, nem a Micimackóból.

Ideje is talán bemutatkoznom: üdvözöllek, kedves olvasó, Maci vagyok. Nem, persze van rendes, becsületes nevem is, az elég furcsa lett volna, ha Barlangi Mackó néven anyakönyveznek. Bár az tény, hogy volt egy Mezei Virág nevű osztálytársam, a Barlangi Mackó névre a társadalom még nem érett meg. A gimnáziumban viszont megismerkedtem András barátommal, aki a fene sem tudja milyen megfontolásból, de Macinak nevezett el. Se barna szőröm, se fekete bundám, sőt, még hatalmas termetem sincs, viszont úgy tűnik, a Marci kimondhatatlanul hosszúnak tűnt számára. Így lettem hát Maci. Azóta tovább rövidültem, már csak Mac vagyok, ezen a ponton remélem meg is állunk, mert már nem sok maradt a nevemből.

András barátommal már jó egy évtizede járjuk az erdőt, eleinte csak egy-egy alkalom volt évente, aztán jöttek az elvakultabbnál elvakultabb ötletek. 2006-07 táján kezdődött, a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozat sokadik végignézése után, hogy mi lenne, ha… Miután hozzánk hasonló őrültekből verbuváltunk egy kis csapatot, 2008-ban a Zemplénből nekivágtunk az Országos Kéktúra bejárásának. Jelenleg majdnem félúton vagyunk, előreláthatólag beletelik még néhány évbe, hogy be is fejezzük. Az Írott-kőre, Kőszeg fölött, már lehet, hogy járókerettel jutunk majd föl, de föl fogunk menni.

2012-ben jött az újabb „mi lenne, ha” ötlet, mely egyértelműen András barátom agyszüleménye volt. Március idusán elindultunk életünk első teljesítménytúráján, a Gyermekvasút nyomában, amit azóta is minden évben teljesítünk, már puszta hagyományból is. Nem tudod mi az a teljesítménytúra? Ha érdekel, és a későbbiekben is visszalátogatsz erre az oldalra, alighanem mindent meg fogsz tudni róla, addig is legyen elég, hogy egy megadott útvonalon kell végighaladni, ellenőrzőpontokat érintve, ahol lepecsételik az itineredet, s megadott időn belül a célba kell érned. Van, aki szerint ez nem sport, de ha a sakk az, akkor ez is. 2012 óta kicsit beszippantott ez a hétvégi elfoglaltság, s azóta is fogva tart.

Az évek során rengeteg élménnyel gazdagodtunk, nagyon sok képet készítettem, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ezeket valahogy, valamilyen formában meg kéne osztani. Nem vagyok fotós, nem mondom, hogy tökéletes képeket készítek. Viszont az élményekkel párosulva talán elegendőek lesznek, hogy akár mások is kedvet kapjanak ahhoz, hogy a képernyők elől kimozduljanak a természetbe. Nem kell világgá menni. Nem kell hosszú kilométereket gyalogolni. Lehet, ha most felállsz, kimész az utcasarokra, olyan gyönyörűségbe botlasz, ami mellett eddig elsuhantál, mert más szemmel nézted a világot. Budapest belvárosában is ezernyi csoda van, elég csak kicsit felpillantani az ég felé a Nagykörúton. A Medvetalp-blog tehát kicsit élménybeszámoló, kicsit kedvcsináló oldal lesz, amolyan „10 csodálatos helyszín, amelyek Magyarországon vannak, de te ezt soha nem gondoltad volna, és mindenképpen meg kell nézned a róla készült fotóinkat” gyűjtőhely.

2014-ben megalakult az M&F Geoládakutató Betéti Társaság, András barátom tette bele a szülinapjára frissen kapott GPS-t, én meg a lanyha lelkesedést, hogy ha nagyon muszáj, keressünk ládákat is, amennyiben alkalmunk nyílik rá. A geoládázásnak nagy varázsa, hogy olyan helyekre is eljuthatsz, ahova máshogy nem, s néha egész ötletes rejtésekbe is belebotlottunk. A blog másik csapásiránya tehát a ládavadászat lesz, tervek szerint András barátom kis videós anyagaival felturbózva. Meg talán ír is valamit.

Ne lepődj meg azon sem, ha lesz egy-két egyéb, a nagy rendszerbe bele nem illő dolog. Lehet, hogy ez így kicsit eklektikus, az érdeklődésem is az, vannak vadhajtásai, ezeket nem szeretném letörögetni, Te se tedd, csak lépj túl rajta, ha nem érdekel. Észrevételeddel, ötleteddel nyugodtan bombázhatsz, s ha netán a lelkesedésem, s ezzel párhuzamosan a posztok száma apadna, noszogathatsz is. Kezdő bloggerek vagyunk, újszülött bloggal, sok minden képlékeny még, s még az is előfordulhat, hogy hamarosan fenekestül felforgatunk ezt-azt.

Felkészültél? Akkor kezdünk!