Medvetalp: Amikor minden klappol – Miért olyan jó a Földön élni?

Amióta az ember gondolkodni tud, azóta teszi fel magának a „miért vagyok itt?” kérdést. Érthető. Erre az egyszerű kérdésre több válasz adható, mint a szintén klasszikusnak számító „miért ment át a csirke az úton?”–ra. Függően attól, hogy milyen korban élsz, milyen filozófiai, vagy vallási irányzatot követsz, melyik népcsoporthoz tartozol, milyen a jellemed és hány éves vagy, a fenti kérdést másképpen válaszolhatod meg. Szóval, miért vagyok itt? A Medvetalp brutálisan egyszerű válasza: mert mindenhol máshol pillanatok alatt meghalnál. 😀
(Nyitóképünk forrása: NASA, www.nasa.gov)

Az élet kialakulásához rengeteg minden kell. Most természetesen nem csak az emberi létet értjük ezalatt, hanem a fákat, melyek az oxigénünket állítják elő, a lovat, ami például segít a föld megmunkálásban, a gabonát, amelyet kedvenc prédikátorom szerint „a bolondok felzabálnak, pedig az Úr arra rendelte, hogy ennél méltóbb módon vegyük magunkhoz. Dicsérjük hát a Teremtőt, amiért megadott nékünk, a SÖR!” (Tuck barát, Robin Hood a tolvajok fejedelme, 1991, Warner Brothers)

Forrás:post.jagran.com

Nagyon leegyszerűsítve azonban az élethez a következők kellenek: pont megfelelő feltételek, hogy a folyékony víz kialakuljon és háborítatlan béke, hogy hosszú távon megmaradjon. Nem véletlen, hogy azt hallod a tévében, mennyire koncentrálnak a tudósok a víz létére vagy nemlétére egy-egy idegen bolygó megpillantásakor. (Itt fontos rámutatni, hogy, ahogy Neil deGrasse Tyson asztrofizikus említette, nem azért keressük a vizet, mert az emberiség egy nap nagyon megszomjazik, hanem mert a vízben viszonylag békésen tudnak az élet alapelemei oldódni, összekapcsolódni, és egy bonyolultabb dolgot: élő szervet kialakítani.) Ilyen szempontból óriási mázlink van a Földdel, a Napunkkal, a Tejúttal, a Világegyetem korával. Lássunk hát hét okot, miért is vagyunk itt!

1) A világegyetem pont jó korban van

Forrás: A Világ Titkai

Kezdetben vala az Ősrobbanás, amikor a Világegyetem nagyon-nagyon forró volt és minden annyira összeütközött mindennel, hogy ahhoz képest egy tokiói dodzsem kellemes láblógatás a befagyott tó partján. Egy idő után azonban a világmindenség lehűlt, és ahogy tágult a Világegyetem, úgy lett egyre nyugodtabb is a kezdeti káosz.

Kritikus volt az elemek megléte is. Amilyen kémiai elemből rengeteg volt: hidrogén és hélium, amiből igen kevés volt: minden más. A gravitáció hatására azonban ezek az anyagok összeálltak és amikor igazán sok jött össze belőlük egy helyen, a csillagok belsejében a hő hatására a hidrogén atomok héliummá alakultak. Az igazán nagy csillagokban aztán a hélium tovább alakult szénné, neonná, szilikonná, majd mikor ezek az égitestek szupernóvaként felrobbantak megjelentek az igazán nehéz elemek: kálium, nikkel, kén, vagy épp a kalcium. Ezek az anyagok keringtek a világűrben, újra összeálltak, majd felrobbantak, amíg el nem következett a mi Naprendszerünk születése. Naprendszerünkben a legtöbb anyagot a Nap szívta magába, a többit meg a Jupiter és az óriásbolygók. A többi kis biszbaszból meg kialakult a pár hátramaradt kacat, mint például a Föld, olyan nehéz elemekkel, mint a vas, ami a véredben van vagy a kalcium, amiből a csontod áll. Ezek az anyagok csak a világegyetem keletkezése után jó pár milliárd év elteltével jöhettek létre.

2) Helyünk a Tejútrendszerben

Forrás: Geek and Sundry

Földünk is, de bizony a Napunk is kifogástalan helyen van, ha csak a Tejútrendszert nézzük. Naprendszerünk a galaxisunk egyik spiráljában keletkezett. Ha beljebb lennénk, központi fekete lyukunk, a Sagittarius A* közelében, a gigászi csillagütközések jóval sűrűbbek lennének. (Mondanom sem kell, mennyire zúzhatja szét a délutáni programod, ha a Nap például összeütközne egy másik csillaggal). Ugyanakkor, ha túlságosan kint lennénk a Tejútrendszer szélén, a már korábban említett nehéz elemből lenne nagyon kevés. Annyi gázóriás lenne a naprendszerünkben, hogy ihaj, de szilárd bolygó elenyészően kevés. Pedig azért valahová le kell rakni a papucsot a nap végén.

3) A Nap egy társtalan fehér csillag

Írtunk korábban a Napunk feltételezett társcsillagáról, a Nemezisről. Persze, az is bebizonyosodott, hogy bizony központi csillagunknak nincs társa és ezzel életesélyeink is ugrásszerűen megnőttek. A kettős, vagy akár hármas csillagok közelében nagyon nehéz állandó klímát találni: a pokoli hőségtől a kíméletlen hidegig bizony minden előfordulhat, akár naponta többször is. Arról nem is beszélve, amikor két nap egymás körül táncol, van, amikor gravitációs mezejük csak úgy kidobja a mélyűrbe körülöttük keringő bolygókat.

Szerencsés csillag alatt születtünk azért is, mert a Nap sem igazán él duhaj életet. Szépen kényelmesen évmilliárdokig égeti az üzemanyagát, nem változtatja méretét viszonylag rövid idő alatt (csillagászati szempontból), mint masszívabb társai, nem robban fel, nem fúvódik fel túl gyorsan. Ezt szeretjük. 😌

4) Kör alakú pályán halad a Naprendszerünk

Szóval van egy viszonylag élhető galaxisunk és egy kiszámítható Napunk. Mindez semmit sem jelentene, ha nem lenne pont a megfelelő távolság a víz kialakulásához. Ha a Merkúr pályáján mozognánk a Föld óceánjai már ki sem alakultak volna, a földi víz pára lenne a légkörben (ha lenne légkör). Ha viszont a Jupiter környékén lennénk, mindent belepne a jég. Kialakult hát a Földön a víz, és kulcsfontosságú, hogy meg is maradjon.

Forrás: Gene Callahan's blog

Mekkora mázli, hogy Földünk kiszámítható kör féle alakban kering napja körül! Sőt, nem csak a Föld, hanem az összes többi bolygó is. Nem keresztezzük egymás pályáját, nem dönt úgy a Jupiter, hogy neki elege van a hidegből, inkább elmegy nyaralni a Merkúr mellé, ismételten csak háborítatlan béke van.

Amikor elkezdtük felfedezni a naprendszeren kívüli bolygókat azt láttuk, hogy pár csillag planétái durva elliptikus pályán mozognak. Ha keringésük egy éve alatt megfelel is néha a hőmérséklet a víz kialakulásához, később a bolygó annyira lehűl, vagy felforrósodik, ahogy a bolygó közeledik, vagy távolodik a csillagától, hogy mindennemű élet lehetetlen.

„Semmi baj” – gondoltuk a kezdet kezdetén. „Törvényszerű, hogy van pár nagyon torz keringési pálya egy-egy csillag körül.” Azóta eltelt több mint két évtized, felfedeztünk több ezer idegen bolygót és szinte annyira jellemző, az elnyújtott, ellipszis alakú pálya, hogy fel kell tennünk a kérdést. „Mi köröket teszünk a csillagunk körül. Nem a mi naprendszerünk torz?”

5) Kint vannak a gázóriások

„Háborítatlan béke.” Ebbe beletartozik az is, hogy mondjuk nem érkezik egy böhöm nagy üstökös, és csapódik bele a Földbe eltörölve minden életet. Persze nem kell örök időkig így lennie, elég csak pár millió évig, hogy az élet kialakulhasson, fejlődésnek indulhasson és megmaradjon. Szerencsére Földünk eléggé parányi célpont, de még inkább szerencsések vagyunk hogy naprendszerünk peremén ott vannak a gázóriások és eltakarítanak minden nagyobb űrsziklát az útból.

Forrás: Encyclopedia Britannica

Külön köszönet illeti a Jupitert, a naprendszer nehézfiúját. Ha ő ott van mellettünk - és bizony ott van - senki sem mer hozzánk közelíteni. A kilencvenes években (1994) a Shoemaker–Levy 9 üstökös közelítette meg naprendszerünk belsejét. Megtalálta magának a Jupitert és csapódott bele 216 000 km/h sebességgel. Az ütközés olyan nagy volt, hogy a becsapódás után háromezer kilométer magasra lövellte a füstöt, hamut, tüzet és mindent amit kiváltott. Az azt követő hónapokban pedig mindenhol látni lehet a találkozás nyomát az óriásbolygón, még egy nagyon gyenge teleszkóppal is.

Vegyük ki a Jupitert a képletből! Merre ment volna az üstökös? A Napba? Elhúzott volna minden belső bolygó mellett? Talán a Földbe is csapódhatott volna? Egy biztos, ha barátunk, a Jupiter nem lett volna, és pont balszerencsénk van, a dolgok itt bizony merőben máshogy néznének ki... kezdjük azzal, hogy nem is lennének nagyon „dolgok” amik máshogy néznének ki.

6) A Földünk forog

Forrás: EarthScience

Este alszunk, nappal teszünk-veszünk. Olyan ősi ritmus ez, hogy az élet szó szerint ehhez igazodott. Mennyire apróságnak tűnik és mégis milyen fontos, hogy a Földünk forog! Mégpedig nem is akárhogy, hanem huszonnégy óra alatt tesz meg egy teljes fordulatot a saját tengelye körül. Ha ennél lassabban forogna, például ahogy a Vénusz forog (egy vénuszi nap = 243 földi nap) a napsütötte oldala Földünknek megint annyira felforrósodna, hogy az élet kialakulása - vagy fenntartása - lehetetlen lenne.

Földünk forgását egyébként a legvalószínűbb elmélet szerint egy ütközés okozta 4,5 milliárd évvel ezelőtt, tehát még bolygónk csecsemőkorában. Ennek folyománya lett a Földi nap, vagyis 24 óra, de az is, hogy felszínén viszonylagosan egyenletes a hőmérséklet, valamint ennek az eredménye lett égi kísérőnk, a Hold is.

7) A Holdunk jófej

Holdunk hihetetlenül fontos szerepet játszik bolygónk mindennapjaiban. Kezdjük rögtön azzal a mindennapi jó tulajdonságával, hogy az árapály jelenséget okozza. „Ez miért jó?” kérdezhetitek. Mert már ősidők óta teszi, megkönnyítve jópár vizi életforma, valószínűleg még az az ősidőkben az ember elő-elő-elődjének is vándorlását.

Forrás: itsfunny.net

Mivel a Holdunk a Földhöz viszonyítva nagy, segít bolygónk forgását is stabilizálni. Egyszerűbben fogalmazva, planétánk nem billeg, és ez nem okoz kiszámíthatatlan, sűrű jégkorszakokat. Hatalmas like jár érte!

A lista perszer korántsem teljes. Millió és egy tulajdonságát lehetne még felsorolni, bolygónknak, naprendszerünknek, galaxisunknak, hogy miért segíti ennyire az életet. Azoknak, akik azt mondják, hogy szinte olyan, mintha valaki azért alkotta volna ezt a helyet, hogy itt éljünk, határozottan igazuk van. Bár, mielőtt a túlzott vallási húrokat pengetnénk ezen oldal hasábjain, gyorsan azt is hozzá kell tennünk: Hogyha ez a valaki nem így tett volna, te sem lennél itt, hogy ezen gondolkodj! 😌

András barát

Medvetalp

2017. november 27., hétfő

Amikor minden klappol – Miért olyan jó a Földön élni?