Folytatjuk a 424-es gőzösök történetét, pontosan onnan, ahol legutóbb befejeztük. Ez egyébként az évad egyik újítása is: ha egy epizód hosszúra nyúlik, bizony kettévágjuk, nem lesznek 10 percnél hosszabb részek.
A filmben szó esik a nosztalgiagépekről, szobormozdonyokról is, s ennek kapcsán muszáj itt is megemlítenem, hogy valahol azért fájó, hogy egy ilyen ikonikus típusból alig maradt hírmondó, működőképes példány meg még kevesebb. Oké, hogy gőzmozdonyt üzemeltetni piszkosul költséges, ezernyi apró mozgó alkatrészt kell állandóan kenni, zsírozni, a szén se olcsó, ráadásul a legfontosabb, hogy a kazán bírja a terhelést, még száz éves kor felett is. Mintha a nagyszüleinket akarnánk folyamatosan arra trenírozni, hogy bármikor le tudják futni a maratont. Én ezt értem, de...
Szóval jó volna, ha ezt a varázst sokáig át lehetne élni, akár több működő 424-es esetében is. Higgyétek el, jobb ez, mint a sehová sem tartó magyar foci, melybe viszont számolatlanul folynak a milliárdok...
Volt aztán még egy másik kiszemelt láda is a múzeum túlsó oldalán, melynek keresgélése nem várt hosszúságúra nyúlt, s több tényező is nehezítette.
S ha már unjátok Budapestet, van egy jó hírünk: következő alkalommal már biztos nem a fővárosba kalauzolunk titeket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése