Gercse 35 - 2. rész

 
Bár a Gercse túrán már túl vagyunk, folytatjuk a túra útvonalának bemutatását. Az útvonal nagyját már magunk mögött tudhatjuk, a Remete-hegy oldalában, a Remete-szurdok tetejéről folytatjuk a kirándulást.

Barlang a Remete-szurdok oldalában

A Remete-szurdok egy kilométeres ékszerdoboz, mindig más szépet találni benne, hóban, jégben, őszben, kánikulában egyaránt más arcát mutatja, s az is örök kérdés, hogy a mélyén futó patakocskát milyen állapotban találjuk. Csontszáraz medrén kell-e átkelnünk, vagy éppen a sziklákon pipiskedve, hogy ne ázzon be a cipőnk, mikor a kék jelzés keresztezi a medret. További jó hír, hogy a szurdok mélyén begyűjthetjük a negyedik ellenőrzőpont pecsétjét is.

A szurdok mélyén

Amilyen sivár volt a Hidegkúti úttól Remeteszőlősig tartó szakasz, úgy gyorsulnak fel az események a következő etapon. A Remete-szurdok ékszerdoboza után Máriaremete utcáin kanyargunk, egészen a Máriaremetei kegytemplomig. Maga a templom és környezete is megérne egy önálló írást, hiszen van itt egy tekintélyes méretű, 1899-ben neogótikus stílusban épült templom, s a kegyhely egyben búcsújáró hely is. Van itt szabadtéri oltár, szentkút, érinti a fő Mária út, és az OKT is a templom mellett kanyarodik délnek, Hűvösvölgy irányába.

Kilátás a Remete-hegy oldalából; közvetlenül alattunk a Remete-szurdok

Kegytemplom Máriaremetén

Könnyes búcsút veszünk hát a kék jelzéstől, hogy némi jobbra-balra cikk-cakkozás közepette eljussunk végre a gercsei templomhoz a hosszú távon is. A kék + jelzésen haladunk Pesthidegkút Ófaluja felé, sportpályák mentén olyan utcákon haladva, mint például Kadarka utca. Van ám a környéken Kövidinka, meg Szamorodni  utca is, ezt csak onnan tudom, mivel első alkalommal, mikor András barátommal erre jártunk, sikerült nem lefordulnunk a Kadarka utcába, egy félreérthetően felfestett jelzés miatt. De legalább megtudtam, hogy milyen szimpatikus ez a környék. 😄

Belefuthatunk a felújítás alatt álló Klebelsberg kastélyba, mely mára lehet, hogy már meg is újult, de mivel utoljára 2014-ben jártam arra, így semmi biztosat nem tudok mondani. Majd irány a Mosbach-park, ami egy tök kellemes kis hely, enyhén emelkedve haladunk át rajta, egy a probléma, hogy az út kacskaringózva halad át rajta. Idegtépő, mikor amúgy sietnél, de parkban vagy, tehát a füvet mégsem szeretnéd indokolatlanul kitaposni. Veszel egy mély lélegzetet, és nekiindulsz a nyolcadik-tizedik kunkornak is... Érdekesség, hogy egykor ez egy temető volt, aztán a XX. század elején kiürítették, s parkká vált.

Megújuló kastély... Talán már meg is újult?

A parkot elhagyva jobbra fordulunk, s a település szélén a pusztaság határán haladunk tovább, hamarosan elválunk a kék + jeltől is, a szervezők innen szalagozva jelzik az irányt: egy földúton haladunk tovább a templom felé. Az út két oldalán valami furcsa fák cserjéi vannak elültetve, s nevesítve. Állítólag a hívek ültették, de lehet, hogy már rosszul emlékszem a három évvel ezelőtti magyarázatra. Mindenesetre volt egy-kettő, mely szemre már akkor kiszáradt. No, idén majd ezt is jól megnézem. Aztán ki tudja, lehet, hogy harminc év múlva gyönyörű kis allé vezet majd a templomhoz...

A Mosbach-park

Jobbra, egy facsoport árnyékában alig láthatóan bújik meg a gercsei templom. Volt ez rom is, de aztán még időben helyrepofozták, úgyhogy nekünk jelenleg az lenne a feladatunk, hogy megőrizzük valahogy az utókornak, lehetőleg ebben a formában. A kis román kori templom az egykori Gercse település utolsó emléke, a falu ugyanis a török hódoltság alatt, s azt követően teljesen eltűnt. Tényleg remélem, hogy semmilyen ingatlanfejlesztő nem teszi rá a kezét erre a részre, ugyanis ez úgy szép, ahogy van. Úgyis csökken a lakosság, nem kell minden négyzetmétert beépíteni új házakkal, hogy végül egy darabnyi zöldterület se maradjon sehol. A Gercsét hagyjuk meg olyannak, amilyen: egy dimbes-dombos pusztaságnak, melyet körülölelnek a Budai-hegység vonulatai, s mely tele van galagonyával és csipkebogyóval. Mert ez így szép, és kész.

Gercsei kilátás: körben ilyen hegyek övezik a teknőt

Az útvonal innentől már megegyezik a 15-ös távon leírtakkal: szalagozott útvonalon érjük el a sárga jelzést, hogy azon felcaplassunk az Újlaki-hegyre, majd a másik oldalán lerobogjunk a Határ-nyeregbe, ahol egy balfordulóval a zöld-piros körsétán eljussunk a Libanoni cédrushoz. Innen Nyék városrészen át, szalagozva, városi utcákon jutunk vissza a Szilfa utcai rajt/célba. Zsíros kenyér, kitűző, oklevél, satöbbi.

Őszi táj Máriaremetén

Remélem tetszett a hosszabb táv is, nekem és András barátomnak biztosan. Ha idén lemaradtál róla, nem tudom, lesz-e még rá lehetőséged, mi virtuálisan biztos visszatérünk még ide, mutatni pár érdekességet, akár cikk formájában, akár ládászvideó képében.

Az Újlaki-hegy tetején mindig a jó szélre várnak...