Legutóbb a Pilisi Trapp elnevezésű teljesítménytúra kapcsán adtam közre egy kis csokornyi fényképet; a Pilis oldalából Dobogókőig tartó útról. Ha már a hegytetőn hagytam abba, akkor most jöjjön egy videó arról, mit is találtam odafönn, 2019 nyarának utolsó napján. Először is leszögezem, nem vagyok oda annyira Dobogókőért, de ez pusztán csak azért van így, mert az átlagember meglehetősen kevés helyszínt ismer, ahová kiteheti a lábát, ha rátör a kirándulhatnék, s a Rám-szakadék - Dobogókő páros éppen ilyen. Magyarán ha hétvégén szép az idő, biztosak lehetünk benne, hogy boldog-boldogtalan fent lesz a hegyen.
Úgy vagyok vele, hogy ha elunom a Budai-hegységet, akkor keresek valami közeli célpontot: mondjuk a Börzsönyben, vagy épp a Pilisben. Ezúttal is így alakult, persze némi teljesítménytúrás rásegítéssel.
Még február végén jártam Dunaújvárosban, és miután kipipáltam a Dunán innen - Dunán túl teljesítménytúra aktuálisan választott távját, úgy döntöttem, hogy felkeresem a város legújabb látványosságát. Jöjjön hát egy hűsítő februári videó a forró augusztusban!
Dunaújvárosban valamikor 2017-ben úgy döntöttek, hogy az amúgy is látványos Magaspartot megfűszerezik egy kilátóterasszal is, s 2018 végére el is készült szépen minden. Nagyjából ekkor értesültem először a projektről, legutolsó újvárosi portyámon biztosan nyoma sem volt még az építménynek.
Könyvelje el mindenki a naptárába: 2019. április 19-én, nagypénteken, második alkalommal kerül megrendezésre a Wekerlei túra - Barátok között nevű teljesítménytúránk! Célegyenesbe fordultunk, úgyhogy éppen itt volt már az ideje, hogy megszülessen ez a poszt. Igazából a túra időpontját már év elején nyilvánosságra hoztuk a Teljesítménytúrázók Társaságának honlapján, aztán kicsit rápihentünk, majd mindent lepapíroztunk, úgyhogy most már csak az indulók jelentkezését várjuk.
A MedvetalpBlog életében eddig a turista érmék egybeforrtak a varázslatos csehországi helyszínek bemutatásával, úgyhogy most szeretnénk jelezni, hogy Heavy Medál cikket nem csak Csehországról tudunk írni!
Már az elején szeretném leszögezni, hogy a Heavy Medál sorozat a továbbiakban is elsősorban csehországi helyszínek, és turistaérmék bemutatásával kíván foglalkozni, s András barátom is erejét megfeszítve kutatja az újabbnál újabb fakorongokat. Ennek ellenére hozhatja úgy az élet, hogy ezekből az élményekből mégsem lesz írásos anyag, s hogy mi mégis biztosítsunk valami hozzávetőleges rendszerességet, ezért néha a magyar érmékből is bemutatunk ezt-azt.
Ahhoz, hogy szép dolgokat lássunk a természetben, nem feltétlen kell messzire mennünk a fővárosból, s még csak nagy hegyekbe sem kell elutaznunk. Itt van például Zsámbék, Budapest közelében, a Gerecse nyugati nyúlványaihoz tartozó Nyakas-tetővel, és egy pusztulásában is gyönyörű román kori romtemplommal. És még ezen felül is van néhány látnivaló, a MedvetalpBlog ezúttal azonban csak az első halmazban felsoroltakat látogatta meg. Egy fagyos idő után napsütésben olvadozó januári napon. A célpont ezúttal a Mozarella-emlék névre hallgató geoláda volt, s 2018 januárjában ez igazából a láda újra felfedezését jelentette. Egy kis csapattal ugyanis három évvel korábban már megleltük; ekkor egy kirándulás keretében Perbálról indulva Zsámbékra, a Nyakas-tető hátán tettünk egy kirándulást, néhány geoláda begyűjtögetésével megspékelve. Az időjárás egész hasonló volt, azt leszámítva talán, hogy hófoszlányok helyett inkább dagonya fogadott minket rengeteg helyen, a látvány viszont sok mindenért kárpótolt. De írtam is akkor erről a kirándulásról itt, az apropót egy, a mezőn előttünk átrohanó szarvascsorda adta.
Ha Tatabánya egyik legjelentősebb látványosságát kéne megemlíteni, akkor minden bizonnyal a város fölött, a hegytetőn álló turulszobor lenne az egyik ilyen. Természetesen egy ilyen pontot a kesserek sem hagyhattak ki: bizony, itt is van egy elrejtett geoláda. És természetes az is, hogy egy ilyen helyszínt a MedvetalpBlog csapata sem hagyhat ki, úgyhogy neki is veselkedtem a láda felkutatásának. Igazából csak egy komoly hibát vétettem, s ez az időpont volt. Úgyhogy jó ha mindenki tudja, április utolsó szombatján, mikor a Gerecse 50 teljesítménytúra is megrendezésre kerül, akkor szerintem mindenki felejtse el ennek a ládának a keresgélését.
Karácsony környékén karácsonnyal kapcsolatos geoládákkal foglalkoztunk, s ez ezúttal sem történhetett másképp. A helyszín: Nagykarácsony! Okozhat némi zavart, hogy lényegében mindjárt nyakunkon a tavasz, mi meg itt holmi karácsonyozással foglalkozunk. Hát igen, keletkezett némi csúszás a blog, és blogunk Youtube-csatornája között, ez a filmecske ott valóban karácsony környékén vált elérhetővé. Szóval most kicsit próbáljuk utolérni magunkat. 😌
Zirctől északra, a városhoz tartozó Kardosrét közelében, ahol a 423 méteres Molnár-hegy és a 460 méteres Szesztra-hegy között elkezd összeszűkülni a Cuha-patak völgye, van egy hidacska a patak fölött... Bár nem jellemző rám, hogy azonos teljesítménytúrákon évről évre elinduljak - szeretem a változatosságot, és szeretem pihentetni néha azokat a túrákat, amelyeket kimondottan szeretek - a Zircről induló Reguly Antal emléktúra valahogy mégis kivételt képezett az elmúlt években. Az elmúlt három évben március első hétvégéje mindig Zircen talált, idén mondjuk egészen véletlenül, mivel eredetileg nagyon nem akartam menni.
2018 nyarán a Magyar Turisztikai Ügynökség a Magyar Geocaching Közhasznú Egyesülettel karöltve egy játékot és tíz geoládát hívott életre. A kezdeményezés csak néhány hónapra szólt, akik megtalálták a ládákat, egy játékban vehettek részt. Mi ugyan játszani nem játszottunk, a tízből egy ládát azonban megkerestünk. Ezúttal a Bükkbe indulunk, a sorozat tehát kipipálhat egy újabb hegységet (nyugi, lesz még innen folytatás), s ellátogatunk Cserépfalu - Cserépváralja térségébe az erdőbe. Különleges alakzatokat találni erre: az úgynevezett kaptárköveket, s célunk, az ördögtorony is egy ilyen kaptárkő. A ládát egy nagyobb kirándulás keretében Kács felől közelítettük meg.
Turistaérem-gyűjtő sorozatunk
talán legellentmondásosabb színhelye kétség kívül a sedleci osszárium. Ezidáig
két csoporttal látogattam már meg a kápolnát, és mindenkit különböző módon
érintett meg a helyiség hangulata. A teljesség igénye nélkül a következő
szavakkal illették eme turisztikai látványosságot: lenyűgöző, félelmetes,
gyomorforgató, brutális, hátborzongató. Tény és való, ha ma kezdenének el egy
ilyet építeni a hozzád legközelebbi templomban, garantáltra vehető a botrány.
Manapság viszont olyan sűrűn járnak ide a turisták, hogy órákig kell sorban
állni. Látogassunk hát el Kutna Horába!
Így február közepén épp itt az ideje, hogy hivatalosan is beköszönjünk, a Medvetalp üdvözli kedves olvasóit, követőit 2019-ben is! Új év és új tervek: bár fogadalmat sosem teszek, mert nem jellemez az a következetesség, hogy azt utána végre is hajtsam, de kitűzött célok azért mindig vannak. Most is. Például egy kis ráncfelvarrás. 2015-ben indultunk, úgyhogy épp itt az ideje egy kis alakítgatásnak. Külalakilag nem tervezek nagy változást, mert nekem tetszik így, egy kis reszelgetés azonban ráfér már az oldalra. Szóval ha a közeljövőben valami változik, az nem a véletlen műve lesz, csak Mac bácsi szöszmötölget a dizájnon.
Talán kevesen tudják, hogy Dunaújváros határában egy világrekorder létesítményt találunk: a várost délről lezáró Pentele híd a maga nemében ugyanis egyedülálló a világon, ez a legnagyobb kosárfüles szerkezetű ívhíd. Elérkeztünk harmadik évadunk utolsó helyszínéhez, utolsó ládakereséséhez, ez pedig itt, Dunaújváros határában fog megtörténni. Mint a bevezetőben említettem, világrekord az, ami itt előttünk áll, jó sok pénzbe is került, 43 milliárd forintot emésztett fel, a hozzá veeztő utak megépítésével együtt pedig már 54 milliárdnál áll meg a számláló. Maga a híd egyébként az M8-as autópálya része, apró szépséghiba, hogy az M8-as autópályából jelenleg ennyi létezik mindössze. Az M6-osról lehet ráhajtani, átmenni a Duna fölött, hogy aztán a túlparton az 51-es útra térjünk.
Acélváros, acélszobrok, és kísértetiesen elhagyott, vagy csak elhagyottnak tűnő területek - ez is Dunaújváros egyik arca, bár összességében ma már közel sem ezzel lehetne legjobban jellemezni a megyei jogú várost.
Meggyőződésem, hogy Dunaújvárosról az emberekben egy sokkal negatívabb kép él, bár az is lehet, hogy a saját sztereotípiáimat vetítem ki, úgyhogy gyorsan szögezzük le még az elején, hogy Dunaújváros egy nagyon klassz kis város, sok zölddel. És annak köszönhetően, hogy a tervgazdálkodás szülte, egy olyan városszerkezetet sikerült kialakítani, ahol minden mindenhez közel van, a belvárosban a szocialista realizmus művészeti irányzatába tartozó lakóépületek, közösségi terek állnak, s az összképet még a később épült panelmonstrumok sem tudják annyira átbillenteni.
Ha már 2019 első hétvégéje ilyen szép havasan telt, akkor vasárnapi fotóalbumunk sem szólhat másról, mint a gyönyörű havas tájról. Ki tudja, meddig marad még ilyen, s válik latyakos sártengerré minden. Elmerültem hát kicsit a teljesítménytúrázós fotóarchívumomban, hogy valami jó kis téli helyszínt találjak, amit még nem mutattam meg korábban. Kész szerencse, hogy rengeteg ilyen van. Lett volna néhány izgalmasabb helyszín is, mint a végül választott Remete-szurdok, de a tervek szerint az izgalmasabb helyszínekről meg majd videós anyag lesz hamarosan.
Legutóbb a Pilisi Trapp elnevezésű teljesítménytúra kapcsán adtam közre egy kis csokornyi fényképet; a Pilis oldalából Dobogókőig tartó útról. Ha már a hegytetőn hagytam abba, akkor most jöjjön egy videó arról, mit is találtam odafönn, 2019 nyarának utolsó napján.
