Egy nem mindennapi felvétel: Mi is szarvasokba botlottunk

Bár nem igazán látszik, de egy őz, esetleg szarvas rohan éppen a biztonságot nyújtó erdősáv felé. A vízjel „a” betűjénél érdemes keresni

Már 430 ezernél is többen látták a Youtube-on azt a videót, mely Lábod határában egy szarvasvonulásról készült. Az állatok hosszú sorban futnak az erdő felől át egy tisztáson, keresztezve a műutat, s tovább a másik oldalon. A három és fél perces felvételen több száz állat látható.

A Somogy megyében található Lábodról a Wikipédia is úgy fogalmaz, hogy a turisták mellett a vadászok is kimondottan kedvelik, hiszen vadállománya igencsak gazdag. „A vadászok körében különösen híres a gímszarvas, épp ezért érthető, ha a vadászati szezonban jelentősen megnő a Lábod környékére látogatók száma” – írja a netes enciklopédia. A vadállomány gazdagságának ez a felvétel is ékes bizonyítéka.

Az RTL híradójában Kemenszky Péter, a Somogy megyei Vadászkamara titkára arról beszélt, hogy bár a felvétel szenzációs, maga a jelenség természetellenes, mivel az állatok napközben az erdő mélyén pihennek. Feltehetően illegális agancsgyűjtők zavarhatták fel az állatokat, kényszer szülte a menekülést, s a felvétel utolsó harmadában jól látható, hogy egy másik csapat is csatlakozik a már vonulókhoz, s onnantól együtt folytatják „fejvesztett menekülésüket, át az úton”.

A szarvasok március végéig hullajtják el agancsaikat, s ezalatt sokan járják is az erdőket, hasznot remélve az agancsokból, melyek azonban a területileg illetékes vadgazdálkodó tulajdonát képezik. Akiknek nem engedélyezik a gyűjtést, azok illegális tevékenységet folytatnak.

Nem sokkal a felvétel készültét követően kicsiny csipet-csapatunknak is megvolt a maga szarvas-élménye. A Zsámbéki-medencében járva elsőként őzeket láttunk átrohanni a mezőn. Sajnos eléggé távol történt az eset, így a felvételeken nehezen vehető ki, hogy éppen mi is történik. Az utolsó, mezőn kolbászoló egyedet azért sikerült elkapni, ahogy Tinnye és Máriahalom határában fut a közeli erdősáv felé.

A nap élménye volt látni, ahogy minket észre sem véve futnak felénk. Aztán egy kiáltás, és elmúlt a varázs

Utunkat folytatva ekkor még azt hihettük, hogy ez lesz a legnagyobb élmény erre a napra, melyet a természet nyújthat. A Nyakas-tetőhöz közeledve azonban egyszer csak egy kisebb szarvascsapat tűnt fel, nekünk 2-3 óra irányban. Nyugodt tempóban galoppoztak át a felszántott mezőn, s 100-150 méterre lehetett saccolni azt a távolságot, ahol majd keresztezni fogják az utunkat. A szél nem felőlünk fújt, így nem vettek észre minket, egészen addig, míg unokatesóm harsányan a tudtunkra nem adta a nyilvánvalót, amit addigra már mindenki látott.

A csapatot vezető hím állat természetesen az ismételt kiabálásokat meghallotta, egy kicsit lassítva a tempóján felénk nézett, majd nagyobb ívben távolodott tőlünk a falka, hogy a tervezettnél távolabb keresztezzék utunkat. Sajnos igazán jó fotók így itt sem készülhettek.

Valahol itt keresztezték az utunkat

Egy valami azonban biztos, ha szarvas lennék, ezen a tájon biztosan szívesen rohangálnék. Leszámítva a rengeteg vadászlest – melyek léte egyértelműen vadászok időszakos jelenlétét is jelzik – a táj gyönyörű. Egyfelől a Budai-hegység, s a Pilis távoli ormai húzódnak, nyugat felé pedig lankásabb, dombosabb buckák emelkednek. Gyönyörű helyszín, talán picivel több fával még barátibb lenne, meg esetleg ha a turistajelzés festését egy kicsit felfrissítenék.