2015. július 29., szerda

Üdv, Plútó! Örülök, hogy megismerhetem!


Ez év július 14-én hajtotta végre a NASA New Horizons űrszondája elrepülését a Plútó mellett. Ahogy azt várni lehetett, az adatok, amiket visszaküldött kis részben megerősítettek már meglévő elméleteket, kis részben megváltoztatták azokat, de a legérdekesebb dolgok azok, amik alapjaiban rengették meg a világnézetünket naprendszerünk ezen, távoli sarkáról. Ezen kívül szó lesz még Mordorról, a Star Trekről és Maci Laciról is. :)

A Plutónak szappanoperába illő története van. Amikor 1930-ban felfedezte Clyde Tombaugh az egész tudományos világ meg volt győződve róla, hogy megtaláltuk a naprendszerünk kilencedik bolygóját. Utána pedig jött a hidegzuhany: kiderült, hogy a Plútó csupán egy, a sokmillió aszteroida közül, melyek a naprendszer szélén, a Kuiper-övben keringenek. Az évek során az öv számos egyéb nagy tagját is felfedeztük (például Haumea, vagy Makemake) és joggal merülhetett akkor föl a kérdés: Most mi legyen? Ezek is bolygók?

Ezeket a kérdéseket a kényelmes csillagászok azzal intézték el, hogy „áááh, a Plútó ezeknél a testeknél sokkal nagyobb!” Ekkor jött Mike Brown és csapata 2005-ben, és megadták kilencedik bolygónknak a kegyelemdöfést, ugyanis felfedeztek egy olyan objektumot, ami nagyobb volt, mint a Plútó. Az új bolygó az Eris nevet kapta a viszály görög istennője után, és mint kiderült, ez a név nagyon is illett a szituációra, amit Eris okozott csillagászati körökben. Most mi legyen? Tíz bolygónk van a naprendszerben, vagy csak nyolc?

Forrás: Mathias Pedersen

Ennek eredményeképp a Plútóból, az Erisből és társaiból 2006 augusztusától hivatalosan is törpebolygó lett. A sors iróniája, hogy 2006 januárjában, kilőttük a New Horizonst a Plútó - mint bolygó - felé és mire odaért, már egy törpebolygót látogatott még. (Hiába no, az emberek világában gyorsabban történnek a dolgok, mit az űrben.) :)

Mindezt azért volt érdekes megemlíteni, mert a szonda rögtön az első mérésekor megmutatta, a Plútó nagyobb, mint hittük és mégiscsak ez a Kuiper-öv legnagyobb bolygója. (Az Eris viszont a legmasszívabb, úgyhogy a dolog valahol kiegyenlítődik.) Ezáltal viszont a Plútó bolygósága még továbbra is vita tárgyát képezheti. Emberek… de nem egyszerű veletek!

Ami a New Horizons kapcsán legelőször fel szokott merülni kérdésként, hogy miért repült csak el a bolygó mellett, miért nem állt pályára? Ez így kimondva valóban logikus és a kutatás szempontjából mindenképpen ez lett volna a legcélszerűbb. Csakhogy mi itt egy 470 kilogrammos fém szondáról beszélünk, ami 58.536 km/h -val lett elindítva, gyorsabban, mint eddig bármi az emberiség történetében és még így is kilenc év kellett neki, hogy elérje célját. Ha pályára akartuk volna állítani, ahhoz kb kétszer ennyi plutónium-üzemanyagra lett volna szükség (mert ugye a Plútót plutónium meghajtással stílusos fölfedezni), ami viszont szerkezetben, anyagiakban és sebességben is változásokat követelt volna meg. 

Forrás: nasa.com

A gyorsaság pedig hihetetlenül fontos volt a projektben, mert a Plútó pályája most van legközelebb a Naphoz, tehát most történhetnek ott a legérdekesebb, leglátványosabb dolgok. Ha ez kihagyjuk, akkor az nem olyan, mint az utóvizsga... A következő alkalomra 247 évet kell várni, egy Plútó-i évet.

Ahogy a New Horizons közeledett a célobjektuma felé, megállapította, hogy a Plútónak hivatalosan öt holdja van: Charon (mind közül az elsőként felfedezett és a legnagyobb), Styx, Nix, Kerberos és Hydra.

Ezek közül az 1978-ban felfedezett Charon megfigyelése hozta a legtöbb érdekességet. Eddig a legjobb esetben ugyanis, a Charont a Hubble űrteleszkóppal tudtuk megfigyelni, ami körülbelül annyira praktikus, mint strandpapuccsal szöget verni a falba.

Az előzetes elképzelések szerint egy becsapódásoktól ementálivá lyuggatott holdat vártunk, mert azért a Kuiper-öv több millió aszteroidájából jópárnak bele kellett csapódnia a Charon felszínébe. Ehhez képest óriási meglepetést okozott, hogy a mi Holdunk felszínén több a lyuk, mint a Charonon. Ennek pedig egyetlen magyarázata van: A Charon geológiailag aktív hold.

Világossá vált emellett, hogy a Charon északi részét egy ismeretlen anyagú sötét kiterjedés foglalja el, amit a csillagászok „Mordornak” neveztek el. (Imádom a névadó kreativitásukat!) :)

Forrás mashable.com

A Plútó felszínén, hogy a tudósok is megkapják végső soron, amit vártak, a New Horizons sok nagy krátert talált. Ennek dacára itt sem annyi becsapódás, mint azt előzetesen vártuk.  Ezen kráterek elnevezése még nem hivatalos, de ha jóváhagyják, akkor a tankönyvekbe a Plútó kráterei a következő nevekkel fognak bekerülni: Kirk, Spock, Sulu és McCoy, vagyis az Enterprise legénységének egy jó része.

Forrás: googlespace.com

Kiderült emellett, hogy a törpebolygónak hatalmas szíve van. (Tudtunk erről a fehér régióról korábban is, de az alakja csak most vált világossá.) Ebben a régióban olyan dolgokat láttunk, amik alapvetően befolyásolják a Plútóról alkotott képünket.

Maci Laci csillagászati körökben sokat idézett megállapítása szerint „a legtöbbet úgy láthatod, hogy csak nézel”, amit pedig a New Horizons néz az a bolygó „szíve”, amit pedig lát, hogy a Plútón három kilométer magas hegyek (igen, hegyek!) vannak. A legvalószínűbb esetben a hegyeket fagyott nitrogén, metán és jég alkotja, de hogy hogyan képződtek, az egy érdekesebb kérdés.

A Plútó "szíve" Forrás: wikipedia.org

A csillagászok korábban már láttak ilyen hegyeket (Tritonon vagy az Ion) és az esetek többségében a magyarázat a bolygó belsejében lévő vulkáni aktivitás volt. Valljuk be őszintén, a vulkáni aktivitás nem az a szó, amit a Plútóval összefüggésbe hoztunk volna, de ha összeadjuk a magas hegyek képződését, a Charonhoz hasonló –relatíve- sima (nem kárterek által szaggatott) felszínt, akkor valószínű a geológiai működés. Sőt, a szonda a Szív egy részében, az úgynevezett Szputnyik-fennsíkon (Sputnik Planum) véletlenszerűen szétszórt fekete anyagot talált, ami valószínűleg megfagyott gőz és hamu maradványa. Ha pedig ez így van, akkor a Plutón a valaha működő, vagy még mindig működő gejzír sem kizárt.

A Szputnyik-fennsík - Forrás: bbc.com

A gejzíreket pedig imádják a tudósok, mert ahol gejzír van, ott lehet olvadt jég is. Azok számára pedig, akik kihagyták a fizikaóra ezen részét, az olvadt jég a folyékony vizet jelenti. Számíthattunk erre odakinn? Biztosan nem, ahogy ámbár még a gejzírek léte sem bizonyított. Az azonban bizonyos, hogy a New Horizons és az általa küldött adatok még rengeteg érdekességgel fognak szolgálni és amint összegyűlik egy csokorra való, ismételten jelentkezünk.

Addig is szerencsés utat kívánunk a szondának következő állomása felé (ami várhatóan a Kuiper-öv egy másik tagja lesz) és egyben örök hálánkat küldjük Clyde Tombaugh csillagásznak a Plútó felfedezésért. A tudós végakaratában megírta, hogy hamvait az űrbe lőjék ki és ezt a kérést tiszteletben tartva, urnája helyet kapott a New Horizons fedélzetén. Ez év július 14-én földi maradványai pedig tizenkétezer kilométerre repültek el azon égitest felszíne felett, amit ő pillantott meg először.

Ég veled Clyde! És köszönjük!
Forrás: Dean Cole


 András barát


További írásaink csillagászat, asztrofizika témakörben:


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)