Itt a kánikulai hűsítő: Emlékszünk még a márciusi havazásra?

Ami azt illeti, a napokban jelzett a Facebook, hogy már x napja nem posztoltam semmit a blog oldalán, és az oldal követői már régen hallottak felőlem. Ez pedig még véletlenül sem maradhat így, úgyhogy a kánikulára tekintettel jöjjön egy kis hűsítő összeállítás!

Igazából visszagondoltam az idei tavasz kezdetére, hogy március elsején milyen gyönyörű... havas táj és hideg fogadott a Börzsönyben. Gyorsan megnyitottam a megfelelő mappákat, és előhúztam néhány havas képet; március első napjaiból.

1, Csehvár - Diósjenő

Azon a bizonyos március elsején elsősorban a Diósjenő fölött található Csehvár geoládáinak megtalálása volt a célom, meg kicsit bóklászni még a Börzsönyben, legalábbis amennyit a márciusban még korai sötétedés engedélyez. Kicsit későn indultam Pestről, ennek megfelelően már a kora délutánt taposta az óra mutatója, mikor leszálltam a vonatról, viszont minden tökéletesnek tűnt: szikrázott a nap, volt hó, s a geoládák is meglettek. Ráadásul amit a legjobban élveztem, hogy beteljesült egy nagy vágyam: teljesen szűzhóban sikerült a sáncokhoz vezető, piros L jelzésen eljutni.

2, Fultán-kereszt - Diósjenő

Csehvár meghódítása után aztán a napocska elbújt, s aznap már nem is jött elő, én pedig Királyrét felé vettem az irányt, uncsi lett volna ugyanazon az úton visszamenni Diósjenőre. A Fultán-kereszthez érve sötétedett rám, itt próbáltam megkeresni újra a geoládát, melyre évekkel korábban már rábukkantunk - egész pontosan András barátom bukkant rá. A láda nem lett meg, viszont a Csóványoshoz közeledve itt már annyival magasabban voltam a tengerszinthez mérve, hogy a turistaút melletti, érintetlen hó legalább térdig ért, ha nem magasabbra, úgyhogy ilyen körülmények közepette elég macerás lett volna mondjuk egy bokor tövéből elővarázsolni egy dobozkát...

A legkalandosabb pedig a hegyről való lejutás, kocogás volt a sötétben; még jó, hogy elraktam a fejlámpámat, mindenre gondolva. 45 perc alatt az 5-6 km persze nem lett meg, úgyhogy a buszt sem értem el, tervezhettem mindent újra; s a délutáni túrát végül kiegészítettem még egy "éjszakai" túrával, Királyrét és Verőce között, néhol megszakítva passzív stoppolással (az autós állt meg mellettem, s kérdezte, hogy elvigyen-e), illetve buszozással.

3, Valahol a Magas-Bakonyban - Csesznek és Vinye között

Ha már március, és ha már térdig érő hó, akkor jöjjön egy kép az idei Reguly Antal túráról, annak is a fent említett szakaszáról. A látvány tényleg nem volt utolsó: kihalt, havas táj, a turistautat csak a nyomok jelezték. Valami pingvin mehetett előttem, mert idegesítően közeliek voltak a frissebb, mélyebb nyomok, amelyekbe belelépve olyan érzésem volt, mintha visszafele mennék. Ha normálisakat léptem, akkor meg két korábbi nyom közé léphettem, pontosabban csúszhattam be, szóval az a verzió sem volt (szó szerint) járhatóbb.

Bevallom, ez volt az a rész, ahol először megfordult bennem az, hogy nekem ebből aznapra tényleg elegem van. Aztán ebből tényleg elegem lett Vinyénél, miután beleléptem a patakba, teljesen beázott a már addig is nyirkos bakancsom, az idővel is bajosan álltam, és igazából Zircről még el kellett volna érnem az utolsó vonatot, vagy bármit, amivel eljuthatok Pestre.

Visszagondolva persze már minden megszépült; az is, hogy Vinye és Zirc között szétázva, szétizzadva, tehát lényegében tök vizesen száradok a kis Bz motorvonat fűtőtestére cuppanva az ablak mellett. De az is, hogy este nyolc körül Kismaroson inkább elindulok Verőcére gyalog, mert 45 percet kellett volna állni a váró nélküli megállóban a jeges szélben.

Szóval 35 fokos kánikula van odakint? Én máris kellemesebbnek érzem. 😏