Támad a migráns, hódít a természet: Új kihívás előtt a határkerítés

A magyar-horvát határon egy éve zárult le a zöldhatár, a természet pedig máris a tereptárgy vizuális átformálásába kezdett.

Egészen mással akartam foglalkozni, a mai napon, a téma évfordulója, s a hozzá tartozó képek valahogy adták magukat. Meg aztán... Egy hónappal ezelőtt láttam a hegyekben valamit, amit hasonló módon visszahódított a természet. Meglátjuk, mi lesz pár év múlva a kerítéssel.


Fotósorozatot adott ki a Távirati Iroda a zákányi határkerítésről. Nem véletlenül ma, ugyanis éppen egy évvel ezelőtt készült el a ma is álló kerítés a magyar-horvát határon, kiegészítve az addig lerakott gyodát - ami talán a gyors telepítésű drótakadálynak, vagy valami, értelmében hasonlónak volt a rövidítése, ha valaki még emlékszik rá.

A növényzet lassan birtokba veszi a kerítést. A nyitóképen a zöldhatáron elhagyott cipő látható (Fotók: MTI, Varga György)

A kerítésépítés a migránshelyzet tüneti kezelésére a jelek szerint alkalmas volt, a probléma gyökerét persze jottányit sem képes megoldani. Cserébe okoz némi természeti kárt, a migránsokon kívül például a védett földikutyákat sem érdekli az Alföldön az államhatár, de emlékeim szerint voltak hírek gyodán fennakadt szarvasokról is. És egyébként is, ha kiteszünk egy kerítést egy élőlény természetes élőhelyébe... szóval az őzike nem fog a beléptetőkapuhoz fáradni, áthaladás végett. Igaz, a migráns sem feltétlen.

Kombóképen a határzár végszerelése, 2015-ből, a magyar-horvát zöldhatár utolsó szakaszát
október 17-ére virradó éjjel zárták le. Az alsó képen az egy évvel későbbi állapot látható

(Fotó: MTI, Varga György)

A természet azonban szép lassan - néha persze meglepően gyorsan - megpróbál visszahódítani mindent, amit mi odabarbárkodunk. Az "ideiglenes biztonsági határzárat" például már kezdik benőni a növények, mint azt Varga György fotóin is láthatjuk. Pedig csak egy év telt el.

Persze küldhetnek a kerítésre valami gyomirtó brigádot is hamarosan - elég valószínű, hiszen Magyarországon stadionra, kormánypropagandára, s nagy valószínűséggel kerítéstisztításra is mindig akad forrás, csak épp a kiégés határán egyensúlyozó 3-as metró esetében akadnak mindig financiális problémák.

Ha és amennyiben tovább hódít a természet, néhány év múlva az egykori légvédelmi bázisok mai látványához közelítő eredményt érhet el. Szeptemberben két objektumhoz is eljutottam, ismertebb és kevésbé ismertebb helyszínekre a Visegrádi-hegységben. Döbbenetes, hogy például az Urak asztalán hogy eltűnt az egykori út. Csak az erdő közepén indokolatlannak tűnő szalagkorlátból sejthető, hogy egykor gépjárművek használták azt az utat, mely egyrészt ma nem is látható, másrészt teljesen benőtte a növényzet.

...ha nem lenne ott a szalagkorlát a növényzet mögött

Az egykori út, az Urak asztala légvédelmi bázis területén.
Rá se jönnénk, ha...

Nyilván a határkerítés, míg aktív feladatot lát el, nem fog ilyen állapotba kerülni, ha meg már nem lesz rá szükség, csak elbontják onnan. Talán egyszer egy újabb Páneurópai Piknik keretében ezt is megéljük. Addig is, kíváncsian várom az újabb fotókat, esetleg 2017. október 16-17-éről.