Ősz a Bakonyban

Az őszi időszakot sosem kedveltem, de egyre jobban tudom értékelni azt a színpompát, mellyel a természet ilyenkor rendre előrukkol. Az erdő még csak most kezd színesbe fordulni, szóval ha kedvet kaptatok egy kis kirándulásra, még bőven van lehetőségetek megnézni ezt a csodát.

Tapló-telep

Október első teljes hétvégéjén a Bakonyba vitt az utam, hogy egy füst alatt letudjak két teljesítménytúrát az Észak-dunántúli Kupasorozatból; elsőként Bakonybélen kezdtem, a Bakonyi Barangolás 30-as távját kiszemelve. Kell a kilométer is, hogy egy másik idei célom is teljesüljön, de ez egyben azt is jelentette, hogy éppen 10 kilométerrel csináltam több képet, mint ahogy normál esetben terveztem volna.

Egy szép nagy kör várt rám, Witt-kilátóval, Odvas-kővel, Kőris heggyel, és mint sötétedéskor kiderült, vaddisznókkal. A túráról majd a későbbiekben is külön megemlékezem, most csak egy nagy pacsi az Ösvénytaposó Baráti Társaságnak, mert még mindig nagyon tetszenek a szervezéseik, meg az a stílus, ahogyan kivitelezik.

Igazi kora őszi hangulat, napsütéssel, színes levelekkel

Nem hülyebiztos például az útvonal jelzése, kapsz az itinerben egy térképkivonatot - ami amúgy a hivatalos cartographiás Észak-Bakony térképből származik -, van szöveges leírás, amit inkább nem értékelnék, mert ezekkel sosem élek, zavarnak, nekem az kell, hogy egy térképen fel legyen rajzolva, hogy merre kell menni, a többit meg eltájékozódom én magam. Viszont ezen kívül nincs agyonszalagozva az erdő, ott van, ahol tényleg szükséges, de egy váratlan kanyarnál például, ahol logikusan a túra szempontjából a helytelen irányba folytatnád az utadat, ott például van dögivel. Meg nincs agyonfestékszórózva az erdő sem nyilakkal. Így is lehet. Sőt. Azért egy teljesítménytúra azért is teljesítménytúra, hogy legyen benne a gyalogláson túl is valami plusz. Például, hogy tudj tájékozódni az erdőben.

A Witt-kilátó közelében egészen varázslatos az erdő

Errefele nem a körömgomba a divat

Nyáron Bakonybélen táboroztattunk édesanyámmal, s ekkor sikerült felfedezni a Witt-kilátót,ami egy ötből ötpontos helyszín: szemben a Kőris, alattunk meg a Bakony. Ezúttal éppen készülve a sárgába borulásra. Foltokban ez már egészen előrehaladott állapotban volt, ugyanakkor a többség még kitartott a zöld gúnya mellett. Szerencsém volt, mert a délelőtti napos időt beárnyékoló felhők ekkortájt röppentek tova, így a napfényben minden színesebbé is vált. Egyébként vannak itt padok, meg talán egy asztal is, szóval érdemes itt megpihenni.

De persze nem csak innen csodás a kilátás, ha már arra jár az ember, mindenképpen érdemes felmenni a Kőris-hegy tetején álló kilátóba is, igaz ezt én most nem tettem meg, de tényleg megéri. Meg a hegy oldalában, a villanyvezeték miatt van egy kivágott sáv az erdőben, ahonnan szintén megkapó látvány tárul elénk.

A Witt-kilátóból tökéletesen ráláthatunk a Kőris-hegyre (a kép jobb szélén emelkedik), s jó időben még a pannonhalmi apátságot
is felfedezhetjük (bal oldalon, nagyon-nagyon a távolban)

Az egykori Veszprém - Alsóörs vasútvonal töltését
lassan visszahódítja a természet

Másnap a hajnali busszal Veszprémnek vettem az irányt, hogy a 45 éve bezárt Veszprém - Alsóörs vasútvonal emléktúráján is elinduljak. Nos, az időjárás már nem volt olyan kedvező, mint egy nappal korábban, szitáló esőben haladtam át a városon, s nagyon nem tűnt úgy, hogy ebből még valami szép is kisülhet. Dél körül aztán megemberelte magát a természet, s a Balaton előtti völgyekben már igazi őszi kirándulóidőben baktathattam előre. Ekkor már lemondtam arról is, hogy a tervezett vonatot elérem - fél óra alatt kellett volna lenyomni egy olyan 5 kilométert -, szóval volt időm nézelődni is.

És ilyenkor komolyan elgondolkodom azon, hogy a digitális technológia előnyt jelent-e, vagy inkább hátrányt, mert amikor volt két tekercs 36 kockás filmem egy hétre, melyet a családi kincstár kiutalt nekem egy-egy kirándulásra, addig az ember kétszer is meggondolta, hogy mire kattogtatja el azt. Most viszont tucatjával vannak egy-egy (egynapos) kirándulás után a színes faleveles fotók, remélve, hogy azok közül egy-kettő valóban igazán jól sikerült. Nincs viszont képem arról a részben letépett Soros-plakátról, mely alatt meg az előző kampány Sorosa bukkant elő. Zseniális fotó lett volna, csak éppen buszon utazva láttam meg egy pillanatra.

A Balatonhoz közeli Vödör-völgyben a természet ismét elővette a festékes vödröt, s a nap is újra előbukkant...

...pedig nem indult ilyen szépen ez a nap

Mindenesetre ha valakinek nem hiányzik a mantrázott "forró ősz" az október 23-i hosszú hétvégén menjen inkább az erdőbe gyönyörködni. Látatlanban megmondom, hogy jobban fog járni, mint bármely politikai rendezvénnyel.

S bár most csak a Bakony szépségeivel foglalkoztam, teljes bizonyossággal mondhatom, hogy az ország bármely más erdejében is hasonló látvány várható. Bár a lottó ötös nyerőszámait tudnám ilyen bizonyossággal! 😄


Szóval túracipőt elő, irány a természet!

Káptalanfüreden ez a kis különc pedig már teljesen besárgult