Íme a harminc éve várt jelenség, melyet sokan egyszerűen csak átaludtak

Salgótarján mellett a jelek szerint látható volt a holdfogyatkozás (Fotó: MTI, Komka Péter)

Aki lemaradt róla, most 18 évet várhat, és akkor sem garantált, hogy láthatja majd.

Mint ahogyan vasárnap András barátom tollából született posztban is beszámoltunk róla, hétfő hajnalban úgynevezett szuperhold-jelenséggel egybekötött teljes holdfogyatkozás volt megfigyelhető hazánkban. A történetnek csupán néhány szépséghibája volt.

Először is az, hogy hétfő hajnali 3 és 5 óra között az emberek többsége általában békésen durmol a meleg ágyikójában, és ezen tevékenységében még egy oly ritka égi jelenség sem nagyon tudja megakasztani, mint a fentebb említett szuperholdfogyi. Meg volt egy ennél is prózaibb oka annak, hogy nem vizslatták tömegek az égboltot: az időjárás.

Jómagam például reggel kinézve az ablakon masszív felhőtömeget láttam az égbolton, s mivel este is hasonló kondíciók mutatkoztak, feltételezem, hogy a köztes éjszakai periódus sem segítette volna az amatőr csillagászkodást.

Pedig ha szigorúan csak a számokat nézzük, tényleg különleges jelenség zajlott hajnalban, legutóbb több, mint 30 éve, 1982-ben történt hasonló együttállás. A tényezők önmagukban persze jóval hétköznapibbak, ez András barátom írásából is kiderülhetett. A Hold ellipszis alakú pályán szaladgál körülöttünk, ezért mindig van egy-egy pont, mikor bolygónkhoz a legközelebb, illetve legtávolabb található. Előbbit nevezte el a média szuperholdnak, szakmaibban pedig perigeumholdnak lehetne hívni. A két pályaállapot között 50 ezer kilométernél kisebb távolság van, szuperhold esetén tehát az égitest 14 százalékkal tűnik nagyobbnak, s 30 százalékkal ragyog fényesebben.

(Fotó: MTI, Komka Péter)

New Yorkban nem okoztak gondot a felhők (Fotó: NASA, Joel Kowsky)

A holdfogyatkozások is kimondottan gyakorinak mondhatóak, évente átlagosan kétszer történik meg, s a XXI. században még 228 alkalommal élhetjük át. Magyarországon is látható teljes holdfogyatkozásra így is 2018. július 28-ig kell várnunk. És hogy mikor lesz legközelebb szuperholdas holdfogyatkozás? 18 év múlva, 2033-ban, de hogy azt hazánkban is élvezhetjük-e, arra talán András barátom tudja a választ.

A jelenség ma egyébként helyi idő szerint 2:11-kor kezdődött, a Hold egy órával később, 3:07-kor kezdett belépni a Föld árnyékába, 4:11:10-kor tűnt el benne teljesen, a fogyatkozás maximuma 4:47-kor volt tapasztalható. 5:23-kor kezdett kilépni az árnyékból, s 6:27-kor hagyta el teljesen. Összegezve: a teljes holdfogyatkozás 1 óra 11 perc 55 másodpercig tartott, míg az azt megelőző, s azt követő részleges holdfogyatkozással együtt 3 óra 20 perces volt a jelenség.

A Hold idén amúgy igen csak kitett magáért, hogy beszéljenek róla, hiszen júliusban meg Kék Holdunk volt. Ez is egy érdekes jelenségnek tűnhet a neve alapján, de egyáltalán nem csillagászati, mint inkább naptári. A holdfázisok 29,5 naponta ismétlődnek, így az esetek túlnyomó többségében havonta egy, éves szinten 12 teliholdunk van. Ha mégsem, azaz az adott hónap elejére esik a jelenség, s még azon hónap utolsó napjain követi még egy, utóbbit nevezik Kék Holdnak. Nagyjából 2 és fél évente fordul elő. S hogy miért kék? Ezt talán András barátom egyszer majd megírja.