2015. szeptember 17., csütörtök

Drámai adatok - Megvan a jövő nagy üzleti lehetősége?


Az emberi tevékenység újabb sikert könyvelhet el, legalábbis egy friss kutatás eredményei erre utalnak.

Ürülnek az óceánok. Mármint nem a víz, annak mennyisége majd szépen gyarapszik, hiszen a klímaváltozásnak köszönhetően olvadnak a jégsapkák, emelkedik a tengerek vízszintje. Viszont a bennük található élőlényekkel kapcsolatban ez már nem mondható el.


A Természetvédelmi Világalap (WWF) és a Londoni Zoológiai Társaság most hozta nyilvánosságra közösen végzett kutatásuk eredményeit, melyek lesújtó megállapításokkal zárultak. A kutatók 1970 óta 1200 fajt vizsgálva arra jutottak, hogy az elmúlt negyvenöt év során 49 százalékkal csökkent a tengeri emlősök, madarak, halak és hüllők populációja.

De a jelentés ennél még sötétebb megállapításokat is tartalmaz: az emberi táplálék részét képező fajok még rosszabb számadatokkal rendelkeznek. A tonhal- és makrélapopulációk például 74 százalékkal csappantak meg.

"Az emberi tevékenység súlyosan károsította az óceánt a még szaporodás előtt álló halak kifogásával és az állatok élőhelyeinek elpusztításával" - húzta alá Marco Lambertini, a WWF nemzetközi főigazgatója.

És akkor itt vannak még a tengeriuborkák. Nevükkel ellentétben ezek nem valami különleges zöldségfélék, rendszertanilag a tüskésbőrűek törzsébe tartoznak, testük megnyúlt, zsákszerű, s életvitelszerűen a tengerek mélyén fekszenek. Ha engem kérdeztek, meglehetősen gusztustalan teremtményei a Földnek.

Ázsia-szerte azonban luxuscsemegeként fogyasztják, amihez ha hozzáadjuk, hogy Ázsia-szerte meglehetősen sokan élnek, kimondottan rossz hír a tengeriuborkáknak. Drasztikusan meg is csappant egyedszámuk, a Galapagos-szigeteknél 98, míg a Vörös-tengerben 94 százalékkal.

Így néz ki egy tengeriuborka (Fotó: Wikipedia)

A túlhalászat, klímaváltozás, a tengeri állatok számára táplálékot és élőhelyet biztosító területek, például a tengeri fűvel borított területek, mangrovemocsarak lassú csökkenése, vagy a tengerek savasodása - melyet az idéz elő, hogy a tengerek elnyelik a légköri szén-dioxid egy részét - mind-mind a fajok egyedszámának csökkenését okozzák.

Mi pedig lehet, hogy veszünk egy halastavat, mert ha a kínaiak vonóhálóikkal kihalásszák az utolsó heringet, a japánok meg leölik az utolsó bálnát, egész jó ára lesz a pontynak, harcsának, keszegnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése