Születésnapi nosztalgia: MÁV-os járműparádé Budapesten

Kerek évfordulót ünnepelt szeptember második hétvégéjén a MÁV és a MÁV Nosztalgia, hiszen előbbi idén 150, míg utóbbi 25 éves lett. A jeles alkalmat igazi különlegességekkel ünnepelték. Az egyszeri vasútbarát meg csak azon gondolkodhatott, hogy melyik eseményt hagyja ki.

A szentendrei különvonat az Újpesti vasúti hídon (Fotók: MTI, Máthé Zoltán)

Mindenhol ugyanis nem lehetett egyszerre, annyi mindennel készültek erre a hétvégére. A Vasúttörténeti Parkban például ismét megrendezték a már szokásos gőzös versenyt, viszont a jeles alkalomra ezúttal számos külföldi gép is érkezett. És nem csak gőzmozdonyok, és ezt a szervezők minden formában kihasználták.

De kezdjük is mindjárt az elején. Szombaton délelőtt hiába érdekelt volna nagyon a gőzös verseny, egy esztergomi teljesítménytúra miatt ki kellett hagynom, ahogyan a Szentendrére közlekedő NOHAB menetről is le kellett mondanom. Ebben egyébként az volt a legnagyobb attrakció, hogy a menet a Vasúttörténeti Parkból indulva először Óbudára haladt át, majd onnan az összekötővágány segítségével áthaladt a HÉV vonalára. Talán az egyetlen pozitív hozadéka annak, hogy az állami vasúttársasághoz kerültek a HÉV-vonalak, pont ez. Korábban hasonló különlegesség talán elképzelhetetlen lett volna, erre tavaly a ráckevei vonalon volt MÁV-gőzös húzta különvonat, idén meg a NOHAB haladt el a Dunakanyarba.

Esztergomból aztán vonattal jöttem haza, először próbálva ki elejétől a végéig a felújított, villamosított 2-es vasútvonalat. A FLIRT gyönyörűen halad, nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy Óbudától tucatjával csüngtek a pálya mentén a vasútbolond fotósok. Várták a szent tehenet, a turcsiorrú kultikus dízelt. Ami mellett az én szerelvényem lehet, hogy el is haladt Óbuda állomáson, csak én közben olvastam, s mikor fölnéztem, már csak a fotósokat láttam, akik nagyon figyeltek arra, ahonnan én jöttem. Ezen a napon tehát többszörösen is lemaradtam a NOHAB-ról...

És másnap is (pedig akkor egy külföldi vendégszereplő is besegített), ugyanis Tapolca irányába végképp nem indultam volna el, de még Kelenföldre sem volt kedvem estefele kimenni, miután végigrohangáltam a vasárnapot, kezdve a gőzös csillagtúra főszereplőjének becserkészésével. A MÁV Nosztalgia szerelvényének egyik végén a szlovák vasúttársaság 555-ös gépe, míg a másik végén a Nosztalgia 424-ese dolgozott, és amennyire lehetett, bejárták Budapestet. Jártak Óbudán, Rákoson, Kelenföldön, Kőbánya-Kispesten - ezek voltak a túra nagy irányváltó pontjai.

Az eredeti terveim még újpesti találkozóval kezdődtek, de a lustaság és a metrófelújítás felülírták az elképzeléseimet, így jött B-tervként Ferencváros, viszont félve, hogy lekésem a szerelvényt, végül maradtam a Lágymányosi - a.k.a. Rákóczi - híd pesti oldalán, a Közvágóhíd közelében. Aztán osztva és szorozva - miszerint ha nincs metró, nem érek időben Kökire -, végül Kőbánya alsó megállóhelyre siettem. Mint ahogy a videóból is kiderül, sikerült ezúttal a 424-essel az élen is rögzíteni.

Kőbányáról aztán nosztalgiavillamos vadászatra siettem, és egész hosszasan bele is merültem, szóval se kedvem, se helyem a memóriakártyán nem maradt a kelenföldi NOHAB-érkezésre, szóval inkább hazabattyogtam.

Összességében nagyon jó, hogy ennyi klassz programmal készült az alkalomra a MÁV, viszont több olyan esemény is volt, melyek átfedéssel zajlottak, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy hova menjen inkább az ember. Lehet, hogy talán nem két napba kéne ennyi mindent belesűríteni. Mindenesetre boldog szülinapot MÁV, és MÁV Nosztalgia!