Egy héttel ezelőtt írtam egy ajánlót a Zsíros deszka 10 kilométeres túrájáról, és most az a helyzet, hogy egy poszt erejéig ismételten visszatérek rá.
Ebben persze az is közrejátszik, hogy míg a korábbi írás 2013-as élmények alapján született, addig ezt a mostanit pedig az aktuális túra ihlette. Mondhatnám azt is, hogy saját ajánlómat olvasva magam is kedvet kaptam a túrára, de ez így kicsit nagyképű lenne, és nem is lenne teljesen igaz.
 |
| Csillebérc főtere: innen indulunk |
Az, hogy az ember egymagában indul, azzal az előnnyel jár, hogy nem kell másokhoz igazodnia reggel. A tízes távon történetesen reggel 7 és délelőtt 11 között lehetett rajthoz állni, s én annak rendje és módja szerint el is indultam 11-kor. Otthonról. Ezzel persze még nem is lenne baj, ha mondjuk a Normafán laknék. De ez közel sincs így.
Háromnegyed 1 után néhány perccel már le is szálltam a 21-es buszról, s azon gondolkodtam, hogy van-e egy fikarcnyi értelme is bemenni a rajt/célba, megérdeklődni, hogy lehet-e még saját idő terhére belevágni a projektbe. Négy óra a megadott időkeret, tehát 15 órára be kéne érni. 13-kor indulva ez azt jelentené, hogy két óra állna rendelkezésre. Ez akár még működhetne is, a Halmi-dűlő esetében a pesti síkságon. Ide azonban minimum 2 és fél órás menetidővel saccoltam a János-hegy kötelező megmászása miatt, meg az is kérdésessé tette az egész projektet, hogy az ellenőrzőpontot egyáltalán nyitva találnám-e?
 |
| Gyönyörű panoráma a Normafától: az ősz lassan már kezdi megfesteni a lombkoronákat |
És akkor olyan apróságokról ne is essen szó, hogy kinéztem néhány geoládát is, amelyet meg lehetne keresni... Abban tehát biztos voltam, hogy az útvonalon végigmegyek, már csak az volt a kérdés, hogy szervezetten, rohanva, vagy csak a saját szórakoztatásomra, békésen, fotózgatva megyek-e?
 |
| Az utakról már eltakarították az ónos eső idején kidőlt fákat, kifordult gyökereket azonban még sok helyen látni |
Végül meggyőztem magamat, hogy úgyis régen voltam már a nap hülyéje, tehát ha már itt vagyok, remek alkalom nyílik erre is. Csillebérc 1. alaptáborában emlékeim alapján elbattyogtam a célba: jó sok ember állt sorban, hát igen, hét óra óta volt idő beérni. A falon az útvonalak térképei is ki voltak tűzve, amelyek reménykeltő információt is tartogattak: a 30 kilométeres táv második pontja található Szépjuhásznénál, tehát van esély arra, hogy talán még a helyükön érem őket, ha elindulok.
A beérkezők során túl az asztal végében két srác beszélgetett, minden jel szerint a szervezők soraiból. Nagy levegő, gyorsan jelentkezzünk be a nap hülyéje címért, és tegyük fel a kérdést: "EL LEHET MÉG INDULNI?"
 |
| A Tündér-sziklához ilyen közelről még nem volt szerencsém |
 |
| A kilátás sem utolsó a szikla tövéből |
El lehetett. Innen is örök hálám a szervezőknek, s ez a poszt leginkább róluk, a rugalmasságukról, meg a túra szervezésében tapasztalt pozitívumokról kíván szólni, az útvonal ugyanis nem változott semmit, miért is kéne változnia? Szóval két betartandó időpontot kaptam: Szépjuhásznénál a pont 15 órakor zár, ők itt a célban meg 16 órakor kezdenek oszlásnak indulni. Mindez teljesen vállalható és betartható keretnek tűnt.
Fizetés, itiner a kézbe, s indulás. S mielőtt az itinert a kézből elpakolnám a táskába - mert hát minek, a járdán végig a Normafáig, onnan zöldön le a Tündér-szikláig, utána zöld háromszög, majd zöld plusz és Szépjuhászné - meg kell említeni, hogy a két évvel korábbihoz képest a térkép is használhatóbbnak tűnik, s szöveges leírást is csatoltak az útvonalról. S ahol indokolt volt, ott szalagok is segítették a tájékozódást. (Ahogy minderre előző posztom hozzászólója fel is hívja a figyelmet.)
 |
| A napi menüre ezúttal nem maradt idő |
Van tehát két óra leérni - ez bőven meglesz egy óra alatt is, úgyhogy vad fotózásba és filmezésbe kezdtem a Normafánál. Nagy építkezés volt, zajlik éppen, szépül a dolog, erről majd később egy másik posztban bővebben, lényeg, hogy érdemes fölmenni, és megnézni, mi készül a hegyen. Az első láda a Tündér-sziklánál lenne, ha ott lenne, de nincs, és ezt már előzetesen olvastam, de az még belefért az időbe, hogy kicsit közelebbről is megszemléljem azt a sziklát.
 |
| A budaszentlőrinci pálos kolostorrom: végre rátaláltam |
A kilátás a sziklától megunhatatlan, s hihetetlen, hogy milyen szép időt sikerült kifogni, annak ellenére, hogy esőt jósoltak. Egy kérdésben kellett döntenem, visszamásszak-e a turistaútra, s azon még fölfele egy keveset, s a kijelölt úton ereszkedjek végig az ellenőrzőpontig, vagy tovább le valamelyik itteni, nem éppen legális ösvényen, le a zöld jelzésre, s azon, majd egy földúton tovább, mely Szépjuhászné előtt ér be a zöld plusz vonalába. Mivel utóbbi esetében összességében többet kellett volna felfelé menni, maradtam a hivatalos útvonalon.
Örömteli egyébként, hogy az ónos eső által kidöntött fákat már mindenhol eltüntették az útról, csak a feldarabolt törzsek, kifordult gyökerek emlékeztetnek a háromnegyed éve történt pusztításra.
 |
| Kilátás a városra az Erzsébet-kilátóból. A kép jobb oldalán a Tündér-szikla látható |
 |
| Néhány hónapja adták át ezt az új tanösvényt |
Szépjuhásznénál éppen beérkezett a vonat, úgyhogy kapát-kaszát eldobva rohantam fotózni, aztán bejelentkeztem a pecsétemért. Müzli, vagy csoki, vagy mit lehetett ott kapni, az már nem volt, csak víz meg pezsgőtabletta. Vizem volt nekem is, a kaja hiányát meg talán túlélem valahogy...
Ez a nap a nagy felfedezések napja volt, mint ahogy a Tündér-sziklához sem mentem még le, úgy a Pálos kolostorromot sem néztem még meg. Fogalmazzunk úgy, hogy most is csak futólag, de legalábbis hogy sikerült felfedeznem, pontosan hol vannak a romok. Ja, és a geoláda is meglett. 14:40... indulni kéne fel a hegyre...
 |
| A kötelező gyermekvasúti fotó. Már olyan tucatnál tarthatok |
A János-hegy olyan mint mindig: meredek. A tetejére meg mintha fél Budapest feljött volna, a kilátóban ennyi embert régen láttam már. Mivel arrafele is van egy láda, én is csatlakoztam a tömeghez, utóbb ez a nap legrosszabb döntésének bizonyult. A láda megtalálása esélytelen volt - annyi mugli közepette kimondottan - de a kilátás csodás volt: ilyen jó időben még egyszer sem jártam fent.
Viszont indokolatlanul sok időt töltöttem fent. És mit csináljunk, ha 15:40 van, jó két és fél kilométerre vagyunk a céltól? Futunk, amennyit és amennyire csak tudunk. Nem tudom, hogyan csináltam, de húsz perccel később pontban 16-kor itineremet pecsételésre átadtam a célban. Cserébe egy emléklap és egy kitűző járt, mely a szokásos kerek alak helyett a túra logóját formázta.
 |
| A rajt/cél helyszíne. Délután négykor, fél ötkor már egészen kihalt volt |
Összességében a friss tapasztalatokkal is felvérteződve azt kell mondanom, sokkal jobb lett ez a túra, mint amilyen két éve volt. Az egyedi kitűző volt talán a legnagyobb meglepetés. A szöveges útvonalleírást is biztos van, aki szereti, és segít neki. Jó kis túra volt ez, jó szervezéssel, szóval lehet, hogy jövőre újra megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése