Salgótarján mellett a jelek szerint látható volt a holdfogyatkozás (Fotó: MTI, Komka Péter) |
Aki lemaradt róla, most 18 évet várhat, és akkor sem garantált, hogy láthatja majd.
Mint ahogyan vasárnap András barátom tollából született posztban is beszámoltunk róla, hétfő hajnalban úgynevezett szuperhold-jelenséggel egybekötött teljes holdfogyatkozás volt megfigyelhető hazánkban. A történetnek csupán néhány szépséghibája volt.
Először is az, hogy hétfő hajnali 3 és 5 óra között az emberek többsége általában békésen durmol a meleg ágyikójában, és ezen tevékenységében még egy oly ritka égi jelenség sem nagyon tudja megakasztani, mint a fentebb említett szuperholdfogyi. Meg volt egy ennél is prózaibb oka annak, hogy nem vizslatták tömegek az égboltot: az időjárás.
Jómagam például reggel kinézve az ablakon masszív felhőtömeget láttam az égbolton, s mivel este is hasonló kondíciók mutatkoztak, feltételezem, hogy a köztes éjszakai periódus sem segítette volna az amatőr csillagászkodást.
Pedig ha szigorúan csak a számokat nézzük, tényleg különleges jelenség zajlott hajnalban, legutóbb több, mint 30 éve, 1982-ben történt hasonló együttállás. A tényezők önmagukban persze jóval hétköznapibbak, ez András barátom írásából is kiderülhetett. A Hold ellipszis alakú pályán szaladgál körülöttünk, ezért mindig van egy-egy pont, mikor bolygónkhoz a legközelebb, illetve legtávolabb található. Előbbit nevezte el a média szuperholdnak, szakmaibban pedig perigeumholdnak lehetne hívni. A két pályaállapot között 50 ezer kilométernél kisebb távolság van, szuperhold esetén tehát az égitest 14 százalékkal tűnik nagyobbnak, s 30 százalékkal ragyog fényesebben.
(Fotó: MTI, Komka Péter) |
New Yorkban nem okoztak gondot a felhők (Fotó: NASA, Joel Kowsky) |
A jelenség ma egyébként helyi idő szerint 2:11-kor kezdődött, a Hold egy órával később, 3:07-kor kezdett belépni a Föld árnyékába, 4:11:10-kor tűnt el benne teljesen, a fogyatkozás maximuma 4:47-kor volt tapasztalható. 5:23-kor kezdett kilépni az árnyékból, s 6:27-kor hagyta el teljesen. Összegezve: a teljes holdfogyatkozás 1 óra 11 perc 55 másodpercig tartott, míg az azt megelőző, s azt követő részleges holdfogyatkozással együtt 3 óra 20 perces volt a jelenség.
A Hold idén amúgy igen csak kitett magáért, hogy beszéljenek róla, hiszen júliusban meg Kék Holdunk volt. Ez is egy érdekes jelenségnek tűnhet a neve alapján, de egyáltalán nem csillagászati, mint inkább naptári. A holdfázisok 29,5 naponta ismétlődnek, így az esetek túlnyomó többségében havonta egy, éves szinten 12 teliholdunk van. Ha mégsem, azaz az adott hónap elejére esik a jelenség, s még azon hónap utolsó napjain követi még egy, utóbbit nevezik Kék Holdnak. Nagyjából 2 és fél évente fordul elő. S hogy miért kék? Ezt talán András barátom egyszer majd megírja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése