Láttátok már? Ma a csapból is ez a 2550 kilométer folyik a közmédián

Egy kis örömködés, meg egy kis morgolódás: beszéljünk most a hüvelygombáról! Ja nem, az Országos Kéktúráról!

Miután a frissen megújult Országos Kékkör kapcsán a mai napon tematikus napot tart a közmédia, ez eszembe juttatta, hogy meg is kéne nézni, eddig hány kilométernél tartunk András barátommal. Azt nagyjából sejtettem, hogy a feléhez közeledünk.

A projektbe 2008-ban vágtunk bele, hol kisebb, hol egy picivel nagyobb csapattal indultunk neki évről évre a maximum ötnapos etapokra. Mára ott tartunk, hogy a Cserhát egy szakaszát kivéve végiggyalogoltunk a Duna innenső részén. Ha nem úgy alakul az élet, ahogyan, akkor már az utolsó kis szakaszt is kipipálhattuk volna.

Számszerűleg 465 körül ketyeg amúgy a kilométerórám, egy keveset muszáj lesz még gyalogolni a - füzetünk szerinti - 1122-höz. Most éppen úgy tűnik, hogy 2015 számunkra nem a kék éve, nagy terveink kicsit dugába dőltek. Így azt sem tudjuk aktuálisan megszemlélni, hogy a beharangozott nagy rendbetétel után mi várja az utazót a kék jelzésen.

Annak alapján, ami eljutott hozzám, vegyes a kép. Az mindenesetre jó, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kap ez az országot behálózó útvonal. Az is igaz, hogy kicsit félek attól is, hogy túl nagy lesz ez a figyelem, bár az talán mégsem valószínű, hogy majd egymás sarkát fogjuk tiporni az erdőben. Félek, hogy mint turisztikai csomag, el fog üzletiesedni, s elveszti a maga varázsát.

Jó, hogy megújulnak, épülnek, szépülnek a kilátók, de innen üzenem a tervezőknek, hogy legyenek már kedvesek, mikor a papírra skiccelnek valamit, gondoljanak már arra is, hogy léteznek emberek, akik kissé - vagy inkább nagyon is - tériszonyosak.

A Galyatető melletti Péterhegyesén álló kilátót én például nagy valószínűséggel sosem fogom tudni használni. A lépcsősor az épület külső oldalán tekereg körbe, egyetlen dróthálóval körbevéve, s a lépcsőfokok között is a mélybe láthatok. Hát köszi. Miközben a Börzsöny tetején, a Csóványoson tökéletesen meg tudták oldani a feladatot - vagy éppen a Pilis hegyen - oly módon, hogy ott nálam nem tilt le a rendszer az első forduló után.

De nem zsörtölődök tovább, ma legalábbis. Inkább várom az időt, hogy András barátommal folytatni tudjuk ezt a csodálatos kirándulást. Addig meg újabb kalandokba vágok. Hallottatok már a Pest megyei Pirosról?...