Igazi csoda Kalotaszentkirályon: Még az állunk is leesett

Amikor feltártam szobánk ajtaját, kapát-kaszát eldobtam, hogy a leesett államat vissza tudjam helyezni.

Tekintve, hogy ma van a Nemzeti Összetartozás Napja, kicsit beletúrtam a fotóarchívumomba, hátha lelek valamit, ebben a témában. Egy tavalyi, erdélyi mappát nyitottam meg, s a sok-sok kép közül egy téma fogott meg hirtelen. A mai poszt igazából egy szállásajánló lesz.


Történt ugyanis egy évvel ezelőtt, hogy András barátommal két hetedikes osztály erdélyi kirándulásában segítettünk. Egyrészről ugye nem árt, ha a pedagógusokon túl van még egy-két felnőtt is, másrészt gazdasági megfontolásból egy teli busz mindig olcsóbb, mint az, ami üres helyekkel is közlekedik.

A diákok a Határtalanul! program keretében voltak egy négynapos erdélyi körutazáson. Ha valaki nem lenne képben, ez a program kábé arról szól, hogy állami támogatással lehetőség van a hetedikes - és talán a középiskolai harmadikos - diákoknak egy kárpát-medencei kirándulásra, hogy megismerjék a határaink túlfelén élő magyarságot.

Így kerültünk mi Erdélybe, s annyi emlékkel gazdagodtunk - én legalábbis biztosan - mellyel több tucat posztot is ki lehetne tölteni. Kalotaszentkirályi szállásunk például mindenképpen érdemes erre. A Püspök Panzióban kerültünk elhelyezésre - legalábbis a csoport egyik fele - s mikor feltártam szobánk ajtaját, kapát-kaszát eldobtam, hogy a leesett államat vissza tudjam helyezni.

Magyarországon is sikerült már egy-két olyan szállást találnom, mely kinézetre inkább lehetett volna a falu néprajzi múzeuma, de minimum tájháza, de ez a hagyományos kalotaszegi mintákkal festett bútorzat... Egy év távlatából, a fotókat nézegetve ugyanúgy elképedek: egyszerűen gyönyörű volt. Asztalka, szék, szekrény, s az ágy, melybe szinte alig mertem belefeküdni, mind-mind kék alapon gyönyörű virágmotívumokkal díszítve.

A panziónak két ilyen hagyományos díszítésű szobája van, amúgy a többi is nagyon igényesen van berendezve. Az épület eredetileg csűrként működött, 1948-ban épült, a szobák a két oldalsó szárnyában vannak, míg a középső részt az ebédlő foglalja el.

A szállásadókról csak jót lehet mondani, elég ha csak azt említem hogy szilvapálinkával és (talán) áfonyalikőrrel várták a felnőtteket. Az étel bőséges és finom volt, az ebédlő is gyönyörű, de erről majd valamikor később mutatok képeket. Kalotaszentkirály kicsit ugyan messze van, de ha valaki arra tervez pihenést, mi csak ajánlani tudjuk őket.