Súlyos csapás Budapesten: Az UVATERV történelmi dokumentumainak fele is odaveszhetett

(Fotó: Facebook - Fortepan)

Talán van esély rá, hogy az egykori 120 ezres archívum fele átvészelte valamilyen formában a tűzesetet.

Bejegyzésünk elején kis kitérő, hogy mi az a Fortepan, amiről részben beszélni fogunk. „A Fortepan fényképgyűjtemény online archívum, mely nevét az egykori váci Forte gyár által gyártott Fortepan filmről kapta” – határozza meg a Wikipédia. „2010 augusztusa óta online hozzáférhető. Mintegy 40-50 ezer, többnyire 1900 és 1990 között készült fényképet tartalmaz, melyekből több mint 40 ezer online elérhető, letölthető és a forrás megjelölésével szabadon felhasználható. A fotók száma egyre bővül, ahogy új képeket küldenek be, illetve digitalizálják a meglévőket.” Emellett hozzá kell tennünk, hogy a Medvetalp eddigi legnézettebb posztja sem jöhetett volna létre abban a formában, ahogyan, ha nincs ez az archív képekkel teli kincsesbánya.

A tűz pusztításának nyomai (Fotó: Facebook - Fortepan)

És akkor egy rövidhír március 12-éről. „Tűzoltók dolgoznak 2015. március 12-én a főváros XI. kerületében, a Dombóvári úton, ahol tűz keletkezett egy 10 emeletes irodaház alagsorában. A tűzben senki sem sérült meg, ám az épület füsttel telítődött, ezért hetven embernek kellett elhagynia az irodaházat” – írta az esetről az MTI.

Szerencsésen, happy enddel zárult ügy is lehetne, hiszen senki sem sérült, a tüzet eloltották, satöbbi. Ebben a csütörtöki alagsori tűzben azonban pillanatok alatt hamuvá lett az Út- és Vasúttervező Zrt, azaz az UVATERV történelmi dokumentumanyagának, azaz fotóarchívumának egy komoly, éppen digitalizálásra váró része.

Dolgoznak a tűzoltók (Fotó: MTI, Mihádák Zoltán)

Az UVATERV jogelődjét 1948-ban alapították, a „mindenkori közlekedési tárca infrastruktúra fejlesztési elképzeléseit az UVATERV-re támaszkodva alakította ki” – olvasható a cég honlapján. A közút és a légiközlekedés fejlesztése mellett a vasút és a vízi közlekedés létesítményeinek fejlesztésében is fontos szerepet játszottak. „Az országos szinten monopolhelyzetben levő UVATERV a szakterületen dolgozó mérnökök döntő többségét foglalkoztatta, a 70-es évek közepén 2200 fős létszámával Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb tervezőirodájává vált.”

Február 22-én még éppen azon ujjongott az Index cikke, hogy a Fortepan, együttműködve az UVATERV-vel, elkezdte a vállalat hatalmas fotóarchívumának feldolgozását. Gondoljunk csak bele, közel 120 ezer, 1949 és 1990 között készült fotó porosodott az épületben, a kommunizmus időszakának építkezéseiről, s ennek hátterében az akkori hétköznapokról. A feldolgozott képek folyamatosan jelentek volna meg, váltak volna nyilvánossá.

Száradnak a megmentett negatívok (Fotó: Facebook - Fortepan, Soós Andrea)

Március 13-án, a tűz után számolt be Facebook-oldalán a Fortepan a kialakult helyzetről. „Tegnap, egy elektromos zárlatnak köszönhetően az Uvaterv fotóarchívuma megsemmisült. Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy ez a páratlan gyűjtemény megőrződjön és látható legyen. Hónapok óta válogattuk a negatívokat, a cég kérésére a helyszínen. Többeteknek említettem milyen áldatlan körülmények között, egy hetvenes években épült toronyépület szuterenjében, felhalmazott évtizedes kacatok között tárolják (vagyis tárolták) a negatívokat. Több mint százezer síkfilmről volt szó, a cég 1949-től dokumentálta a tevékenységét. Tegnap, egy óra alatt, megsemmisült az Uvaterv ötven éve, benne a Duna-hidak, a metrók, az Úttörővasút, a Ferihegyi repülőtér, az összes magyarországi főutak és autópályák, buszállomások, villamos remizek, szervízállomások dokumentációjával. Sosem fogjuk látni az 56-os forradalom utáni újjáépítés lenyomatait, a budapesti szanálások, aluljáró-építkezések, foghíjbeépítések és lakótelep-tervek anyagait.

Ha kicsit gyorsabbak vagyunk és nem törekszünk alapos válogatásra, technikai felkészülésre, ha kicsit erőszakosabbak vagyunk és elhozzuk a filmeket, ha kicsit nagyobb a szerencsénk, ha

Most nem tudom mi lesz, Zsolt a helyszínen próbálja menteni a menthetőt, az elégett dobozokból kép-részleteket kiemelve, az oltóvízben szétázott tasakokat valahogy konzerválva, de leginkább is elkeseredve, összetörve. A magyar építészet-történet ötven éve, és több tucat kiváló alkalmazott fotográfus életműve tűnt el egy nappal ezelőtt.”

A tanulságot levonva megjegyzik a digitalizálás fontosságát, szükségességét, mind közgyűjtemények, mind pedig magánszemélyek esetében. Az UVATERV 1965 utáni képeinek egy részét amúgy már sikerült ily módon megőrizni, s ezek hamarosan láthatóvá is válnak.

Mi is használtuk már illusztrációnak a Fortepan archívumát (Fotó: Fortepan, 20395)

És talán abban is lehet reménykedni, hogy a katasztrófa mégsem lesz akkora mértékű, mint elsőre látszott. „Mostanáig ástuk a pernyét és a romokat és kihordtunk a pincéből mindent, ami menthetőnek tűnt. Nehéz megbecsülni, hogy mi is maradt meg, de biztos, hogy sokezer negatívkocka megmentésére van esély” – írták később az oldalon. Önkéntesek szombaton elvihettek egy-egy adag „részben összeégett, és szinte biztosan elázott negatívot”. A feladat az volt, hogy fürdőkádba áztatva, amennyire lehet, letisztítsák a negatívokat, és megpróbálják megszárítani.

„Fogalmam nincs hány ezer negatívkockát sikerült szétosztanunk, de talán nem túlzás azt mondani hogy a valamikori archívum felét. Hogy áztatás és szárítás után mi látható, mi maradt a celluloidokon, ez persze kérdés” – olvasható a legfrissebb ezzel kapcsolatos hír. Egy valamit fájlalok, hogy egy sajnálatos családi elfoglaltság miatt nem volt módom azon a szombaton elmenni, s a tisztogatással magam is hozzájárulni az értékmentéshez. Így nem maradt más részemről, mint reménykedni és szurkolni…