(Fotó: Facebook - Fortepan)
|
Talán
van esély rá, hogy az egykori 120 ezres archívum fele átvészelte valamilyen
formában a tűzesetet.
Bejegyzésünk elején kis kitérő, hogy mi
az a Fortepan, amiről részben beszélni fogunk. „A Fortepan fényképgyűjtemény
online archívum, mely nevét az egykori váci Forte gyár által gyártott Fortepan
filmről kapta” – határozza meg a Wikipédia. „2010 augusztusa óta online
hozzáférhető. Mintegy 40-50 ezer, többnyire 1900 és 1990 között készült
fényképet tartalmaz, melyekből több mint 40 ezer online elérhető, letölthető és
a forrás megjelölésével szabadon felhasználható. A fotók száma egyre bővül,
ahogy új képeket küldenek be, illetve digitalizálják a meglévőket.” Emellett
hozzá kell tennünk, hogy a Medvetalp eddigi legnézettebb posztja sem jöhetett
volna létre abban a formában, ahogyan, ha nincs ez az archív képekkel teli
kincsesbánya.
A tűz pusztításának nyomai (Fotó:
Facebook - Fortepan)
|
És akkor egy rövidhír március 12-éről. „Tűzoltók dolgoznak 2015. március 12-én a főváros XI. kerületében, a Dombóvári úton, ahol tűz keletkezett egy 10 emeletes irodaház alagsorában. A tűzben senki sem sérült meg, ám az épület füsttel telítődött, ezért hetven embernek kellett elhagynia az irodaházat” – írta az esetről az MTI.
Szerencsésen, happy enddel zárult ügy is
lehetne, hiszen senki sem sérült, a tüzet eloltották, satöbbi. Ebben a csütörtöki
alagsori tűzben azonban pillanatok alatt hamuvá lett az Út- és Vasúttervező Zrt,
azaz az UVATERV történelmi dokumentumanyagának, azaz fotóarchívumának egy
komoly, éppen digitalizálásra váró része.
Dolgoznak a tűzoltók (Fotó: MTI, Mihádák
Zoltán)
|
Az UVATERV jogelődjét 1948-ban
alapították, a „mindenkori közlekedési tárca infrastruktúra fejlesztési
elképzeléseit az UVATERV-re támaszkodva alakította ki” – olvasható a cég
honlapján. A közút és a légiközlekedés fejlesztése mellett a vasút és a vízi
közlekedés létesítményeinek fejlesztésében is fontos szerepet játszottak. „Az
országos szinten monopolhelyzetben levő UVATERV a szakterületen dolgozó
mérnökök döntő többségét foglalkoztatta, a 70-es évek közepén 2200 fős
létszámával Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb tervezőirodájává vált.”
Február 22-én még éppen azon ujjongott az Index cikke, hogy a Fortepan, együttműködve az UVATERV-vel, elkezdte a
vállalat hatalmas fotóarchívumának feldolgozását. Gondoljunk csak bele, közel
120 ezer, 1949 és 1990 között készült fotó porosodott az épületben, a
kommunizmus időszakának építkezéseiről, s ennek hátterében az akkori
hétköznapokról. A feldolgozott képek folyamatosan jelentek volna meg, váltak
volna nyilvánossá.
Száradnak a megmentett negatívok (Fotó:
Facebook - Fortepan, Soós Andrea)
|
Ha kicsit gyorsabbak vagyunk és nem
törekszünk alapos válogatásra, technikai felkészülésre, ha kicsit
erőszakosabbak vagyunk és elhozzuk a filmeket, ha kicsit nagyobb a szerencsénk,
ha
Most nem tudom mi lesz, Zsolt a
helyszínen próbálja menteni a menthetőt, az elégett dobozokból kép-részleteket
kiemelve, az oltóvízben szétázott tasakokat valahogy konzerválva, de leginkább
is elkeseredve, összetörve. A magyar építészet-történet ötven éve, és több
tucat kiváló alkalmazott fotográfus életműve tűnt el egy nappal ezelőtt.”
A tanulságot levonva megjegyzik a
digitalizálás fontosságát, szükségességét, mind közgyűjtemények, mind pedig
magánszemélyek esetében. Az UVATERV 1965 utáni képeinek egy részét amúgy már
sikerült ily módon megőrizni, s ezek hamarosan láthatóvá is válnak.
És talán abban is lehet reménykedni,
hogy a katasztrófa mégsem lesz akkora mértékű, mint elsőre látszott. „Mostanáig
ástuk a pernyét és a romokat és kihordtunk a pincéből mindent, ami menthetőnek
tűnt. Nehéz megbecsülni, hogy mi is maradt meg, de biztos, hogy sokezer
negatívkocka megmentésére van esély” – írták később az oldalon. Önkéntesek
szombaton elvihettek egy-egy adag „részben összeégett, és szinte biztosan
elázott negatívot”. A feladat az volt, hogy fürdőkádba áztatva, amennyire lehet,
letisztítsák a negatívokat, és megpróbálják megszárítani.
„Fogalmam nincs hány ezer negatívkockát
sikerült szétosztanunk, de talán nem túlzás azt mondani hogy a valamikori
archívum felét. Hogy áztatás és szárítás után mi látható, mi maradt a
celluloidokon, ez persze kérdés” – olvasható a legfrissebb ezzel kapcsolatos
hír. Egy valamit fájlalok, hogy egy sajnálatos családi elfoglaltság miatt nem
volt módom azon a szombaton elmenni, s a tisztogatással magam is hozzájárulni
az értékmentéshez. Így nem maradt más részemről, mint reménykedni és szurkolni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése