Mostantól
a szerdai és nem kizárt, hogy a pénteki bejegyzéseket teljesítménytúrás
kalandjaimnak fogom szentelni. Mielőtt azonban ebbe belevágnék, szükségszerűnek
érzem, hogy valami magyarázatot adjak a fogalomra: mi is lehet az a
teljesítménytúrázás.
Sétálni bármikor, bárhova elmehetünk, de
ezt megspékelhetjük valami plusszal is, amitől már igazi sporteseménnyé válik
egy egyszerű családi kirándulás. Mitől válik teljesítménnyé egy túra? Két fő
szabályt lehet felsorolni: adott útvonalon, adott időre végigérni. Rövidíteni,
letérni, levágni nem érdemes, mert az útvonal megadott pontjain úgynevezett
ellenőrző pontok vannak, s ha ezt kihagyod, akkor sajnos jutalom sincs. A
célban ugyanis oklevél és kitűző várja a sikeres teljesítőket.
Hogy vágj neki? Egyszerű. Először is
szerezz egy kényelmes, bejáratott cipőt. Ez persze minden kirándulás
alapfeltétele, de azért nem árt megemlíteni. Aztán látogass el a
Teljesítménytúrázók Társaságának oldalára, ahol a túranaptár fülre kattintva
egy sor eseményből lehet választani. A kínálat tényleg hatalmas, minden
hétvégére jut legalább két-három, de inkább öt-tíz túra, az ország
legkülönbözőbb pontjain.
Vannak klasszikus túrák, mint a Kinizsi
100-as, de persze ez sokaknak csak álom. Kezdetnek bőven elég egy maximum 10
kilométeres távot kinézni. Most már csak el kell menni a rajt helyszínére, és
kifizetni a nevezési díjat. Ezért az összegért kapni fogsz egy itinert, melyen
a túra útvonala látható. Ezt vagy térképrészlettel, vagy leírással, esetleg
mindkettővel egyszerre szokták megoldani. Ezen a lapon vannak azok az üres
rubrikák is, ahová az útvonal során a pontőrök pecsételni fognak, igazolva,
hogy valóban nem csaltál. Hosszabb túrákon etető, itató pontok is találhatóak
itt, mindenféle csemegével, amire a megfáradt vándornak csak szüksége lehet.
Tehát kezünkben az itinerrel
nekivághatunk az útnak. Figyelem: az itinert nem tanácsos elveszíteni, mert
onnantól a szervezők kegyére vagy bízva, hogy elfogadják-e a teljesítést. Nem
árt kicsit böngészgetni a térképet sem – legyen az akár a kapott papíron,
legyen hagyományos turistatérkép, esetleg GPS –, hogy tulajdonképpen milyen
szinteket is kell megmászni. Eddig kétféle emberrel találkoztam: vannak akik
hegynek fel, mások hegynek le tudnak jobban haladni. Azért jó tudni, hogy mi
melyik csoportba tartozunk, mert utunk során elsősorban az órával vagyunk
versenyben. Lehet egyes szakaszokon tötymörögni, s akár geoládákat is keresni,
ahogyan azt András barátommal tenni is szoktuk, csak ezt addig lehet megtenni,
amíg tudjuk, hogy a késedelmeket be tudjuk hozni.
Az egésznek talán ez a legnagyobb
szépsége, tudni kell előre látni, hogy hol, mennyi pluszt lehet a terepen
hagyni. Nem árt azt sem tudni, hogy nagyjából egy óra alatt hány kilométert
vagyunk képesek megtenni. Én például átlagban öt kilométerre vagyok képes, de
ezt sok minden befolyásolhatja. Nagyon sietni sem érdemes, mert az ellenőrző
pontok általánosan hat kilométer/óra sebességre nyitnak ki. Ha úgy érünk oda,
hogy a pont nem nyitott még ki, akkor kénytelenek leszünk megvárni. Aki tehát
gyors, az semmiképpen se az elején induljon el. (A rajtoltatásra általában két
óra van, tehát mondjuk reggel 8-tól 10-ig lehet útnak indulni. Azon túl már
csak saját idő terhére engednek el, azaz a limitidőnél kevesebb marad a
teljesítésre.)
Nagyon rémisztően hangzik? Hidd el, nem
az. Ezért is érdemes elsőként rövidebb távot választani. Ezek amolyan családos
távok, 10 kilométerre mondjuk négy órát adnak. Ez egy egészséges embernek fél
lábbal is teljesíthető. András barátommal egy alkalommal nekünk ebbe még egy
kiadós ebéd is belefért félúton. Nem egyszer láttunk családokat nagyobb, vagy
akár kisebb gyerekekkel is nekivágni. Ha a gyerkőcöknek sikerül legyűrni időn
belül a távot, akkor neked miért ne jöhetne össze? (De elárulom, ha a 10
kilométert is sokallnád, találni nem egy, ennél is rövidebb, akár csak 4
kilométeres távot is, olyan csomagban, ahol még az idővel sem kell számolnod,
elég, ha a délutáni zárásra beérsz.) Szóval mozdulj meg, s próbáld ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése