Tapolca madártávlatból

Miután az elmúlt napok egyik slágertémája Tapolca volt, úgy gondoltam, nézzünk kicsit körül a választókerület központjában, más szemszögből. (Ha valaki esetleg a Holdon lakna, szólok, hogy a hétvégén a fideszes Lasztovicza Jenő januári halála miatt választást tartottak Veszprém megye 3-as számú választókerületében.)

Első képünkön a közel 16 ezres város látható, madártávlatból. Tapolca a Balaton-felvidék nyugati szélén, a Tapolcai-medence közepén helyezkedik el, első írásos említése a XII. századra tehető, amikor III. Béla király (Csump nevű) udvari papjának adományozott egy berket Tapolca és Keszi között. A környék azonban sokkal régebb óta lakott, a legrégibb település nyomaként a Kr. e. 5500–Kr. e. 4500 közötti Starcevo-Kőrös kultúrához tartozó újkőkori ház maradványait tárták fel 1987-ben a Templomudvarban. Vannak nyomai késő vaskori temetőnek, s a rómaiak által épített utak maradványai több helyen is előbukkannak a városban.

Tapolca mezőváros volt, egészen 1871-ig, majd ezt a rangját elvesztve fejlődött tovább, amelyben az is segítette, hogy a századfordulón bekapcsolódott az országos vasúthálózatba. Városi rangját 1966-ban nyerte vissza, s ekkor vált a bakonyi bauxitbányászat központjává. Ezt követően épült ki Bauxitváros nevű lakóterülete, amely leginkább Y-házairól ismert. Olyannyira, hogy innen a magasból tekintve ez a leghangsúlyosabb eleme Tapolcának. Ja, meg a tecsó, melyre gyerekcsapatunk valamely tagja hevesen fel is hívta a figyelmet.

A városnak természetesen tényleges nevezetességei is vannak, a Tavasbarlangról nyilván mindenki hallott már. Mostantól különösen érdemes lehet felkeresni, hiszen januárban adták át új látogatóközpontját, mely 300 millió forintos uniós támogatásból valósult meg. De látványosságnak ott van például a Malom-tó is, vagy egyszerűen csak sétálhatunk egyet a város központjában, majd megfáradva egy teraszra kiülve egy pohár badacsonyi, vagy a káli-medencéből való borral zárhatjuk le kirándulásunkat.

Tapolca mögött, nyugati irányban már a Keszthelyi-hegység vonulatai húzódnak, számtalan turistaúttal, melyek arról is nevezetesek, hogy a Medvetalp még a lábát se tette be oda eddig. Talán néhány év múlva, ha a Kéktúrán végre eljutunk erre a területre is…

Ha déli irányba fordulunk, a környék tanúhegyeit láthatjuk, s mögöttük elő-elő bukkan a Balaton kékje is, előterükben pedig rengeteg szőlőültetvény, kihasználva az ásványi anyagokban dús talajt. Képünkön egészen pontosan Káptalantóti látszódik, kiváló boraival és Liliomkert névre hallgató, mára egyre ismertebbé váló termelői piacával.

Végül említsük meg sasfészkünket is, Csobánc várát, aminek a „madártávlatot” köszönhettük. A Tapolcai-medence keleti felén álló Csobánc-hegyen 1272-ben már állt a vár, s uralta a térséget egészen 1709-es felrobbantásáig. Mára már csak a romok fogadnak, valamint az innen elénk táruló csodálatos panoráma.