A Téli Gyermekvasút túra alighanem sosem
fog bekerülni a kedvenc teljesítménytúráim top tízes listájába, de talán még az
első húsz-harmincba sem férne be. Igaz, erről legkevésbé a szervezők tehetnek. 2015-ben
egy év kihagyással második alkalommal veselkedtünk neki a nyolc kilométeresnek
meghirdetett, valójában csak hetes távnak. Szervezői részről nagy pozitívum,
hogy volt lehetőség előnevezésre, továbbá több asztalnál intézték a nevezést, abc
jelet kaptak az egyes asztalok, s a célban is oda kellett menni, ahol neveztél.
Lehet, hogy a kellemetlen időjárás, az ónos eső utóhatásai miatt voltak
kevesebben, vagy csak bevált az új indítási metódus, de ezúttal elmaradt a
végeláthatatlan sorbanállás. 2013-ból ugyanis leginkább az maradt meg az
emlékeim között, hogy miután kb. 1 óra 15 perc alatt lenyomtuk a röpke kis
távot, jó negyedórába telt, míg hivatalosan is célba értünk.
 |
|
Gennaro Verolino Általános Iskola,
Speciális Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon
|
Mi is a bajom a túrával? Csak és
kizárólag az útvonal: Széchenyi-hegy –> Normafa –> János-hegy, oda vissza, ahol
egy szép hétvégi napon annyian korzóznak, mintha a Belvárosban lennénk. A
természet élvezetéhez nekem egy kicsivel kevesebb emberre lenne szükségem. Az
persze értékelendő, hogy még egy csúf, ködbe – majd hózivatarba – hajló januári
vasárnapon is sokan mennek ki az erdőbe mozogni. Ami viszont nagy előnye a
rendezvénynek, hogy kitűnő bevezető, évkezdő túra. Gyomromban a karácsonyi
töltött káposzta és bejgli emlékével a legkevésbé sem vágyom 15-20
kilométerekre, december közepétől amúgy is van egy kisebb leállás a túrázásban.
A nagyobb célok eléréséhez nem árt újra ráhangolódni, azt a bizonyos káposztát
végleg a múltba söpörni. Ehhez pedig bőven elég elgyalogolni az Erzsébet-kilátóhoz. Ráadásul ebédre már haza is érhetünk.
 |
|
Normafa, kilátás rőzsehalmokkal
|
2015-ben valóságos csapattá bővültünk,
András barátom mellé unokatesót és volt anyai tanítványt is csatoltam, s
kipróbáltuk András barátom „csodaporséjét” is, hegyi környezetben. Ha a négy
ember súlyától kicsit nehézkesen is, de végül megbirkózott a budai hegyekkel,
ez, s a hegyre felvezető helyes útvonal megtalálása adta a nap legnagyobb nehézségét.
Az túra útvonala pofonegyszerű: a Hegyhát úti általános
iskolától a zöld jelzésen a Normafáig, majd a kék kör jelzés egyik ágán el a
János-hegyig, a másik ágon, s a már bejárt zöldön vissza. Az elhagyatott,
egykori Sportszálló mellett haladva majdnem elmentem az első pont mellett. Két
éve a normafai büfénél voltak, most a rét szélén, kocsiban. Itt visszaúton is meg
kell majd állni – mondom, hogy pofonegyszerű itt minden.
 |
|
Közel a második ellenőrzőpont
|
A panoráma továbbra is gyönyörű, a körítés elszomorító. A december elsejei ónos eső valóban elképesztő pusztítást okozott, hatalmas, évtizedes fákról is hasadtak le oldalágak, a vékonyabb, derékban eltört suhángokról pedig ne is beszéljünk. Bár látványt tekintve mégis az első kategória az elszomorítóbb. Az utak mentén mindenhol rőzsehalmok heverek, mintha valaki egy hatalmas máglyát készülne rakni az erdőben, a kék kör kevéssé járt szakaszán az út volt tele faágakkal: mindez sajnos még elég sok munkát ígér, és ez az erdőnek csak egy igen apró része.
Január közepén kimondottan őszies
benyomást keltett a füves-saras rét. Főleg, hogy két évvel ezelőtt hóban
tapicskoltunk ugyanerre. Az viszont csak most tűnt föl, hogy a panorámába
mennyi lámpaoszlop vegyül. Gyorsan utána is néztem, de hiába térképészkedtem,
egyelőre marad rejtély, hogy milyen utat is világíthatnak meg.
 |
|
De mit világítanak meg azok az oszlopok?
Még keresem az utcát
|
Az Anna kápolnát elhagyva tértünk rá a
kék körútra, s ahogy a gerincen a János-hegy fele baktattunk, lett komorabb az
idő. Az erős szélben valami hullani is kezdett: eső, jég, dara, hó, mikor épp mi.
Két éve a libegőnél volt a második pont, most nem, úgyhogy elindultunk fel, a
kilátóba. Mindeközben a kilátást egyre inkább ereszkedő pára, köd takarta be. A
pontőr az épületbe húzódott az időjárás viszontagságai elől, s a pecsételéssel
egyetemben mi is. Hangulatos kis ebéd várt ránk az épület egyik kőfülkéjében,
miközben odakint hózivatar tombolt, s bent pedig a huzat csapkodta a kilátó
fenti ajtaját. Meghittnek épp nem nevezném, mintha egy sejtelmes szellemkastélyba
törtünk volna éppen be.
 |
|
Jó ebédhez jár a túra. Vagy fordítva
|
Szerencsére a hóesés csillapodott, s
mire Virágvölgy közelébe értünk, már el is állt az időközben esővé szelídült
csapadék. Az utolsó említésre méltó esemény, hogy Virágvölgy állomásra a
kisvasút is épp akkor érkezett meg, így a fák között a kis fehér-piros
szerelvény is lencsevégre került. Ha már téli gyermekvasút túrán vagyunk…
 |
|
Téli gyermekvasút
|
Normafa, pecsét, majd a cél. Ahol András
barátommal a 20 kilométeres távról kaptunk oklevelet. Apró baki, lehet, hogy
már elfogyott a másik papír. Mindegy, a 2014-es évkezdetünk is hasonló volt,
csak a Turul túrán gyűjtöttünk be eggyel nagyobb számú oklevelet. Végezetül azt mindenképpen meg kell említeni, hogy az, aki kisvasutazni is szeretne, ne ezzel a túrával kösse össze. A menetrend ilyenkor még ritkás, s a rövid táv útvonalának sincsen sok köze a vasút útvonalához.
 |
|
Célban
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése